László Tünde, Kommunikáció és PR II. év

Budapesti Gazdasági Egyetem

Magyarország

Egy fantasztikus félévet tudhatok magam mögött, sok-sok akadály gördült elém, de mindegyiket igyekeztem a tőlem telhető legjobban áthidalni és leküzdeni. A szaktársammal Gál Tímea Nórával vágtunk neki a kalandnak és nagyon jól sikerült, sok mindent felfedeztünk és mindeközben nagyon jól mulattunk.

Már a kezdetek kezdetén, vagyis a csomagolás ideje alatt azon törtem a fejem, hogy oké most valahogy beleférek, de mi lesz, ha jövök haza? Hát végül nagy nehezen, de megoldottam. Igaz, hogy a hátam majd leszakadt és a bőröndöm fogója is, de szerencsére hazaértem épen és egészségesen.

A félév során több emberrel is megismerkedtem és összebarátkoztam. Volt, akivel az egyetem padjai között lettünk jó barátok és voltak, akikkel egy buli alkalmával ismerkedtünk meg és a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Rengeteg programon részt vettem, persze Nóra volt a fő társ mindebben, hiszen együtt laktunk és szinte mindenhova együtt is mentünk, az egyetemtől kezdve a vásárlásokig, közben egy-egy bulival vagy filmmel megtoldva.

A Budapesten töltött időm alatt csatlakoztam egy ottani cserkészcsapathoz is, ahol sok mindent tanulhattam, amit az itthoni csapatomnál szeretnék kipróbálni. Nagyon jó közösség van ott is, rengeteg programjuk van és mindenre megvan a felelős. Én személy szerint részt vettem néhány rendezvényen, melyek nagyon tetszettek és látszódott a rengeteg munka, amit a gyerekek belefektettek.

A félév alatt Nórával a legtöbb helyet fel akartuk fedezni Budapesten és környékén. Kimentünk a Citadellára, bebarangoltuk a Gellért hegyet, szinte minden hídon megjártuk magunkat, valamint az összes fontos helyet körbejártuk Budapesten és szinte minden metró megállóban töltöttünk egy kis időt, még azokon a helyeken is, ahol csak egy út volt és a háztömbök. Voltunk Monoron, ami egy kisváros, leginkább Csíkszeredához hasonló, csendes, nyugodt hely, nekem nagyon tetszett. Utazásaink során kipróbáltuk a hajókázást is és addig-addig mondtuk, hogy maradjunk még egy kicsit rajta, hogy a végén a hangszóróban egyszer csak felcsendült a kapitány hangja, aki bejelentette, hogy végállomás kiszállás. Persze fogalmunk sem volt hol vagyunk és nem ment visszafele hajó, így nekiálltunk keresgélni hogyan juthatnánk haza. Szerencsére felismertem a helyet és találtunk buszt, amire felültünk és elindultunk hazafele. Ezalatt a kint töltött idő alatt megtanultam, hogy ha valahova elindulok Nórával, soha ne hagyatkozzak rá, mint térképre, mert képes teljesen más irányba indulni, mint amerre kellene, de emellett nagyon jó barátra leltem benne és egy szuper szakácsra.

Az egyetemen minden tanár nagyon segítőkész volt és sokat tanulhattam tőlük, nagyon jó lett volna még egy fél évet maradni, mert akkor tanulhattam volna videó vágást, amit már amúgy is nagyon szerettem volna, de remélhetőleg majd itthon fogok. Sok érdekes dologra hívták fel a figyelmem a félév során, melyeknek nagy hasznát veszem a jövőben úgy tanulmányaim, mint munkám során.

Mivel sikerült egy nagyon jó helyen laknunk ezalatt a félév alatt, ami közel volt az egyetemhez is és a tömegközlekedéssel is bárhova hamar eljuthattunk ezért nagyon hálás vagyok azoknak, akik segítettek megtalálni és a tulajoknak, hogy kiadták nekünk azt a csodaszép szobát egy félévre és nem bánták meg. Az a szoba volt a mi kis kuckónk, ahol rengeteget szórakoztunk és nevettünk egymáson vagy együtt. Ott szerettünk bele a Grace klinikába, melynek a vége fele már versenyeztünk, hogy ki hol tart és most ki van előbb, ki tud előbb spoilerezni. Az elején Nóra volt előrébb, és még ha kértem is, hogy ne tegye mindig mondott valamit, amiért kapott is két papucsot a fejére.

A vásárlások során általában készültünk, hogy mit kell vegyünk, de amint megláttuk a péktermékeket már el is felejtődött a szép kis listánk és rögtön megtelt félig a kosár kiflikkel. Természetesen a Fyling Tiger üzlet és a Claire’s üzlet is a kedvencemmé vált a Libri, az antikváriumok, a Néptáncosok kellékboltja és a Vans mellett. Ezekben az üzletekben elég gyakran megfordultam, még ha nem is vásároltam semmit, hiszen kihagyhatatlanok voltak. Természetesen azért a félév során mindenhonnan vásároltam valamit, ami a szívemhez nőtt, így nem felejtem el egyiket sem, és ha csak arra járok, visszatérek oda. Az üzletek mellett a mozit is nagyon megszerettem sok jó filmet néztem meg ott és mivel a film nem is film a nachos és a salsa szósz nélkül ezért azok sem maradhattak el.

Egy alkalommal nagyon éhesek voltunk és beültünk a KFC-be enni, ahol lehet kapni újratöltős üdítőt, amiből vagy hét pohárral meg is ittam, persze alig tudtam hazamenni, de megérte. Emellett megtaláltuk a legjobb kínai étkezdét az Astoria-n, egy kis étterem az utcán, szinte fel sem tűnik, csak ha figyelmesen sétálsz és persze rendes egyetemista létedre a kedvezményeket lesed.

Egy másik utazásunk során Nóra felvetette, hogy menjünk el az Ázsia centerbe, amit Izuka a barátnőnk ajánlott, mert természetesen az is olcsó. Én a nagy bizalmammal Nórára hagytam az útvonal tervezését, mert azt mondta, hogy ő már ki is kereste, így el is indultunk Gödöllőre. Hát mit látnak szemeink odaérve? Ázsia centert, csak nem egy nagy plázát, hanem egy kis üzletet, ami olyan, mint nálunk a kínai üzlet. Na, itt nekem már rég nagyon gyanús volt ezért én is rákerestem és hát teljesen más helyen voltunk, mint a pláza. Ha már ott voltunk egyet sétáltunk Gödöllőn és bementünk egy kis pékségbe, mert megéheztünk és ott ettem életem legjobb pék termékeit, egyszerűen nem lehetett otthagyni semmit, minden nagyon finom volt. Ahogy mondani szokás: ,,…szem, szájnak ingere’’ volt ott minden.

Sok ilyen utazásunk volt még főként éjszaka tudtunk eltévedni vagy elaludni a buszon, így nem pont ott lyukadtunk ki, ahol szerettünk volna. Felhívnám a jövőbeli Erasmusosok figyelmét, hogy ha tehetik, ne aludjanak el soha tömegközlekedésen éjszaka, mert lehet, hogy Cinkotán ébrednek és két órával később érnek haza, mint ahogy tervezték volna. Személy szerint én este nem tudok ébren maradni se a metrón, se a buszon, semmin, így ilyenkor Nóra mentett meg általában, de néha ő is feladta.

Visszagondolva a félévre, remélem még sok ilyenben lesz részem, mert ez egy felejthetetlen kaland volt számomra és bármikor megismételném, ha lehetne.

2019.02.05.