Bakos Anett, Kommunikáció és közkapcsolatok mesterképzés II. év

Debreceni Egyetem

Magyarország

Amikor szeptemberben megérkeztem Debrecenbe, olyan érzésem támadt, mintha haza érkeznék. Mivel nem ez az első félévem a városban, így könnyen vettem az olyan akadályokat, mint a kiutazás megszervezése vagy az Erasmus iroda megtalálása.  Azon sem kellett aggódnom, hogy hogyan juthatok el a bentlakásig mert még mindig kívülről tudtam a 2-es villamos megállóit. Az Arany Sándor diákapartmant IV/3 lakását is könnyedén megtaláltam, mivel már előzőleg is ott laktam.

A hely ugyan nem változott, de az emberek annál inkább. Mivel Debrecenben a 2018-as tanévet több mint 5500 külföldi diák kezdte, így meglepetésként ért, amikor a vasútállomástól a bentlakásig tartó úton több külföldivel találkoztam, mint magyar diákkal. Aztán jött a következő meglepetés, a szobatársam. Volt már szerencsém török, szlovák és francialakótársakhoz is, de kínaival még sosemvolt dolgom. Mindig is vonzott a kínai kultúra és úgy tűnik bevonzottam a kínai lakótársat, hogy közelebbről is megismerkedhessek vele. Rövid idő alatt az apartmanunkba egy háromnyelvű társaság verődött össze. A szobatársammal, Margarettel az egyetlen közös nyelv az angol volt, igaz a kínaival is próbálkoztam, de sajnos nem jutottam vele olyan szintre, hogy meg is értsük egymást. Rövidesen megérkezett az erősítés Margitka személyében ugyancsak a Sapientiáról, akivel magyarul beszélhettem, hogy el ne felejtsem és végül, de nem utolsó sorban a csapat negyedik tagja is megjött, Alexandra, hogy a román tudásom se kopjon ki ez alatt az idő alatt. Mondanom sem kell, hogy az első egy hónapban a saját anyanyelvemet sem tudtam helyesen beszélni, de biztosíthatlak róla, hogy ma már sokkal jobb a helyzet.

Margaretnek hála a kínai kultúra szakértőjévé váltam, a többiekhez képest. Megtanultam szürcsölni, mivel így fejezhettem ki azt, ha finomnak találtam az általuk készített levest vagy teát. Hozzá szoktattak a sótlan és felettébb csípős ételekhez, ami azt jelenti, hogy legalább két évet fiatalodtam a félév alatt, mivel a csípős ételek fiatalítanak. Meg kellett tanulnom egy kis ételmaradékot hagyni a tányéromban, mert amikor mindent megettem az azt jelentette, hogy még nem laktam jól és tovább kínálgatnak. Az is felettébb meglepő volt, hogy ha Margaret ajándékot kapott, nem bontotta ki rögtön. Viszont a legérdekesebbnek az bizonyult, hogy karácsonykor almát ajándékoznak egymásnak mivel a karácsony és az alma szó hasonlóak egymáshoz. Margaret volt maga a tökéletes szobatárs, amíg én főzni tanítottam, ő a lehető legérdekesebb dolgokat mesélte el a kultúrájáról és Kínáról, csak hogy biztosra meglátogassam majd szülőföldjén. Azonban, nincsen ember hiba nélkül, míg nap közben egy igazi kis angyal volt, addig éjszakánként egy igazi rémálommá vált. Amilyen apró termete volt, annyira hangosan horkolt, de aggodalomra semmi ok, megoldottam a problémát egy szett füldugóval. A végtelenségig folytathatnám még a vele kapcsolatos tapasztalataimat, mivel egy gyökereiben más kultúráról van szó, viszont van még mit mesélnem.

Margaret mellett közeli barátságba kerültem Ilariaval, aki az olasz konyha rejtelmeibe vezetett be és megtanított szenvedéllyel főzni. Sokkolt ugyan, de el kellett fogadnom, hogy reggelire tortát enni Olaszországban nagyon is helyén van. Emellett megismerkedtem Pamelával, aki katonaságban töltött éveiről és Izrael gazdasági helyzetével ámított. Megtudtam, hogy Izrael világelső az egy főre eső gyümölcs és zöldségfogyasztás terén és hogy az ország képes előállítani a saját élelmiszerszükségletét. Az eszmecseréket általában egy vacsora mellett folytattuk, ahol a saját országunk jellegzetes ételeivel és italaival ismertettük meg egymást. Volt részünk kínai, olasz, izraeli, török, román és magyar ételekben bőven és hogy a többi ország se maradjon ki az ESN szervezésében részt vettünk egy nemzetközi vacsorán is. A különlegesebbnél különlegesebb ételek, desszertek és italok végig kóstolása után arra a következtetésre jutottunk, hogy a szilvás gombóc és a pálinka örök kedvencekké váltak.

Az, hogy magyarul beszéltem nagy előnyére vált a legtöbb ismerősömnek. Amikor nem otthon főztünk akkor, olyan rendezvényekre juttattam el őket, amelyekről nem szerezhettek volna tudomást úgy, hogy nem beszélik a nyelvet. Ilyen volt például a Márton napi vásár, ahol lángost és kürtöskalácsot kóstolhattak, valamint az eladókkal alkudozhattak kedvükre. Tovább részt vettünk design vásárokon, cirkuszi előadásokon, az egyetemi kari bálokon, színházi előadásokon, elvittem őket az állatkertbe és a város legnépszerűbb wellness központjába is. Azért angol rendezvényekben is volt bőven részünk. Az ESN által megrendezésre került az üdvözlő vacsora, majd kincsvadászatot és karaoke esteket szerveztek, megtanulhattunk lángost és rétest készíteni a főző tanfolyamaik során. Kirándulásokban sem szenvedtünk hiányt, így vált a kedvenc helyszínünké Budapest.

Visszaérkezni ugyan abba a városba nem tartogatott sok újdonságot a számomra, viszont az új emberek és kultúrák megismerésével egy teljesen más oldaláról ismerhettem meg Debrecent. Mindezek után csak azt kívánom, hogy eljuthassak mindegyik előzőleg említett országba, hogy újra találkozhassak Margarettel, Ilariaval és Pamelával, valamint a saját bőrömön tapasztalhassam meg mindazt amit a félév során tanulhattam tőlük.

2019.02.05.