András Henrietta, Szociológia szak, II. év

Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest

Magyarország

Életem egyik legjobb döntése az Erasmus+ mobilitási program volt.

Amikor egyetemre jöttem, hallottam, hogy van ilyen lehetőség, hogy külföldön tanulhatnék, és én már akkor tudtam hogy ki fogom próbálni. Ami valóra is vált. Második év, első félévében mentem Budapestre, az Erasmus+ mobilitás által. Hogy megéri-e? Szerintem aki ezen a kérdésen gondolkodik, az ne habozzon, hanem cselekedjen. Etlőször én az erasmusról még egyetem előtt hallottam, amikor véleményeket kértem az egyetemről, ismerősöktől, barátoktól, Sapis hallgatóktól. Már akkor tudtam, hogy én ki fogom próbálni, mivel nagyon szeretem a változásokat, és egy ilyen lehetőséggel élni kell, amit meg is tettem és egy percig sem bánom.

Külföldi tanulmányaim, a Budapesti Corvinus Egyetemen folytattam, az őszi félévben, szociológia szakon. A döntés meghozatala után, nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy jó döntés-e hogy külföldön tanuljak, milyen lesz az ottani környezet, hogy egy nagyvárosban hogyan fogok könnyen beilleszkedni, barátokat találni. Amiért nagyon hálás vagyok, hogy egyik csoporttársammal, együtt mentünk ugyan erre az egyetemre, és együtt is laktunk, és ami azt illeti ketten, egymás segítésével könnyebben sikerült haladni, meg beilleszkedni. Első héten nagy gondot jelentett a tantárgyfelvétel, mivel elég nagy egyetem, ezért voltak olyan kurzusok, amelyek már beteltek, és ezek helyett újakat kellett választani. Amikor rendeződött az órarendünk, a másik nehézség az épületek és oktatói termek megtalálása volt, amig bele rázódtunk, de ez már hamar ment. A fogadó egyetemen, mindenki nagyon elfogadó, segítőkész volt, nem adódtak ezen a téren problémák.

Visszatérve a tantárgyfelvételi folyamatra, mi amig ki mentünk volna, itthon fel kellett vegyük a tantárgyaink, amelyek mind angol nyelven folytak volna. De amikor ki érkeztünk rengeteg probléma adódott, vagy nem indultak azok a kurzusok, amiket fel vettünk, vagy már be voltak telve a helyek. A megoldásban nagyon kitartóan segített nekünk ugyanúgy az itthoni koordinátorunk Hortenzia, mint a kint megismert koordinátor. A megoldás végül az lett, hogy a felvett tárgyakat mind leadtuk, és a koordinátor adott egy papírt nekünk, amin egy bizonyos kurzus kínálatot találhattunk. Ezek közül válogathattunk, és mind magyar nyelven, tehát itt változott az, hogy nem angol nyelven tanultunk, hanem magyarul, aminek részben örvendtem, mert ennek köszönhetően, olyan diákokat ismerhettem meg, akikkel még most is tartom a kapcsolatot, és ha Pestre megyek ezek után akkor is van kivel elindulni bárhová. Volt egy kellemetlen szituációm, meg egyben vicces is, volt egy tantárgy, amiből mini kutatást kellett készíteni, amit én nem tudtam, mivel első tanítási héten még nem volt fel véve nekem a tárgy és akkor dőltek el hogy ki kivel fog együtt dolgozni. A társaim akikhez kerültem, nem ismertek, tehát nem tudták kivel kell beszéljenek, az egész diák súgott össze a teremben, hogy vajon én vagyok az erasmusos diák?:)) Aztán meghallottam és válaszoltam hogy igen, és akkor úgymond egyből fel karoltak, meg mindig délutánonként együtt dolgoztunk, utolsó hétre, már nagyon össze rázódtunk. Érdekesség képpen megemlítem, hogy ezek a szaktársaim nagyon érdeklődtek arról hogy akkor ők is tudnának hozzánk jönni tanulni?, meg nagyon tetszett nekik az hogy itt milyen barátságos környezet van nálunk, mivel meséltem nekik.

Hogy miért pont Budapestet választottam? Azzal a véleménnyel voltam, hogy ha már ki próbálom ezt a tanulmányi mobilitást, akkor miért mennék egy kisebb és félre eső városba, ha mehetek nagyvárosba is. De hát jól alakult minden, Budapest véleményem szerint az egyik leggyönyörűbb, ugyanakkor legmozgalmasabb város, de én ennek ellenére is imádtam. Elején volt pár probléma a tömegközlekedésre tekintve, Rékával sokszor elkacagtuk, hogy nem jó irányba indultunk, főleg a 4-6-os villamos vonalán, de ilyenkor mentünk egy megállót és ültünk át a másik vonalra.:)) A mobilitás megerősítette a jövőbeli terveim is, miszerint az egyetemen elvégzése után mindenképp Budapest a cél.

Kint létünk alatt, természetesen volt időnk a város felfedezésére, különböző látnivalók megtekintésére. Réka és az én kedvenc helyem a Gellért-hegy volt, ahová mindig gyalog jártunk ki, sosem busszal, és mindig rengeteg élménnyel tértünk haza, mivel ősz volt, faleveleket és gesztenyét is gyűjtöttünk.Ugyanakkor voltunk a Zugligeti libegőre amihez ugyancsak egy nagyon jó élmény kapcsolódik, de ezt nem részletezem.:) Egy hétvégén az itthoni szaktársak közül is találkozhattunk párral, ami nagyon jó feltöltödés volt számunkra, hogy végre ismerősöket láthatunk.

Megemliteném a bulizásaink nagyon pozitív részét is, azt hogy itt ismertük meg a legtöbb külföldi fiatalokat, arabokat, törököket, kínaiakat, olaszokat is. Az ötkert volt az a bulizó hely ahová majdnem minden hétvégén be néztünk, ez volt az a bulis hely, ahol leginkább külföldi fiatalok szórakoztak. Ugyanakkor bulikhoz sorolnám azt is hogy részt vehettünk a Székely Fesztiválon is, a Fővám téren, különböző ismert fellépők voltak, rengeteg kürtőskalács, töltelékes káposzta, kaphattunk a hazai ízekből. Azt is megemlíteném hogy a félév alatt adódott lehetőségem ellátogatni Sopronba és Dunaharasztira is, barátok által, ami ugyancsak nagyon jó élmény volt.

Összeségében nagyon hálás vagyok. hogy részt vehettem a mobilitáson és Pesten tanulhattam, mivel ez nagy részben erősítette a tanulmányaimat, ugyanakkor a problémamegoldó képességeimet is. Még most is visszagondolva utólag, fáj a szívem, hogy haza kellett jöjjek, én nagyon megszerettem azt az életet ami ott volt, a mozgalmasságot. Végül kissé bánom, hogy nem hosszabbítottam meg, hogy még egy félévet ott maradjak. De örülök annak hogy legalább részt vettem, ha csak egy fél évet is, és a jövőbeli tervem az a szakmai gyakorlaton való részvétel.  Minden egyes hallgatónak csak ajánlani tudom az Erasmus+ mobilitást, sőt javaslom, hogy ne hagyja ki senki ezt a lehetőséget, mert rossz nem lehet.

2018.02.21.