Deák Andrea, Kommunikáció és PR, II. év

Adamsky Kft.

Budapest, Magyarország

Az idei, 2017-es nyaram kétségkívül az egyik legemlékezetesebb nyár marad mind közül. Az Erasmus+ mobilitási program megadta nekem azt a nem mindennapi lehetőséget, hogy két hónap szakmai gyakorlatot végezhessek Magyarország fővárosában, Budapesten.

A vállalat, amely fogadott és munkát adott számomra egy általam kiválasztott PR, reklám ügynökség volt. Hamar kiderült mennyire készséges, kedves, nyitott vezetőség áll a vállalat mögött, amint a csoporttársammal felvettük vele a kapcsolatot. A róluk talált információ az interneten még inkább meggyőzött arról, hogy ez egy olyan vállalat, ahol szívesen dolgoznék, ugyanis számtalan elismerést, díjat tudhatnak magukénak, a nevezetes reklámügynökségek közé tartoznak. Ez az Adamsky Budapest reklámügynökség, ami 2010 óta működik, közel 20 fős személyzettel. Nagyon hálás voltam nekik mikor visszajelezték, hogy a szaktársamat és engem is szívesen fogadnak.

Így már minden készen állt arra, hogy június 20-án elinduljak betölteni első szakmai gyakorlatos utamat. Akkor még teljesen vegyes érzelmek voltak bennem, az egyik pillanatban az új, a lehetőség izgalma, a másik percben pedig a félelem lett úrrá rajtam gondolván, mi van akkor, ha nem vagyok elég jó, nem fogok megfelelni a munkahelyi elvárásoknak. Mi van akkor, ha nem fognak kedvelni és megbánják majd, hogy fogadtak? De közben annyira jó érzés volt belegondolni abba, hogy két teljes hónapon át olyan tapasztalatokat szerezhetek, amiket valószínűleg otthon soha nem kapnék meg. Hiszem, hogy ezek az élet igazán nagy ajándékai. Ráadásul nem voltam egyedül, ugyanis kettőnkön kívül még egy szaktársunk is csatlakozott az együtt lakásban, sőt merem állítani, hogy minket hármunkat nem csak tanulmányaink kötnek össze, hanem egy baráti kötelék is, amit ez a két hónap csak megerősített.

Megérkezésünk utáni nap már jelentkezni kellett a munkahelyen, tehát innen váltak nagyon pörgőssé a napok. A vállalat telephelye a Váci úton van, egy modern irodaház ad neki otthont. Igazi ámulattal fedeztük fel a designos berendezkedést, a tiszta, rendezett környezetet. Éreztem, ez egy olyan hely, ahová szívesen fogok reggelente belépni az ajtón, ráadásul meglehetősen közel volt a lakásunkhoz.

Az első bemutatkozás, beszélgetés a vezetőséggel szabadított fel bennem némi izgalmat, ugyanis mindenki roppant barátságos, közvetlen volt, viszont elvárásaikból érezhettük, hogy itt a maximumot kell kihoznunk magunkból, teljes komolysággal, fegyelemmel kell kezelnünk minden egyes feladatot, hiszen felelősséggel járnak.

Pontosan egy Pepsi kampány kellős közepébe csöppentem. A felettesem pedig mind ennek a felelőse volt, így mindenben az ő segítségére kellett lennem. A kampány egy, a Pepsi által piacra dobott új terméke körül forgott, annak a megjelenését vittük különböző rendezvényekre, fesztiválokra és helyszínekre. Ez egy igazán kényes és nem mindennapi kampány volt- Pepsi Black Taste Challenge- hiszen a Pepsi termékét hasonlítottuk össze a Coca-Cola termékével, mindezt egy “vakkostoltatás” keretén belül. Az eredményekből pedig folyamatos statisztikák születtek, amin sokszor mi magunk is meglepődtunk. Mindez komoly előkészületeket igényelt, rengeteg e-mailezés, és telefonhívás övezte mindennapjaimat. Különböző engedélyek, belépők megszerzéséért voltam a felelős, de volt olyan is mikor egy elengedhetetlenül fontos kellék merült feledésbe és egyik napról a másikra meg kellett oldani annak megrendelését, legyártatását és kiszállítását a helyszínre. Ez a kampány folyamatos kiszállással is járt, ugyanis nem csak a szervezésben segítettem, hanem a kivitelezésben is. Így a harmadik hetemet már Velencén töltöttem, az EFOTT fesztiválon, pontosan hét napot mivel az építkezést és bontást is felügyelni kellett, ugyanis a kampány egyik látványossága egy emeletes Pepsi, party busz volt.

Ez biztosította a megjelenések során a jó hangulatot, zenét, italt, egyszóval magát a bulit.  Itt jöttem rá arra, hogy egy ilyen kaliberű cég hány másik vállalattal működik együtt (beleértve a versenytársakat is) ahhoz, hogy a megjelenés zökkenőmentes legyen. Nagyon tetszett, hogy ilyenkor mindig új embereket ismerhettem meg, akik akkor, arra az időszakra az én munkatársaim voltak, hiszen közös volt a projekt amin dolgoztunk. Megismertem így egy pár más vállalatot, azok vezetőségét, néhány alkalmazottját és büszkén mondhatom, hogy nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítanom velük. A fesztiválos kiszállásokon a munka összekapcsolódik egy kicsit a szórakozással, hiszen a felettesem mindig arra tanított, ha alapos munkát végzel a szervezésben, akkor a kivitelezésnél már csak ott kell lenned és élvezned azt, amin dolgoztál hónapokon át.
A második fesztivál, amin részt vettem a FEZEN volt Székesfehérváron, ahol csak pár napot töltöttem, de szintén rengeteg élményt nyújtott.

Mindemellett, meetingeken is részt vettünk, ilyen volt például a Budapest Park, vagy a Budapest Airport meetingje, ahol kampánykidolgozásokat hallhattunk, ötletezéseket, együttműködési stratégiákat. Ezeket nagyon élveztem, rendkívül tanulságosak voltak.

Az ottlétem második felében ízelítőt kaphattam a sajtó világából, ugyanis sajtómegfigyeléseket végeztem az E-ON számára. Rengeteg hírt kellett olvasnom nap mint nap, amiből rengeteg sok információt szereztem, többet megtudtam a világból, az E-ON –ról, azok versenytársairól, gazdasági helyzetükről.

Reklámfilm kidolgozásában, forgatásában szintén részt vettem, ugyanis Budapest többfunkciós kulturális létesítményének a Müpának kampányába is engedtek belelátni.

A munka mellett természetesen rendkívül sokat fejlődött a látóköröm a város nyújtotta lehetőségek kihasználásával. Egy teljesen új világ nyílt meg előttem. Láthattam a vizes vb-t; a Red Bull Air Race-t;tombolhattam a Balaton Sound-on; megnézhettem a Titanic kiállítást, a nagy sikernek örvendő magyar filmet, a Kincsem –et; a vállalat jóvoltából jegyet kaptam a Sziget fesztiválra, ott voltam Pink koncertjén;a Citadellán, Margit szigeten sétáltam, a Dunán hajókáztam; ott ünnepelhettem Augusztus 20-án. A hab a tortán pedig egy nekünk szervezett búcsú buli volt a Kopaszi-gáton, ahol az összes kollégával együtt ünnepelhettük meg ezt a két hónapot.

A legtöbbet mégis az utolsó napom jelentette a munkahelyemen. Közel egy órás kiértékelést tartott a vezetőség. Rég kaptam annyi sok dicséretet, mint ott. Olyan mondatok hallhattam önmagamról, amire abszolút nem számítottam, vagy egyáltalán nem is gondoltam. Végtelenül boldog voltam…megfeleltem az elvárásoknak,  SIKERÜLT. Nem okoztam csalódást. Sőt, állandó munkahelyet kínáltak fel. Ez volt a legnagyobb visszaigazolás, amit csak kaphattam.

Ezért szeretnék mindenkit bíztatni arra, hogy ne szalasszon el egy ilyen igazán nagyszerű lehetőséget, mert nem túlzás kijelenteni, hogy megtudja változtatni az életedet akár egy új munkalehetőség képében, a kapcsolatok kiaknázásában.

Én már tudom, hogy egyetemista hallgatóként ez volt a legjobb dolog, ami történhetett velem. 

2017.10.06.