Simon Andrea-Beáta, Génsebészet szak, III.év

Debreceni Egyetem, Magyarország

 ,,Az emberiség legősibb és legerősebb érzése a félelem, a legerősebb félelem pedig az ismeretlentől való rettegés’’ az én esetemben is előfordult, kicsit féltem az újtól, a változástól, de a legfontosabb szabály az, hogy a változásoktól nem kell félni, mert bennük rejlenek a legnagyobb lehetőségek.

Erasmus pályafutásomat Debrecenben tölthettem, vicces mert nem Debrecen volt az a hely ahová menni szerettünk volna kedves szaktársammal Bodor Emíliával, de a sors akarta vagy talán az élet hozta így, de végső soron Debrecen vált elérhetővé számunkra.  

Az egyetem elvarázsolt, a főépület eklektikus neobarokk stílusban épült, előtte egy gyönyörű park található egy hatalmas szökőkúttal, melyben a hagyomány szerint minden végzős diák megmártózhat (én már első perctől bele akartam mászni).

Ma már hagyománnyá vált a yoUDay, az egyetem évnyítója kitűnő sikernek örvend a diákok körében, mivel könnyen meg tudják szeretni nem is csoda, hisz olyan neves fellépők jelentek meg mint a Tankcsapda,  A halott pénz és nem utolsó sorban Keresztes Ildikó.

A buddy-m Marietta mindenben segítségemre volt, neki köszönhetően el tudtam intézni a szükséges iratokat, bemutatta a város jellegzetességeit azt, hogy hol érdemes inni a kacsafröccsöt és még azt is, hogy hol kell a villamosra fel és le szállni, elindított ezen az ismeretlen úton, amiért nagyon hálás vagyok .

Az óráim nagyon változatosak voltak, egyetlen szaktársam Emília volt, mindig új emberekkel találkoztunk hatalmas előadótermekben szívhattuk magunkba a tudomány apró kis darabkáit. Körülbelül 200 ismeretlen ember társaságában eléggé nehéz lett volna bárkivel is megtalálni a közös hangot pedig én viszonylag barátságos embernek mondom magam... de elfelejtettem valamit, hogy ez most nem Csíkszereda és, hogy nem kell mindenkit ismerni és talán jobb is volt ez így. Mindezek ellenére könnyen hozzászoktam ehhez a környezethez is.

Egy kis idő ahogy eltelt furcsa dolgok történtek: szerettem minden egyes percét, szerettem órákra járni, az egyetem udvarán sétálgatni, a főépületben könyvet olvasni (meg volt a maga varázsa), akartam egyetemre járni és nem csak azért, mert muszáj, hanem azért, mert úgy éreztem, hogy végre a jó helyen vagyok és tisztán látom a céljaimat és a lehetőségeimet. A kedvenc tantárgyam az immunológia volt, főként azért, mert a tanárnő nem átlagosan tálalta az előadás anyagát és mindezek mellettvolt egy olyan kitűnő tulajdonsága, hogy le tudta kötni a diákok figyelmét.

A többi tanár is kiemelkedő színvonalú előadásokat tartott. Azt tapasztaltam, hogy nagyon felkészültek, pontosak, tisztelettudóak, legfőképpen viccesek és talán ami a legfontosabb, hogy nem tettek különbséget a diákok között, esélyt adtak mindenkinek.

Ez idő alatt rengeteg lehetőség tárult elém, nagyon sokat kirándulhattunk Emíliával, kedvenc helyünk Budapest volt ahova előszeretettel jártunk. Ezen kívül lehetőségünk volt eljutni Níregyházára az ócenáriumba, és a csodálatos Bécsbe is a karácsonyi vásárra. A szórakozás és a kikapcsolódás nagyon fontos eleme a mindennapoknak, hogy ne ragadjon magával teljesen a  monotonítás, a közelünkben szervezett események 80%-án jelen voltunk.

Soha nem gondoltam volna azt, hogy egy idegen város ennyi szeretetet és támogatást fog majd adni. Meg szeretném köszönni mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy Debrecenben tölthettem azt a csodálatos félévet, nagyon hálás vagyok minden egyes pillanatáért.

2018.02.22.