Tankó Hunor, Környezetmérnöki szak, III. év

Szegedi Tudományegyetem

Magyarország

Lehetőségem volt 5 hónapon keresztül Szegeden "a napfény városában” tanulni az Erasmus pályázat segítségével. De hogyan is jutottam el idáig? Erasmus-ról felsőbb évesektől halottam először, akik nagy örömmel számoltak be megpályázott útjukról. Senkitől sem hallottam, hogy megbánta volna, így hát kezdte felkelteni az érdeklődésem. Aztán jöttek a tájékoztatók és a pályázat leadási határideje is közeledett. Nem voltam biztos magamban, de végül úgy döntöttem, hogy megpályázom és sikeresen meg is nyertem.                  

Gyorsan el is telt a nyár és indulni kellett. Kora hajnalra érkeztem, de már vártak az ismerőseim, akiknél volt a szállásom az ottlétem alatt. Sokat köszönhetek nekik, hiszen segítettek, amiben csak tudtak. Az első hetem a város megismerésével telt. Csodálatos napsütésben biciklivel kerestem meg az egyetemet, és fedeztem fel a várost, csodaszép parkokra bukkanva. Szegedet átszelő Tiszán is gyakran átjártam, mivel az óráim nem csak egy épületben voltak. Erasmus-os diákként ingyen bérletet élvezhettem a városban buszra, villamosra vagy trolibuszra. Így nem okozott problémát a rossz idő sem, hogy be tudjak járni az egyetemre. 

Minden kezdet nehéz, nekem is adódtak gondok az órarend összeallításával. Például az előre összeállított tárgyakból nem indult el, vagy ütköztek volna az óráim, de tanáraim és koordinátorom segítségével sikerült megoldani és elkezdtem órákra is járni. Nagyon színvonalas előadásokon vehettem részt, melyek közül a kémián alapuló órák nyerték el a tetszésemet a legjobban. Megemlíteném Dr. Halász Jánost, aki ezt biztosítani tudta. A gyakorlatok is igazán izgalmasak voltak. A legkedveltebb laborom a Szelektív hulladékkezelési gyakorlat volt, amikor a tanár és kisegítői segítségével mindenki külön-külön önállóan dolgozott. Így sajátítottam el rengeteg tapasztalatot és ismeretet a gyakorlat folyamán. Mesteris diákokkal is volt órám, de ez nem jelentett gondot. Az óráim között gyakran voltak hosszabb szünetek, miközben ha nem a várost jártam, akkor tanultam vagy esetleg jegyzőkönyvet írtam a következő gyakorlatra. Ezt megtehettem a József Attila Tanulmányi és Információs Központban, ahol számítógépek álltak a hallgatók használatára, valamint egy épületben volt a Klebelsberg könyvtár és egy kávézó. Nagyon barátságos diákokkal ismerkedtem meg és a tanárok is igazán kedvesek és befogadóak voltak. Segítségemre voltak, ha kérdéssel álltam eléjük. Az első hetek után már itthoni ismerősökkel is találkoztam, akik ott doktoriztak.

Az ebédelés sem okozott különösebb problémát, hiszen Szegeden, több helyen is lehet olcsón jó ebédet enni, például a Tündérkonyhában, a Jókai ételbárban vagy a Szeged Étteremben stb.

A vizsgák teljesítése alatt is voltak újdonságok, melyek megkönnyítették a szessziómat. Például félév közbeni előadásokkal már lehetett pontot szerezni a vizsgára. Vagy két jól sikerült zárthelyi dolgozatra megajánlott jegyet lehetett kapni, így egy vizsgával kevesebb volt a szesszióban.

Persze emellett a szórakozásra is jutott időm. A rengeteg egyetemista még hétköznapra sem hagyta, hogy elcsendesüljön a város, számos olyan szórakozóhely volt, ahol jól éreztem magam. Részt vehettem a Dóm téri Borfesztiválon, ahol különbnél különb borokat kóstolhattam. Sikerült eljutnom Szabadkára (Szerbia) is, hiszen nagyon közel voltam a szerb határhoz.

Végezetül köszönöm azoknak a személyeknek, akik támogattak, és akik nélkül ezt nem tudtam volna megvalósítani. Ajánlom minden olyan hallgatónak, akinek lehetősége van próbálja ki magát, mert ez egy vissza nem térő alkalom. 

2018.02.15.