Pongrácz Gellért, Élelmiszeripari mérnök szak, III. év

Főzőház Kft. 

Budapest, Magyaroroszág

Utazásom Budapestre vonattal történt, péntek este indultunk és szombat délelőtt érkeztünk meg a Keleti Pályaudvarra. Hárman utaztunk Erasmusos ”ügyben”, de két társamnak itt nem ért véget az út, ők Siófokra igyekeztek. A pályaudvaron már várt minket egy barátom ismerőse, ő igazított első utunkra a metrók és buszok világában. A 2-es metró aluljárójában, hírtelen két felé ágazott az út: balra az Örs Vezér Tere, jobbra pedig a Déli Pályaudvar, mutatták a kijelzők. Itt elváltak útjaink. Miután az Örsön sikerült buszt választani megérkeztem a kollégiumba. Csendes, nyugodt környéken volt a kollégium, eléggé zöld környezetben. A második emeleten kaptam szobát, berendezkedtem és lepihentem. Még volt egy napom a munka kezdetéig, ami jó volt arra, hogy megismerjem a környéket és eltervezzem az utat a munkába.

Az első napom kissé nehézkesen indult, ezért nagyon jól jött, hogy előző nap a Google Maps-en tanulmányoztam a Főzőház hollétét. Végülis még nyitás előtt kicsivel kijutottam és nem kellett sokat várnom mire megérkeztek jövendőbeli kollégáim is! Körbe vezettek a főzőházban, nagy vonalakban megbeszéltük a munkaprogramot és a beosztást.

Már a legelején tetszett az, hogy lévén ez egy kézműves sörfőzde, minden, a sör készítéssel kapcsolatos lépést látni lehet és kézileg kell véghez vinni különböző műveleteket. Ez nagyban hozzá járult, hogy valójában megértsem, hogyan is készül a sör.

Ahogy teltek a napok különböző munkákat próbáltam ki, az elején hordó mosás, hordó töltés, aztán megmutatták a sörfőzés lépéseit, amiket később felügyelettel, majd felügyelet nélkül is csinálhattam. Az egyik nap meghívást kaptam egy esti sörözésre a főnökkel, Reketye Zoltánnal, a feleségével, Szilvivel és a munkatársakkal a Jónás Kézműves Sörházba, ahol az egyik főző munkatárs, Norbi mutatta be a saját készítésű sörét. Remekül telt az este a Duna parton, Zoltán különleges söreit kóstolgattuk és beszélgettünk, megismertük egymást egy kicsit jobban, én is a munkatársakat és ők is engem. Ezek után legtöbbször én a főzéssel foglalkoztam a munkában, amibe lassan egyre jobban bele jöttem. Persze attól még mindig próbáltam ott segíteni, ahol a leginkább volt rám szükség. Gyakran segítettem dobozolásban, hordó töltésben, címkézésben, stb. Bárhol is voltam épp, szinte minden munkát élveztem és rá jöttem, hogy minél többet vagyok a sörgyárban, minél többet dolgozok sörrel, annál inkább megszeretem és értékelem. Ami nekem személy szerint még nagyon fontos volt és tetszett az a jó hangulat, viccelődve sokkal könnyebben ment a munka. Emellett mindenki nagyon kedves volt, türelmes és segítőkész, jobb munkatársakat kívánni se lehetett volna.

Azokon a napokon, amikor dolgoztam semmi másra nem volt időm, mert 12 órában dolgoztunk, ha 8-ra mentünk, akkor én 6:30 kor keltem és este 9 körül értem vissza a kollégiumba. De nem bántam, mert egy héten, egy személynek csak 3 nap kellett dolgozni. A többi napokon maradt időm felfedezni a várost, ellátogatni olyan helyekre, amik érdekeltek, szórakozni, sőt még néhány nap fesztivál is belefért a keretbe. Az egyik munkatársammal sikerült jó barátságot kötni, hozzájuk jártam Szigetszentmiklósra többször is és ők is velem tartottak, amikor mondtam, hogy városnéző túrára megyek. Nekem személy szerint nagyon tetszett az itthoni csendes környezet után, a nagyvárosi, megállást nem ismerő élet és az, hogy itt bármit megtalálok, ami otthon nincs. Minden olyan közel volt, amiért otthon órákat utazok, és akkor sem kapom ugyanazt, mint ott.  Hamar ki ismertem magam a tömegközlekedés világában, és bátran indultam el bárhová, mert rá jöttem, itt el sem lehet tévedni, minden ”ki van írva”, persze azért sokszor jól jött a Google Maps, főleg az elején!

Nagyon szeretek koncertekre járni és imádtam a gondolatot, hogy itt bármelyik hétvégén, de akár hétköznap is megcsodálhatom élőben a kedvenc együtteseimet, nem kell hajnalban elindulni értük és 2 napot feláldozni akár egyetlen koncertért. Meg is látogattam jó néhányat a kedvenceim közül ottlétem alatt és meglepően sok ismerős arccal találkoztam, hazai ismerősökkel, barátokkal, persze ettől én még ismerkedtem új emberekkel is és a város különböző látványosságaihoz is el látogattam.

Az ott élő emberekkel kapcsolatban először elég negatív véleményen voltam, mert közömbösnek és lehangoltnak találtam őket és nem valami segítőkészek, de persze hamar akadt ellenpélda is, így aztán nem formáltam kimondottan rossz véleményt az ottaniakról. Azt mondanám inkább, hogy akad mindenféle ember, akárcsak bárhol máshol a világon.

A szakmai gyakorlatom végén a fogadó cég állás lehetőséget is ajánlott nekem az egyetem után és én ennek nagyon örültem, mert ez egy óriási esély és egyben motiváció is, hogy sikeresen lediplomázzak. Én a programot csak ajánlani tudom mindenkinek, nagyon megéri, kiváló fejlődési lehetőség minden téren és garantáltan egy életre szóló élmény.

Végül szeretném megköszönni, hogy a papírok intézésével kapcsolatban mindenki nagyon segítőkész volt, úgy az egyetemen, mint a Főzőház Kft.-nél és azt is köszönöm, hogy részt vehettem ezen a programon.

2017.09.25.