Stan Krisztina Tímea, Kommunikáció és PR szak, II. év

Hotel Azúr ****

Siófok, Magyarország

Az Erasmus+ program nyújtotta lehetőségekről már a sulimban is tartottak bemutatót. Akkor még nem igazán mertem belevágni, de az egyetemen, ahol több személyes tapasztalatot is hallottam egyre inkább kezdte felkelteni az érdeklődésemet. Ennek ellenére mondhatni elég hirtelen döntöttem úgy, hogy végül beadom a jelentkezésemet.

Hosszú keresgélés után, mérlegelve a lehetőségeket, választásom végül Siófokra esett. Izgatottan, vegyes érzelmekkel indultam el Csíkszeredából. Vajon milyen lesz ott élni 2 hónapot. Mégiscsak más látogatóba menni és más ott lenni nap, mint nap, ismeretlen emberek között, ismét újrakezdeni az egészet. A barátnőmmel és egyben szaktársammal, Kozma Violával ketten vágtunk neki az új lehetőségeknek, később csatlakozott még két ismerős (Székely Anita és Kovács Péter), akik szintén a mi egyetemünkön tanulnak.

Szerencsére könnyen találtunk társaságot. Mondhatni már az első nap barátokat szereztünk, akikkel 2 hónapon keresztül átbuliztuk és átdumaltuk az estéket. A rengeteg szórakozási lehetőség mellett természetesen előtérbe helyeztük a munkát, amit a lehető legjobb tudásunk szerint próbáltuk végezni.

Szakmai gyakorlatunkat a Hotel Azúr**** szállodában végeztük. Én az értékestésre lettem beosztva, ahol a kommunikációs készségeimet fejleszthettem, hiszen nap mint nap az érdeklődők telefonhívásait fogadtam, valamint mailben küldtem nekik ajánlatot és válaszoltam a kérdéseikre. A problémamegoldó készségem is fejlődött, hiszen a hirtelen adódó, előre nem látható apró problémák fölött gyors döntést kellett hozni, és hamar meg kellett őket oldani, hogy ne váltsanak ki elégedetlenséget a vendégek körében. Ezen kívül beleláttam a hotel marketing tevékenységébe is, hiszen néha megkértek, hogy segítsek egyes programok promózásában, különböző voucherek készítésében.

Sose volt két egyforma nap, minden nap más-más személyekkel beszéltünk. Többnyire ezért is volt olyan érdekes, hiszen nem tudtam, hogy mikor ki veszi majd fel a telefont, magyarul vagy éppen angolul kell-e majd vele beszéljek.

Sok odafigyelést, precizitást  igényeltek a feladatok, mert sok pénz forgott kockán, ezen kívül számos visszatérő vendég is érkezett, aki többnyire ugyanazt a szobát igényelte, mint ahol előző alkalmakkor volt elszállásolva. Nagyon oda kellett figyelni, hogy bizony tényleg abba a szobába kerüljenek, mert később sokkal nehezebben lehetett orvosolni a hibát.

Az irodánkban nem csak a szobafoglalásokat intézték, hanem rendezvényszervezéssel is foglalkoztak. Meglepő módon már az első nap megkértek, hogy az éppen aznap kezdődő konferencián segítkezzek. Ezen kívül a nyár folyamán több esküvő szervezésére is sor került a hotelben. Annak érdekében, hogy az ifjú pár minél kevesebbet keljen izguljon a nagy nap miatt, mi ügyeltünk arra, hogy minden a helyén legyen és minden úgy legyen, ahogy a pár eltervezte és megrendelte.

Az első héten kicsit izgultam, hogy vajon milyen lesz, hiszen senkit nem ismertem a részlegen és azt hittem majd nehezemre fog esni a beilleszkedés, de hamar eloszlottak a kételyek, mert egy nagyon jó társaságnak lehettem a tagja, akiket az utolsó napi búcsú során kicsit meg is sirattam. Folyton pörgés volt az irodában, így mire észbe kaptam, hogy emlékbe kellene egy képet is készíteni, sajnos épp csak ketten maradtak bent...

Lakásunk a város központjában, a Víztorony közelében volt,  amely Siófok egyik nevezetessége. A lakótársakkal  egy hónap után olyanok lettünk, mint egy nagy család. Esténként együtt főztünk és néha mikor olyan volt a hangulat az asztalt félrehúzva buliztunk a konyha közepén a Despacito-ra.

A napi 8 óra mellett természetesen maradt idő a pihenésre és a szórakozásra is. Mivel a lakótársakkal más-más váltásban dolgoztunk, azért gyakran csak esténként ültünk be valahova, addig pedig a pláza adta örömöket élveztem vagy éppen valamelyik még eddig számomra nem annyira ismert utcákon sétáltam, ezzel is kicsit jobban megismerve a várost. Mivel a szállásunk kb 10 percre volt a hoteltől, általában ugyanazon a megszokott úton mentünk  minden reggel, szóval kellemes időtöltésnek tűnt munkából jövet egy párhuzamos vagy éppen hosszabb úton  megközelíteni a központot.

Siófok nem egy nagy város, mégis megannyi lehetőséget kínált, melyeket előszeretettel ki is használtam. Először is  bejelöltem a lehető legtöbb eseményt facebookon, hogy nehogy véletlenül bármiről is lemaradjak, így részem lehetett egy jó pár vagány koncertben, hajókázásban, táncházban és egyéb kulturális tevékenységekben.

A Pláza látogatása lassan rutinszerűvé vált (igazság szerint nem gyakran vásároltam, de jó volt csak úgy bemenni és felpróbálni 1-1 cuccot, ami úgy se volt a méretemben) :/ Végre nem csak a bentlakás ágyból nézhettünk egy filmet, hanem full HD-ben a moziban (mondhatni béreltük a 6. sor 5-8-as székeit).

Szabadnapjaimat megpróbáltam a lehető legjobban kihasználni – néha egyedül, néha pedig azokkal a lakótársakkal, akik szintén szabadok voltak. Sétahajóval ellátogattunk Tihanyba vagy éppen a kikötőben állomásozó vitorlás hajókat néztük meg közelebbről. Valahogy jó volt a mindennapi feladatok, munka után egy kicsit lazítani a parton, a hattyúkat és a kacsákat etetni vagy csak nézni, hogy szép lassan úszkálnak a csendes tavon.

Mesélhetnék még, de inkább arra buzdítalak, hogy jelentkezz te is az Erasmus+ programba és gyűjts saját, felejthetetlen élményeket, melyeket majd még sokáig emlegethetsz. Kár lenne egy ilyen lehetőséget csak azért kihagyni, mert épp nincs kedved egy pár papírt kitölteni vagy éppen attól félsz, hogy rossz lesz idegen környezetbe menni.

Végezetül szeretném megköszönni a lehetőséget és a sok segítséget Bors Hortenzia Erasmus koordinátornak, valamit a szüleimnek, akik beletörődtek, hogy a nyaramat sem töltöttem otthon.

2017.09.28.