Földi Margit, Könyvelés és gazdálkodási informatika szak II. év

Debreceni Egyetem,

Magyarország

Emlékszem a barátnőim és ismerőseim élménybeszámolóira, hogy milyen fantasztikus félévet töltöttek el az Erasmus+ mobilitási program által, milyen pozitív élményekkel, tapasztalatokkal gyarapodtak, miért érdemes kipróbáljam, és hogy mikre figyeljek oda, ha netán belevágnék. Őszintén sokáig nem is gondolkodtam ezen, úgymond habozás nélkül belevágtam, mivel szeretem a változásokat és a kihívásokat. Nem szerettem volna ezt a lehetőséget kihagyni, aztán a barátnőmmel, Johannával arra gondoltunk, hogy érdemes lesz kipróbálni, nincs amit veszíteni. De sajnálattal nem egy városba nyertük meg a pályázatot, én a Debreceni Egyetem, Gazdaságtudományi Karára ő pedig a Szent István Tudományegyetem Budapesti Karán élvezhette ezt a mobilitást. Azt hiszem ez volt az a pont ahol egy kicsit megriadtam, hogy én egyedül ekkora városba, senkit és semmit sem ismerve hogyan fogok tudni érvényesülni, de a falusi földhöz ragadt mentalitást félretéve úgy gondoltam bárhogyan is lesz tapasztalatokat és élményeket szerezhetek.

Hamarosan elérkezett a várva várt szeptemberi délután, amikor szomorúan és rengeteg csomaggal elindultam Budapest felé. Nem volt valami zökkenőmentes ez az utazás. Hajnalba érkeztem meg Pestre, onnan tovább már vonattal közlekedtem Debrecen felé, és elképzelhetitek mennyire izgalmas volt hajnali öt órakor a budapesti vasútállomáson kergetőzni a sok csomaggal, egy férfival, aki azt hitte, hogy róla beszélek a telefonban. Szerencsére kis időre rá megérkezett a vonat, ami egy délelőtti órára ért Debrecenbe. Némi nehézségem volt az iroda és a diák apartman megtalálásával, de valószínűleg csak a fáradtság miatt. Tehát szeptember 6.-án érkeztem meg és foglaltam el a szálláshelyet. Már az azt követő héten kezdhettem meg a tanórákon való részvételt a Debreceni Egyetem, Gazdálkodás és menedzsment szakon. Kiemelném, hogy a nehézségek és a félelem ellenére volt némi szerencsém, hiszen szintén a Csíkszeredai Sapientián tanuló számomra már kedves barátnőmmel, Bakos Anettel ismerkedhettem meg és lakhattam egy lakásban, aki már régebb tanult Debrecenben szintén Erasmus + mobilitási program által, és számára már nem volt akadály a kezdeti nehézségekkel való szembenézés, így némi segítséget, eligazítást kaptam tőle. Volt szerencsém még egy kínai lakótárshoz, akit Margaretnek becéztek, valamint szobatársként egy román lányhoz, akit Alexandrának hívtak. Így volt lehetőségem a két nyelvet egy kicsit is gyakorolni, megismerkedni más kultúrákkal, ételekkel, szokásokkal.

Anett már az első napokban programot szervezett, ahol megismerkedhettem egy olasz lánnyal is. Már az első héten kellemes pillanatokban részesülhettünk. Az ESN szervezésében részt vettünk egy nemzetközi Erasmus diákokat üdvözlő vacsorán, ahol szintén ismerkedhettünk más hallgatókkal, és kihagyhatatlan különleges ételeket, desszerteket és italokat kóstolhattunk meg. Kiemelt itallá vált a pálinka, ami nagyon sok hallgatónak ízlett. Következő napokban bejártuk a várost, mozikba jártunk, a Nagyerdei parkba szervezett vetítéseket és táncos előadásokat néztünk meg. A kihagyhatatlan élményt nyújtó őszi Mihály napi országos kirakodóvásárra látogattunk el, ahol legkülönfélébb kézműves és iparművészeti portékák sorából, valamint a legújabb trendet követő holmik közül válogathattunk kedvünkre. A magyar gasztronómiát se hagynám szó nélkül, hiszen a sajtok, rétesek, kemencés kenyérlángos, jóféle házikolbász és kiváló minőségű hazai borok, pálinkák tették még kellemesebbé a piac hangulatát. Debrecen főbb nevezetességeit, látványosságait is megismerhettük, mint például a Nagyerdei Park, Nagytemplom, Debreceni állatkert, a Nagyerdei Stadion, Déri Múzeum, a Szent Anna Székesegyház és Főplébánia, Verestemplom. Némelynek a története is érdekes. A Víztoronykertben szerveztek eseményeket, találkozókat az egyetem által. Számomra nagyon kedves és sokoldalú közösségi tér, na meg az Egyetem főépülete és tere is, amely neobarokk stílusban épült és a mai napig is csodaszép.

Az egyetemi oktatásról elmondhatom, hogy nagyon színvonalas, az előadások és a szemináriumok némelyik mindig kreatívan és tartalmasan telt el. A gyakorlati órákon folyamatos aktivitást vártak el, emellett az órákon való részvétel folyamatos felkészülést igényelt, és természetesen a tanárok mindig motiváltak bennünket hallgatókat. Ami csalódásként érintett, hogy nagyon konzervatívak voltak a szaktársaim, nehezen kommunikáltak és barátkoztak, nyilvánítottam ezt a közösségben kialakult klikknek, hogy már egy kialakult közösségben másod- vagy harmadéveseknél nehéz a beilleszkedés. Sajnos életre szóló barátság nem igazán alakult ki az ottani hallgatókkal, és némelyik tanár igenis érzékeltette, hogy kisebbségből vagyok úgy szóban, mint tettben.

A tanulás mellett jártam egy bazárban ahol sok más szakos egyetemistával ismerkedhettem meg, és őszintén az a közösség másfél hónap alatt nagyon a szívemhez nőtt. Azokon a napokon mikor dolgoztam úgy éreztem mintha egy kicsit hazatérnék a családiás és szeretetteljes kis baráti körbe. Úgy érzem, hogy kinti barátokat igazán csak ebben a közösségben találtam, akikkel még most is tartom a kapcsolatot és remélem meg is marad ez a kapcsolat.

A hallgatói élet az egyetemen nagyon színes és nyitott, mivel színvonalas programokat, eseményeket, koncerteket, fesztiválokat, intézményi rendezvényeket szerveznek meg, természetesen a sportra is nagy hangsúlyt fektetnek. A Debreceni Egyetem legnagyobb hallgatói klubbal dicsekedhet, és megemlíteném, hogy első félévben 2500 külföldi hallgató tanult ezen az egyetemen.

Szeretném megköszönni a támogatást és bátorítást mindazoknak, akik mellettem voltak, a segítséget és az ügyintézésekért külön köszönet Bors Hortenziának, valamint Póra Szabolcsnak, aki mindig informálva tartott az itthoni tevékenységekről, eseményekről.

Azoknak a diákoknak, akik szívesen kipróbálnák az Erasmus + mobilitási programot, kívánom, hogy habozás nélkül merjetek belevágni valami újba még ha egy kicsit nehéz is, de minden perce megéri!

2019.02.25.