Kűsmődi Renáta, Könyvelés és gazdálkodási informatika, I. év

BDO Magyarország Könyvelő és bérszámfejtő vállalat

Budapest, Magyarország

Emlékszem, mintha tegnap történt volna, egyik délután megláttam egy hirdetést az Erasmus+ lehetőségeiről. Perceken belül azon kaptam magam, hogy már elolvastam az összes beszámolót, minden leírást, és azon gondolkodom, hogy milyen jó is volna nekem is ott lenni, tapasztalatokat szerezni, kipróbálni egy másik ország lehetőségeit, betekintést nyerni az ottani életbe. Akkor döntöttem el, hogy üsse kő, én megpróbálom, és leadom a pályázatom. Türelmetlenül vártam az eredményt, hogy mikor jelzi a telefonom, hogy e-mailt kaptam, azt az e-mailt, amely az egész életemre, szakmához való hozzáállásomra igen nagy befolyással volt. Már-már kezdtem feladni a reményt, mikor is jött a várva várt e-mail: IGEN! Megvan, és mehetek!

A következő lépés az volt, hogy megtaláljam azt a céget, ahol a szakmai gyakorlatomat fogom tölteni, akik szívesen fogadnak, és készen állnak arra, hogy megmutassák milyen is a szakmám a való életben. Ebben nagy segítségemre volt Tánczos Levente tanár úr, aki nélkül nem éltem volna át életem egyik legszebb két hónapját, és ezúton szeretnék neki köszönetet mondani a segítségéért, és a közbejárásáért. Így kezdhettem meg szakmai gyakorlatom a budapesti BDO Magyarország Könyvelő és bérszámfejtő vállalatnál.

Eljött a nagy nap, és indulni kellett. Mint mindig a búcsúzás nehéz volt, de miután az összes maradék könnycseppemet elmorzsoltam, azon kezdem ábrándozni, hogy milyen lesz a munkahelyen, hányszor fogok eltévedni Budapest utcái között, milyen hamar tanulom meg a rám bízott feladatokat, és úgy általában milyen lesz az ottani élet. Talán égi jel, hogy végigaludva az utazást, Budapesten ébredtem meg, és az első dolog, amit az álmos szemeim megláttak, az egy hatalmas (szó szerint hatalmas), irodaépület, melyen ennyi állt: BDO Magyarország. Ekkor tudatosult bennem, hogy abban az épületben fogom tölteni elkövetkezendő két hónapomat, és ez furcsa érzéseket keltett bennem. El kezdtem játszani a gondolattal, és tetszett az a hely, vártam, hogy másnap ott lehessek, mint friss gyakornok.

Az első munkanapomon rengeteg emeleti átjáró ajtóval, barátságos irodával, és igen kedves emberrel találkoztam, mely elsőre megrettentett kicsit, hogy hogyan is fogom én ezt megjegyezni, megtanulni. Őszintén szólva, még az első héten meg kellett gondolnom hol is kell mennem. A bérszámfejtő részlegre kerültem, és szerencsére hamar beilleszkedtem. Ahogy teltek a napok, egyre többet tanultam és örömömre egyre komolyabb munkákat bíztak rám. Kezdtem egyre jobban megismerni a rendszerüket, az eljárásokat, és megérteni, hogy mit miért tesznek.

Szabadidőmben Budapest rejtelmeit fedeztem fel, melyben társam volt Dalma, Brigi, és Dóra. Elmondhatom, hogy igaz barátokra leltem bennük, és hálás vagyok azért, hogy a nyaram nagy részét velük tölthettem. Keresztszüleimnél laktam, melyért köszönettel tartozom nekik, és ajánlom annak, aki rész vesz az Erasmus+ programokban, hogy ha teheti keresse fel rokonait, barátait,  mert tapasztalatból mondom, hogy elmondhatatlanul jó érzés egy új, idegen helyen  valami olyannal találkozni, ami már ismerős számunkra, valamivel,ami igazi „hazai”. Bevallom sokszor ők tartották bennem a lelket, amikor honvágyam volt, és hiányzott minden, és mindenki itthonról. Végül, de nem utolsó sorban köszönettel tartozom Bors Hortenziának, a hatalmas türelméért, és minden segítségéért.

Ajánlom Neked, aki épp olvasod, hogy vegyél részt Erasmus+ programokon, biztosíthatom, hogy nagy segítség arra, hogy megtudd, mennyire szereted, mennyire tetszik és hozzád illő a szakmád, vagy épp az ellenkezője, de mindenképp választ ad. Megismerhetsz új embereket, új kultúrákat, azt, hogy milyen az élet valahol máshol. Úgyhogy bátorítalak: merj, és indulj útnak!

2017.10.27.