Kovács Timea, Gazdasági informatika szak, II. év

CCS Hungary Aircargo Kft.

Budapest, Magyarország

Kedves Hallgató!

Kovács Timea vagyok, II. éves Gazdasági informatika szakos hallgató a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karán, és az egyetemi éveim egyik legkiemelkedőbb és legemlékezetesebb eseményéről osztanék meg Veled pár gondolatot.

Még a középiskolában az ismerőseimtől értesültem az Erasmus+ mobilitási programról, és már akkor fel gyúlt egy kis láng a szívemben, amit óvtam és ápoltam egészen mostanáig. Hisz mára már egy nagy tábortűzzé nőtte ki magát, vagyis megvalósult egy olyan rég dédelgetett vágyam, aminek elérése egy hatalmas pluszt adott az alapképzésem utolsó évének nagy hajrájához.

S, hogy az elején kezdjem, el kell mondjam, nem volt könnyű egy zsúfolt szesszió után gyorsan összepakolni és egy olyan helyre utazni, ahol úgymond minden eddig megszokott dologtól eltérően egyedül kell helyt állj. De hála az Istennek egy olyan kiváltságos helyzetben voltam, hogy egy igen kedves barátnőm és a párom is, aki ugyanakkor a szaktársam, elkísért ezen az úton. Július elején hárman mentünk Budapestre, aztán két hónappal később egy csapatként tértünk haza. Fél napnyi fárasztó utazás után megérkeztünk egy csodálatos, de ugyanakkor hatalmas városba, ahol már az első perctől saját magunkra voltunk utalva. S, hogy miért pont Budapest? Azért választottam a fővárost, mert kihívásnak tűnt. Egy kisvárosi lányként kíváncsi voltam, hogy állom meg a helyem, emellett az azelőtti pár napos kirándulásaim során nagyon megtetszett a város gyorsasága, lendülete, sokszínűsége és monumentalitása. Mondhatnám, hogy úgy éreztem magam, mint egy gyerek a cukorkaboltban!

Míg a kint létünkkel kapcsolatban nem voltak fenntartásaim, addig a munkával kapcsolatban nagyon is voltak. Féltem, hogy, hogy fogok teljesíteni, milyenek lesznek a munkatársaim, a főnököm, hogy fogok tudni beilleszkedni. Aztán az első nap reggelén felébredve arra gondoltam, hogy ezt is egy kihívásnak fogom fel, amit teljesíteni fogok és mindent megteszek annak érdekében, hogy Ők is meg legyenek elégedve velem és én is úgy érezzem, maximálisan teljesítettem. Az első napunk a CCS Hungary Aircargo-nál nagyon élmény dúsan és jó hangulatban telt. Mindenki nagy szeretettel fogadott, úgy a munkatársaink, mint a főnökünk, István. Nagyon meglepődtünk, hisz csak most csöppentünk bele a mindennapjaikba, ők mégis nagyon közvetlenül, türelemmel és rengeteg barátságos mosollyal viszonyultak hozzánk. Ez a mentalitás merőben különbözik az itthonitól, hamar meg is lehet szeretni. Ezt követően pár kérdéssel és feladattal felmérték a tudásunkat, aztán ennek megfelelően egy aktuális projektből mi is kivehettük a részünket, így már elmondhattuk, hogy mi is részese voltunk valami újnak.

S, hogy ne csak a munkáról essen szó, a nyár többi részét is megpróbáltuk tartalmasan tölteni. Voltunk rég nem látott rokonoknál, barátoknál, megismertünk új embereket és meglátogattunk jó pár olyan helyet, amiről eddig esetleg olvastunk vagy csak képen láttunk.  Ez a rövid időszak alatt eljutottunk a Margit szigetre, a Gellért hegyen a Citadellához, a Parlamenthez és a Néprajzi Múzeumba, a Fővárosi Állat- és Növénykertbe, az Erzsébet kilátóhoz, a Hősök terére, illetve a már említett rokonokon keresztül Halásztelekre, Dunaharasztira, Tökölre, Dabasra, Szigetszentmiklósra és a külvárosba is.

És akkor a tanulságaimat, a tapasztalataimat és az élményeimet összefoglalva: MINDENKÉPP MEGÉRI MEGPÁLYÁZNI, HISZ CSAK NYERHETSZ! Szerintem rengeteg előnye van és mindössze egy hátránya.

A pozitívumok közé tartozik a szabadság, a sok lehetőség, az új dolgok megismerése és kipróbálása, a saját magad megismerése, önállósodása, és ami számomra mindennél fontosabb volt, hogy tágítsam a látóköröm, új kapcsolatokat építsek ki és még többet láthassak a világból. Mindezek mellett megtanultam jobban gazdálkodni az rendelkezésemre álló idővel és pénzel, rengeteget fejlődtem a hírtelen helyzetek lekezelésében, vagyis a problémamegoldásban. Meglátásom szerint szakmailag is sokat fejlődtem és nem utolsó sorban jobban megismertem magam, összeszedettebb, nyitottabb és tapasztaltabb lettem. Mindig is feszegettem a határaimat, próbáltam kitolni őket, hogy többet és többet láthassak, és a nyár folyamán újra tettem egy számomra hatalmasnak számító lépést efelé, legyőztem egy olyan félelmem, amiről egészen idáig úgy gondoltam, hogy csak egy újabb pont a bakancslistámon. SZÓVAL IGEN IS LÉPD ÁT A HATÁRAIDAT, MERJ KOCKÁZTATNI, ÉLNI, TAPASZTALNI ÉS HIBÁZNI!

A már említett hátrányra is kitérnék egy pár mondat erejéig, számomra az volt a legnehezebb, hogy távol legyek az otthonomtól, a szeretteimtől és az eddigi megszokott életemtől. De ezeket is előnyödre tudod formálni, hisz két hónap és rengeteg olyan helyzet után, amit eddig esetleg helyetted oldottak meg jobban fogod értékelni a szüleid eddigi erőfeszítéseit érted, a szeretteiddel való kapcsolatokat is újraértékeled, és az otthonodat is megtanulod jobban értékelni.

Így a vége fele, szeretnék mindenkinek köszönetet mondani, aki segített ápolgatni azt a kis lángocskát, ami néha már-már kihunyóban volt. Elégedetten mondhatom, hogy a tábortűz melege, hatalmas dolgokat és még több szép emléket rejtett számomra. Ezekkel a tapasztalatokkal gazdagodva ARRA BÁTORÍTOK MINDEN HALLGATÓT, HOGY ÉLJEN A LEHETŐSÉGGEL, akár a szakmai gyakorlatot, akár a tanulmányi mobilitást megpályázva. A kezdeti félelmet és káoszt formálja bátorsággá, újdonsággá és örök emlékekké, hogy aztán hazatérve ezeket a dolgokat az előtte álló ún. nagybetűs életben is fel tudja használni. 

2017.09.28.