Bodó Boglárka, Szociológia II. év

Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Budapest

Magyarország

Az ERASMUS+ mobilitás egy leírhatatlan lehetőségekkel teli időszak, amelyet érdemes kipróbálni minden egyetemistának. Én az egyetemen belül hallottam először róla barátoktól. Mint minden kezdet, ez is nehézkesen indult, de a segítőkész embereknek hála minden probléma megoldódni látszott. Megkönnyítette helyzetem az is, hogy barátnőm, Toth Edina is erre az egyetemre került. A fogadó intézmény, ELTE sok mindenben eltért az itthoni intézménytől, ugyanis két hatalmas épületben zajlottak a tanórák, melyet egy nagyobbacska kert kötött össze. Meglehetősen elég könnyü volt eltévedni. Volt olyan alkalom is, amikor egy ottani hallgató kért segítséget egy terem megtalálásában, akinek elmondtuk, hogy mi is vendéghallgatók vagyunk, és nem tudunk segíteni, erre ő megdícsért a kitűnő magyar tudásunkért és a szép kiejtésért. A hallgatók többsége barátságos volt, de akadtak olyanok is, akik nem igazán figyeltek senkire, érezhető volt az eltérő mentalitás. Főként egyik szemináriumi órán, ahol a csoportos beszélgetésen a tanár mindig kiemelt minket, az „erdélyi lányok-at”. A többi oktató nagyon rendes, megértő és fiatalos volt. Megismerkedtünk a CooSpace rendszerrel, ahova az okatatók és hallgatók egyaránt töltöttek fel minden fontos információt, anyagot. Egyik tantárgy keretén belül (társadalomstatisztika) volt Kahoot is, amely érdekessé tette az órát, hasonlított egy játékra, igazából kérdések voltak, melyekre egy applikáció segítségével tudtunk válaszolni. Az előadások nagyon érdekesek voltak, minden tanár próbált minél érthetőbben magyarázni, emellett mindenben a segítségünkre álltak, anyagokat küldtek, és mindent megtudtunk beszélni velük, ha valami problémánk volt a leckével kapcsolatban. A vizsgák egy kicsit eltérőek voltak, mint itthon, ugyanis ott volt megajánlott jegy, ami  zh-ból alakult ki. Ha azt elfogadtad, akkor nem kellett vizsgaidőszakban vizsgáznod az anyagból. Ez számomra újdonság volt, ahogy az is, hogy az órákon lehetőség volt pontokat gyűjteni és az beleszámított a vizsgajegybe. Azt tapasztaltam, hogy minden tanár más módszerrel követelte meg az anyagot a vizsgán, és a tételek a jegy függvényében nehezedtek.

Budapest rengeteg látnivalót tartogatott számunkra, mivel azelőtt nem voltam ilyen sok időt kint, mint most így volt lehetőségem a főbb helyekre eljutni. Fő tömegközlekedési járatunk az E133-as, 7-es buszok és 4-es, 6-os villamosok voltak, amelyek nagyban elősegítettek minket a  közlekedésben. Kedvenc helyemmé a Margit-sziget vált, ahova rendszeresen eljártunk szaladni vagy ha csak egy kis nyugalomra vágytunk. Ezen kívül elmémbe vésődik a Láthatatlan Kiállítás is, ahova először nem mertem bemenni, viszont egy kis bátorítással nekivágtam. Az az egy óra amit bent töltöttem megtanított értékelni az egészséges életemet és betekinthettem azok világában akik látássérültek. Volt lehetőségem önkénteskedni is a máltai szeretetszolgálat keretén belül. Tamásiban voltunk, ahol gyerekekkel foglalkoztunk és segítettünk a vezetőknek a  játékok levezetésében. Öröm volt látni a csillogást a gyerekek szemében, tudva azt, hogy nem igazán van lehetőségük minőségi játékokkal játszani.

A szállást illetően először kollégiumba akartunk menni, de kiderült, hogy nem vesznek fel, így albérletet kerestünk. Végül a belvárosban kaptunk helyet, ami elég zajosnak bizonyult, viszont sok mindenhez közelebb kerültünk ezáltal. Az albérlőnk egy nagyon kedeves idős néni volt, aki nagyon sokszor meglátogatott benünket. Az egyetem Budán volt, igy minden nap áthaladtunk a Dunán, ami mindig elkápráztatott. Egyszerűen hihetetlen volt, hogy fél évet Budapesten tanulhatok. Volt szerencsém megismerkedni az egyetemen kívül egy kedves lánnyal is, aki elhívott egy közösségbe és minden hétfőn találkoztunk. Ami megnyugvással töltött el és sok kérdésemre választ kaptam az élet nagy kérdéseit illetően. A rengeteg látványosságon kvíül lehetőségem volt egy Halott Pénz koncerten is részt venni.

Az egyik oktatónk meghívott egy vitára , amely keretén belül az ottani kutatók és oktatók összehasonlították az erdélyi középiskolák teljesítményét a magyarországi iskolák teljesítményével. Megdöbbentő volt számomra, hogy az érettségizők aránya kis mértékben tért el az itthoni érettségizők arányával. Nagyon örültem, hogy részt vehettem ezen a vitán, mert segített a fejlődésemben és betekintést nyerhettem egy ilyen típusú vita felépítésében.

Ezúton szeretnék külön köszönetet mondani a fogadó intézmény Erasmus koordinátorának, Csukovits Balázsnak, aki minden kérdésünkre és problémánkra választ adott, a küldő intézmény Erasmus koordinátorának, Bors Hortenziának, aki nagy türelemmel segítette a mobilitásunk felhőtlen lezajlását, azoknak akik támogattak a kiutazásomban és nem utolsó sorban barátnőmnek, Toth Edinának, akivel együtt súroltuk a „depresszió” határait, viszont úgy gondolom, hogy minden nehézség ellenére megérte kiutazni, és rossz döntés lett volna, ha kihagyom ezt a nagy lehetőséget.

Végszóként megéri kiutazni, ajánlom mindenkinek, aki valami újra vágyik, aki kikivánkozik a megszokottból de azoknak is akik csak egyszerűen valami váltózásra vágynak, mivel az Erasmus megadja ezeket.

2019.02.27.