Toth Edina, Humánerőforrás II. év

Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Budapest

Magyarország

„Néha a harcaid helyszíne válik a legnagyobb áldásod helyszínévé.”

Ez az idézet foglalja legjobban össze számomra mindazt, amit az mobilitásom ideje alatt megtapasztaltam és átéltem. Remélem, hogy ez az idézet bátorít mindenkit, hogy belevágjon egy kalandos, tapasztalatszerző, kihívásokkal és szabadsággal teli külföldi mobilitásba.

Amikor először halottam az Erasmus+ mobilitási programról, akkor tudtam, hogy ez az, amit én akarok. Végre távol lenni a családtól, a barátoktól, ismerősöktől és úgy átértékelni az életedet, a céljaidat és az álmaidat, valamint emellett tapasztalatot szerezni. Szavakkal nem fejezhető ki az a fajta szabadság, egyedülállóság, amikor tudod, hogy te magad vagy az, akire számíthatsz, és amikor megtapasztalod azt, hogy a körülötted levő embereket nem érdekli, hogy ki vagy, honnan jöttél, vagy mit szeretnél.

A mobilitás keretében Budapesten az Eötvös Lóránd Tudományegyetem tanultam egy félévet, ami számomra nagyon tartalmas, felfedező, kihívásokkal és élményekkel teli félév volt. Mivel a barátnőmmel együtt vágtunk neki ennek a félévnek és egymás segítségére voltunk minden könnyebben ment. Amikor megérkeztünk már első héten problémákkal szembe találtuk magunkat, mivel későn regisztráltak a Neptunba, ezért beteltek a helyek a különböző tárgyak felvételére. Ekkor kezdődött az, hogy a problémát megkellett oldanunk és beszélnünk kellett a tanárokkal, hogy emeljék meg a limitet. A tanárok nagyon kedvesek, megértőek voltak és nagyon jól fogadtak minket. Következő héten kezdődött a tanítás, ami újabb kihívások elé állított, megkeresni a legrövidebb útvonalat az egyetemhez, a termet egy hatalmas épületben, ahol az órád meg lesz tartva, a quaesturát, ahol a diákigazolványodat kiállítják, ja és még persze hazatalálni. Az egyetemen a tanórák nagyon jók voltak és a termek is jól voltak kialakítva, a tanárok is nagyon felkészültek és próbálták minél színesebbé, érdekesebbé tenni az órákat. Nekem személy szerint minden egyes óra nagyon tetszett és azt éreztem, hogy van értelme bemenni az órára. Ami tetszett nagyon az az volt, hogy vizsgákra több dátum is megvolt hirdetve és bármikor mehettél. Úgy érzem, hogy ezen az egyetemen nagyon sok tudást és tapasztalatot szereztem és nagyon örülök annak, hogy ott tanulhattam.

Ami Budapestet illetti, egy nagyon gyönyörű és lehetőségekkel teli város. Budapest egy olyan város, ahol igazán jól tudod érezni magad, ha nyitott szemmel jársz minden nap valami újat mutat neked magából. Amikor kiérkeztünk már az első nap elkezdtünk körülnézni és a látványosságokat meglátogatni, ami igazi kaland volt a számomra. Sok helyre ellátogattunk, és sokszor eltévedtünk. Aminek nagyon örültem, hogy a belvárosban laktunk, így minden nagyon közé volt és könnyebb volt megszokni. Szabadnak éreztem magam és azt, hogy végre én irányítom az életemet, és nem gátol senki és semmi. A szabadidőnkben nagyon sok helyre ellátogattunk, városnézni, bulizni, közösségekben, vásárokba, koncertekre, ami a legjobban tetszett nekem az a Margit-szigeti zenélő szökőkút volt, ezt ajánlom mindenkinek, hogy ne hagyja ki, ha arra jár.

Számomranagyon maradandó volt, hogy elmentem egy láthatatlan kiállításra, ami rávilágított arra, hogy értékeljem az életemet. Ezen a kiállításon egy vak ember vezetett minket egy teljesen sötét helyen és nem számíthattunk másra csak rá és a saját érzékeinkre a látásunkat kivéve. Ez a hely egy berendezett háznak felelt meg és kikellet találnod, hogy éppen, hol vagy a házban. Közben lehetett tőle kérdezni, hogy milyen az élete, hogyan éli meg, azt, hogy világtalan és hogyan viszonyulnak hozzá az emberek. Számomra nagyon nehéz volt végighallgatni azt, amit mondott és a látásom nélkül csinálni bármit is. Mi csak próbáltuk átérezni azt, hogy milyen lehet nekik, de bennünk megvolt a tudat, hogyha onnan kijövünk újra látni fogunk, de nekik erre sajnos nincs lehetőségük. Az viszont nagy örömmel tölt el, hogy egy nagyon kedves és vidám ember volt a vezetőnk, aki nem feladta az életét és elzárkózott a világ elől, hanem minden nap felkell és próbál úgy élni, mint bárki körülötte.

Hálával és köszönettel tartozom mindenkinek, aki segített, hogy kint tanulhassak Budapesten egy félévet. Legfőképpen az Erasmus koordinátornak, Bors Hortenziának és a szak koordinátoromnak Bálint Blankának, köszönöm nekik minden türelmüket, segítségüket és azt, hogy számíthattam rájuk és minden kérdésemben a segítségemre voltak. Valamint a barátnőmnek Bodó Boglárkának, aki mellettem állt és segített mindenben, és együtt küszködtünk, boldogultunk és fedeztük fel Budapestet és az ELTE-t.

Befejezéssül egy tartalmas, élményekkel teli félévet tudhatok magam mögött, aminek egyetlen percében sem bántam meg, hogy belevágtam és változást hoztam az életembe. Mindenkit nagyon bátorítok, hogy vágjon bele egy ilyen félévbe/évbe, ha lehetősége van rá. Igaz, hogy nem mindig lesz könnyű és zökkenőmentes minden, de nem kell megijedni az ismeretlentől. Egy idézettel szeretném zárni, ami remélem mindenki bátorítására fog szolgálni: „Feladni egy célt egy akadály miatt olyan, mint kilyukasztani a másik három gumidat azért, mert egy defektes.”

2019.02.27.