György Anikó Fruzsina, Kommunikáció és PR III. év

Budapesti Metropolitan Egyetem 

Magyarország

Sokat gondolkodtam, hogy mit is írjak rutinos „Erasmusozó”-ként, de arra jutottam nem akarok okosságokat leírni csak a saját tapasztalataimat és élményeimet elmesélni, amelyeket átéltem, mert elmondhatom, hogy rengeteg élménnyel gazdagodtam az Erasmus-nak hála. Új helyeket ismerhettem meg rengeteg barátot és tapasztalatot szereztem. Megtanultam megélni a nagyvárosban teljesen egyedül.

Amikor először mentem Hortenzia irodájához gyomorgörccsel közelítettem az ajtó fele szorongatva a lapokat. Jóldöntők? Megtalálom a helyem a nagyvárosban? Túléli a párkapcsolatom a távolságot? Elfogadnak engem kisvárosi lányként a nagyvárosban? Jó lesz nekem ott? Hátrányként fogom megélni, hogy erdélyi vagyok? Hogyan fogok boldogulni egy elit egyetemen? Hogyan szerzek barátokat? Hogyan fog menni a tanulás angolul? Megannyi kérdés kavargott a fejemben.

Egészen az indulás napjáig bennem volt az, hogy nem megyek, nem próbálom meg, nemakarom, hogyrá menjen az eddigi életem. Mégis 2018.01.29 - én a buszon ültem Budapest irányába, és vártam, hogy milyen meglepetéseket tartogat nekem ez a nyüzsgő nagyváros.Mint utóbb kiderült igen nagyon is jól döntöttem. Annyira, hogy még meg is hosszabbítottam a mobilitásom. Így most 2019.02.04-én fájó szívvel írom ezeket a sorokat, mert a budapesti kalandom véget ért, és a régi életem haza vár.

De, hogy mit veszítettem? Őszintén, ha valaki tőlem egy éve kérdezi, azt mondom, hogy a párkapcsolatomat, meg az otthoni életemet. De mostmár tudom, hogy nem vesztettem semmit, hanem rengeteget nyertem ezzel az egésszel. Igen vesztességek értek a párkapcsolatom nem bírta ki, de akármennyire nehéz is bevallani vége lett volna, úgyis ha otthon maradok, a döntés csak segített lezárni egy fejezetet az életemben. A kérdésekre válasz: igen megtaláltam a helyem, lettek barátaim, életre szóló kapcsolatokat építettem ki, fejlődtem, tapasztaltam, de a legfontosabb, hogy megismertem önmagam, és rájöttem, hogy bármit elérsz, csak elég erősen kell akarni. Merj lépni, mert az egyhelyben toporgást később bánni fogod.

A kint töltött időm nagy részét a Metun töltöttem, annyiban különbözött a mostani félév az előzőhöz képest, hogy magyar tagozaton jártam. Így volt szerencsém megismerkedni, ahogy mi mondjuk törzsgyökeres, vagyis született budapesti fiatalokkal. Az óráim változatosak voltak, és szerettem az összesre bejárni, mert nagyon gyakorlatias volt az oktatás. Interjúkat készítettünk, videókat vágtunk, reklámfilmeket forgattunk, és a kedvenc órám mindközül, a rádiózás volt. Megismerhettem milyen éles helyzetben rádiózni, kérdezőként és alanyként egyaránt. Ami a csoporttársaimat illeti, mivel miden órán más emberekkel voltam, olyan amerikai gimis hangulata volt az egésznek. Így igaz, hogy a nagy többséget ismertem névről meg váltottam velük par szót, de inkább minden óráról összeszedtem par embert, akikkel szorosabb barátság is kialakult.

Még Budapesten is sokan tartják a Metu-t sznob sulinak, pedig egyáltalán nem az. Már halottam más erdélyiektől, hogy nem fogadták be őket, meg lekezelőek voltak.  Érdekes ők is ugyan ezt állítják rólunk.

Így aki Erasmuson töri a fejet és a metut választja, annak pár tanács a könnyebb boldoguláshoz:

1. Merj kérdezni, érdeklődni - hidd el, nem harapnak.

2. Légy bátor, ismerkedj, társalogj.

3. Mivel elsősorban te vagy a kívülálló neked kell alkalmazkodni, hidd el, csak jól jöhetsz ki belőle. Ha úgy érzed, hogy kiközösítettek kommunikálj, hisz ugyan olyan fiatalok, mint te, ugyan azokkal a problémákkal, hamar meg fogjatok találni a közös hangot.

4. Ha a Metura fogsz járni simán meg tudod tenni, hogy az Ikeába ebédelsz, hisz egy par perc sétára van az egyetemtől. Azok a svéd húsgolyók valami isteniek. Ismerkedj minél többet, légy nyitott, figyelj, az órákon próbálj meg beilleszkedni úgy, hogy maradj önmagad, hidd el, ez az egyetem szereti az egyéniségeket.

5.Ne félj angolul tanulni, mert később csak hasznod lehet belőle, nincs annál jobb érzés mikor képes vagy átlépni a saját határaidat.

Én elmondhatom, hogy életem legjobb döntését hoztam azzal, hogy akkor a pályázati papírokkal bementem azon az ajtón és nem sarkon fordultam, mert akkor nem csak egy ajtón mentem be, hanem megnyitottam egyben az új életem ajtóját is.

A suli évet Egyiptomban kezdtem. Erre az Erasmus+ nélkül nem lett volna ebben a formában lehetőségem. Barátokkal mentünk, és egy felejthetetlen hétvégét töltöttem ott. A sivatagban autóztunk, tevegeltünk, életemben először búvárkodtam, de remélem nem utoljára. És hát megnéztük a piramisokat, a Sfinxet. Egyiptom gyönyörű, ahogy a tavalyi félévben az egyiptomi csoporttársam is mondta. A közlekedés kaotikus, ez tény, de az a táj meg a tenger kárpótol. Nagy kár lett volna kihagyni ezt a kulturális gyöngyszemet.

Nehéz két oldalba összefoglalni az élményeimet, mert irtó sok van belőlük. Budapest, úgy ahogy van csodás város. Teljes mértékben úgy érzem, hogy jól döntöttem, amikor meghoztam a mobilitási döntésem. Arra ösztönzök mindenkit, hogy merjen belevágni mindegy, hogy Budapest vagy egy kisváros, Spanyolország vagy Olaszország.

Igenis vedd a bőröndöd, pakold össze a legfontosabb dolgokat és merj belevágni. Lépj ki a komfortzónádból. Tudom, hogy könnyebb otthon maradni az otthon melegében, ahol délben vár a meleg étel, anyu és apu mindent elintéz. Tudom, mert nekem is sokszor hiányzott ez az élet és a felnőtté vallás amúgy is nehéz dolog. De ha belevágsz, és kilépsz a komfortzónádból, akkor lehetőséged nyílik arra, hogy megízleld az igazi nagybetűs életet. Itt most nem csak a programokra, vagy a hajnalig tartó bulizásokra, a bandázásokra gondolok, hanem arra is, hogy a város felfedezése egyik legszebb része a nagybetűsnek. A budai várban nézelődni, vagy csak felmenni Gellért hegyre és hagyni magad érezni az éjszakai várost. Vagy esetleg sétálni egy óriásit a rakparton. Csodálatos dolgok.

Én nem akarok hazudni, hogy így megéri, úgy megéri. Igen megéri, mert egy életre szóló lehetőség, ha ügyesen játszol a lapjaiddal, és ha élsz minden lehetőséggel, amit az élet eléd sodor. De ugyan akkor egy kemény harc is, amit nap, mint nap meg kell vívni.

Emlékszem az első albérlet keresésem kudarcba fulladt, de nem adtam fel. Most már elmondhatom, hogy rutinos albérlet kereső vagyok, és fejből tudom a bérleti szerződés minden pontját, mert az élet rá kényszerített, hogy tudjam. Tudom, hogy milyen elmenni vásárolni és főzni magamra és nem a kész ételben válogatni.

De azt az érzést át kellett élnem, hogy milyen, amikor azért mert még csak 21 éves vagy nem vesznek felnőtt számba. Nem akarom ezzel elvenni senki kedvet, csak annyi a lényege, hogyha belevágtok ebbe a kalandba tudnotok kell, hogy vannak nehéz időszakok itt is, mint az életben úgy általában.

Csak jól járhatsz már egy félévnyi mobilitással is, mert azon kívül, hogy kapcsolatokat alakítasz ki, megismersz egy teljesen új közeget. Talán a legfontosabb az, hogy megismered önmagad, és kialakul egy kép a hogyan továbbról. Meg van az esélye annak, hogy ez a lehetőség megtanít majd jobban értékelni az otthoni életed, vagy lehet, hogy úgy fogod érezni, hogy végre nem csak élek, hanem az álmomat élem. Fontos hogy ne csak álmodj, hanem éld az álmaid, mert egyszer vagy fiatal és mikor, ha nem most. Minél több impulzus ér minket fiatal korunkba annál boldogabb felnőttek leszünk, egy csomó élettapasztalattal, aminél nincs nagyobb értek.

Én elmondhatom, hogy életem legjobb döntését hoztam és teljesen megtaláltam azt, ami igazán boldoggá tesz, ahova vissza szeretnék majd jönni. Számomra az Erasmuss segített megtenni azt a lépést, amit már nagyon rég érlelődött bennem. Nem tudok elég hálás lenni azért, hogy részese lehetem. Köszönöm szépen!

2019.02.25.