Kovács Áron-András, Szociológia II. év

Szegedi Tudományegyetem

Magyarország

Mikor az első évem megkezdődött, már hallottam az Erasmus mobilitásról. Gondoltam megpályázom, ezért figyeltem, hogy mikor hirdetik a pályázatot. Időközben, volt egy bemutató a programról, ahol a koordinátor elmondta, hogy működik az egész és a mobilitásban résztvevők elmondták tapasztalataikat, bemutatták röviden, az egyetemeket, ahol ők tanultak. Tetszett, ahogy megélték más diákok ezt a mobilitást. Ezért törekedtem arra, hogy én is eljuthassak valahova a program keretein belül, vártam, hogy Csíkszeredától kicsit elszakadjak. Meg is pályáztam, nyertem is helyet, de nem pont oda ahova akartam, de nem tört ez le, örvendtem, hogy mehetek. Később szólt két csoporttársam, hogy ők együtt mennének, és nem-e tudnánk elcserélni a helyem? Én benne voltam. Egy negyedik diák bevonásával, meg is történt a csere és így Szegedre kerültem. Örvendtem, nem tudtam mire számítsak, de csak jót hallottam Szegedről. Minden szükséges dokumentumot, Hortenzia segítségével, sikerült elintézni, időben. Így szeptemberben, el is indultam Szegedre. Alig vártam, hogy megérkezzek.

Hajnalban oda is értem, szerencsére várt a szobám ahol pár órát aludtam és indult is az élet reggeltől. Volt egy kis előadás az Erasmusosoknak, sokan voltunk. Nem ismertem senkit, de ez nem jelentett akadályt. Ahogy leültem, egyből interakcióba keveredtem, az ottani diákokkal, kisegítőkkel. Nagyon kedvesek, közvetlenek voltak. Az első hét Szeged és az egyetem megismeréséről szólt. Különböző programokat szerveztek az ESN-Szeged tagjai, ahol megismerhettük a várost, egymást, társas programok segítségével. Ki is alakult egy társas viszony többi Erasmusos diákkal, ha nyitott vagy, akkor nyitnak feléd az emberek. Pár nappal az érkezésem után, vásároltam, egy használt biciklit, ami jó szolgálatot tett, egész mobilitásom alatt. Csak ajánlani tudom, aki Szegedre megy, hogy bicikli kerüljön a feneke alá, teli van bicikli utakkal, kevés autó, figyelnek egymásra az emberek. Mindenhova biciklivel jártam, felfedeztem a várost, a környéket, még Szerbiába is átbicikliztem.

Rengeteg szép hely van Szeged körül, vadaspark, Holt Maros partja, Tisza és a Maros folyók találkozása, gyönyörűen ki van alakítva, rendezett, csendes. Ahogy lejárt az első hét, kezdődtek az órák. Nagyon élveztem az órákat, könnyen és érthetően magyarázták a tananyagot. A tanárok, kedvesek, segítőkészek voltak. Az órák mindig hamar elrepültek, mert érdekesen magyaráztak, mindig beszélgetésekbe keveredtünk a tanárokkal, különböző témákkal, amelyek az óra anyagához kapcsolódtak. Így mindenki elmondhatta véleményét, megérthette jobban a tananyagot, nem csak a tanár mondta el gondolatait, hanem bevont minket is, kikérte véleményünket, hogyan látjuk mi a dolgokat. Interaktívak voltak az órák, ámbár a termek nem voltak valami korszerűek, tanárok meg-meg jegyezték, hogy a technika nem valami korszerű, egy-egy teremben. Voltunk társadalomtudományi konferenciákon, melyek érdekesek voltak, és majd órán átbeszéltük a hallottakat, elmondhattuk érveinket, ellenérveinket.

Mindig órák után felfedező túrákra mentem, persze előbb hazaléptem enni. Egyedül fedeztem fel a várost, nem akadtam társra, néha eljött velem, egyik lakótársam, de nem volt mindig ideje. Este legtöbbször ESN-esek szerveztek, összeülős estéket, társasjátékokkal, vagy csak beszélgetéseket. Jól teltek nagyon, összerázódtak az erasmusos diákok, új kapcsolatok alakultak ki. Mikor nem voltak ilyesfajta események, akkor legtöbbször összeültünk a Nyugi kertben, mindig zárásig ment a beszélgetés, néha fel is kerültünk zárás után valakihez, és ment tovább az este. Bulik, társas élet nagyon jó volt. Néha segítségemet kérték az erasmusosok, ilyen olyan bajokkal, hogy segítsek rajtuk, mert csak én tudtam magyarul, aki interakcióba lépett velük a koordinátorokon kívül. Jól esett, nagyon hogy számítottak rám, és én is viszont rájuk, összetartó emberkék lettünk. Feljártam néha Budapestre is felfedezőtúrákra, és persze találkozni pár ismerőssel, mert hiányoztak az ismerős arcok és, hogy nem kell elgondolkozzak, hogy mit hogy mondjak, mert ők is Erdélyiek, így mehetett a nyers itteni nyelvezettel a beszélgetés. Sokszor vicces szituációkba kerültem, a magyarországiakkal, mert néha nem jutott eszembe az a szó, amit ők másképp mondanak, mint például „kalorifer„ (fűtőtest), s még volt jó pár példa rá, első hónapban bele kellett rázódjak a kommunikációba, aztán nem volt probléma.

Nagyon szerettem, hogy sokáig jó idő volt, amíg ott haltam meg a melegtől, itthon már jó hűvös volt. Ki is használtam minden percét, amíg be nem köszöntött a tél, aztán már csak a tanulás maradt, kis esti társalgásokkal, bandázásokkal, bulikkal. Társas élet, nagyon jó volt. Van sok lehetőség Szegeden. Bulik, rendezvények, mindenféle program van. Minden hónapban volt legalább 2 kis vásár, ez is nagyon tetszett, mindig valami újat mutattak, változatos volt. Elrepült hamar az idő, amit ott töltöttem, egyik nap még rövidnadrágosan kerültem a várost, másik nap már dzseki kellett. Mire észbe kaptam jött a szesszió, leadandók, de szerencsére nem volt probléma, mert nem volt az a jó idő, hogy lehessen, felfedezni, menni ide-oda, így nyugodt szerrel tudtam tanulni, készülni, mert nem csalogatott a jó idő. Eléggé izgulós fajta vagyok, vizsgák előtt, vagy bemutatókkor, de szerencsére ez nem állt fent, mert mindig úgy éreztem, hogy barátok közt vagyok, és ez kölcsönös volt, így nyugodt szerrel kerültem az akadályokat. Nagyon jól telt az ott töltött idő, rövid volt, de kihasználtam minden percét, de már a végére hiányoztak a hegyek.

2019.02.28.