Kádár Krisztina-Adél, Fordító tolmács mesterképzés II. év

Debreceni Egyetem

Magyarország

Ismét én vagyok, és második levelem írom innen Debrecen városából (tudom, hogy mit gondolsz most, de nem képzelem magam Mikes Kelemennek), de ez alkalommal nem a szakmai gyakorlatról, hanem az egyetemről és az ott töltött időről fogok mesélni. Az egész kissé nehézkésen indult, hiszen mikor megérkeztünk és mentünk, hogy a tanulmányi szerződést aláírassuk, akkor azzal fogadtak, hogy nem is tudtuk, hogy jöttök (na, tessék – gondoltuk, ez is jól kezdődik), na de minden elrendeződött és megkezdtük az egyetemet.

Ami furcsa volt számomra, hogy a Neptun rendszerük nem hagyta, hogy felvegyük a tárgyakat, ja és arról nem is beszélve, hogy keret volt megszabva és minden hely már be volt telve mire arra került a sor, hogy jelentkezzünk. Egyik helyről küldtek a másikra, hogy mi is kell ilyenkor tenni; aztán minden tanárral kellett beszélni, hogy engedi, hogy az óráján részt vegyünk, sőt még papírt is alá kellett íratni velük, és azokat leadni a titkárságon. Miután ez mind megtörtént, akkor elmentünk a Neptun rendszergazdához, hogy vegye fel a tantárgyakat.

A másik dolog, ami furcsa volt az, hogy mindennap kellett órákra járni, még akkor is, ha mester szakon vagy, míg nálunk tömbösített az oktatás, na, de ezt is hamar megszoktuk.  Náluk az első félévben angolról fordítnak/tolmácsolnak magyarra, míg nálunk mind a kettő megy egyszerre, és rengeteg a házi feladat (sokszor azt hittem, hogy kisiskolás vagyok). A tanárok nagyon rendesek és segítőkészek. Volt egy olyan tantárgyunk, hogy Fordítás és kulturális transzfer, amit élvezet volt végig hallgatni, rengeteget lehetett a tanár úrtól tanulni, annyira látszott rajta, hogy imádja, amit tanít. Ami igazából tetszett, hogy rengeteg a külföldi egyetemista. Láttál ott arab, indiai, kínai, japán, pakisztáni, izraeli, afrikai, stb. diákot.

Mint már előző levelemben leírtam, Debrecen, mint város szép. Amikor legelőször megláttam a központját az az érzésem támadt, hogy Lisszabonban vagyok, ami kellemes érzéssel töltött el. A városban elég sok a látványosság, mint pl. a Kossuth téren található Református Nagytemplom, a Nagyerdei park, a Nagyerdei Víztorony, Pásti utcai ortodox zsinagóga és még sorolhatnám tovább, de nem szeretnélek untatni vele.

Ha viszont a sok városnézés után egy kis pihenésre vágysz és esetleg éhes is lettél, akkor ajánlom neked a Kashmir éttermet – persze ha szereted az indiai kaját –, vagy az Alshamit, ahol arab és pakisztáni kajákat próbálhatsz ki. Ezek nem a legolcsóbb helyek, de mindent ki kell egyszer próbálni.

Ha viszont az a típus vagy, mint én és szereted a művészetet, akkor a múzeumok a nyerők (Déri Múzeum, MODEM, Debreceni Irodalom Háza és Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum, Szabó Magda Emlékház.); én egyelőre csak a Déri-be meg a MODEM-ben jártam. Mindkettő nagyon szép, a Dériben megnéztem az állandó kiállításokat: „a csillagos ég lakói” – régészeti tárlatot (egyiptomi részleg), Szamuráj udvarházat, Fegyvertörténeti tárlatot, Régi Képtárat (17–19. században készült alkotások láthatók) és a Munkácsy-trilógiát. A MODEM-ben (Modern és Kortárs Művészeti Központ) pedig Impressziók. Monet-tól Van Goghig, Matisse-tól Warholig kiállítást láttam.

Netán szeretnéd az angoltudásodat felturbózni, akkor a megfelelő hely erre a debreceni American Corner(Amerikai kuckó), rengeteg programot szerveznek: voltunk Halloweenbulin, kvízzel összekötve, Spanishconversation club-on, kvíz esten (sorozatokról szolt ebbe az esetben a kvíz, de volt zenével kapcsolatban is), public speech training-en vagy fundraisingbeszámolón. Én nagyon szerettem oda járni, csak sajnos decembertől egészen januárig be volt zárva, az amerikai tüntetések és hírzárlat miatt.

Az ottani angol-amerikai kar rengeteg programot szervez: verses estet, film klubot, könyv bemutatókat, bulikat (80-as évek zenéivel, tombolával stb.) és karácsonyi vacsorát, bulival összekötve (itt jártam meg, hogy kértem egy féldeci Unicumot, mire a pincér azt válaszolta, hogy csak 40 centet. - hát igen, ismét hoztam a formámat). Ebbe a félévbe sajnos nem tudtunk kirándulni a sok tanulni való miatt, de viszont sokat jártunk moziba, voltunk Koreai filmfesztiválon (adtam a jegy árába kimchit), kocsmázni és Karácsonyi vásáron (nagyon szép ilyenkor a város főtere).

Ottlétünk alatt a kollégiumban laktunk, nagyon szép (tv, ruhaszárító, kéthetente ágynemű csere és egy hónapban egyszer fürdőt is takarítanak), csak sajnos mikor azt kértük, hogy kerüljünk Ágival egy szobába, nem így sikerült, és mikor szóltunk, hogy mi úgy kértük, akkor azt mondták, hogy majd írjunk egy kérést és október 1 után lehetséges lesz.

Elég sok a szabály, amit be kell tartani, pl. nem szabad saját hajszárítót használni, ha rajta kapnak, akkor kétszer megbírságolnak, és harmadszorra kipakolnak a kollégiumból. De ezeket leszámítva minden nagyon jó.

Annak ellenére, hogy úgy indultam neki, hogy jaj, Istenem mi lesz most, úgy nem szeretem, annál vagányabb volt, és szerettem ott lenni. Én még mindig azt tanácsolom minden diáknak, hogy menjen Erasmus + cserediák programmal valahová máshová tanulni, minden szempontból megéri. Teljesen megváltozol.

2019.02.28.