Klárik Anna Helga, Kommunikáció és PR szak, II. év

Budapesti Gazdasági Egyetem

Magyarország

Elég határozott ember vagyok, ha a következő éves céljaimról van szó. Biztos voltam benne, hogy még nem szeretnék élni az Erasmus nyújtotta lehetőségekkel. Aztán hirtelen jött az egész, tájékoztató, élménybeszámolók, körülöttem az emberek pörögtek ezerrel, így aztán leadási határidő közeledtével meggondoltam magam és benyújtottam pályázatom. Nem is gondoltam bele, hogy mi lesz ha sikerül, így aztán egy ideig nem is foglalkoztam vele, pontosan addig ameddig az eredmények megérkeztek.

Az egész történet kissé zavarosan kezdődött, aztán közbeavatkozott a nyár, ami alatt végig ott lebegett a fejem felett, hogy szeptembertől már Budapesten fogok egyetemre járni. Igazán csak szeptember első napjaiban ijedtem meg, amikor pakolni kellett. Bár kíváncsi voltam, még is nehezemre esett elhagyni a biztosat, amit a Sapientia nyújtott. Az utazás hosszú volt, egy véget nem érő várakozás, amíg megérkeztem Budapestre a Keleti pályaudvarra. Mintha csak Aliz helyében lettem volna, az Aliz Csodaországban című meséből, egy teljesen más világba csöppentem. Azt hiszem senkinek nem kell bemutatnom Budapestet.

Sokan mondták, hogy az első hetek nehezek, de nem gondoltam volna, hogy nekem minden összejön, a rosszabb értelemben. A rengeteg papírmunkának nem láttam sem az elejét, sem a végét. Az órarend nem akart összeállni, és hogy hab legyen a tortán nagyon le is betegedtem. De minden ellenére valahogy elkezdtem tanulmányaimat a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán, azaz futtában, mivel az első nap már sikerült késéssel indulni, a reggelimet az úton fogyasztottam el, egy pohár tea társaságában, miközben szaladtam a buszra.

Az egyetem fele vezető út sok izgalmat rejtett, kezdetben meg voltam győződve arról, hogy akárhányszor felülök a 46-os buszra, mindig más irányba megy az egyetem fele. Az egyetem ijesztő volt, kezdeti tippem megdőlt - miszerint egy kórház lehetett valaha - utólagos utána olvasás után. Régebbi Erasmusos beszámolókból olvastam, hogy a BGE-n igazán bonyolult a termek közt eligazodni, így viszonylag felkészülten ért a DIOE.I.12. nevezetű terem, a jelentését bár tudtam, még is időbe telt míg megszoktam. (Kedves leendő Erasmusos aki a BGE-t választod. DIO – ezzel ne foglalkozz, az E ami lehet D is az irányt jelzi, E vagyis északi szárny, D vagyis déli szárny. Ami ez után következik az az emelet száma, majd  a terem száma. Így tehát ha a következőt látod az órarendedben DIOD.I.51. semmiképp se ess pánikba ez csupán azt jelenti, hogy a déli szárny, első emeletének 51-es termében lesz az órád.) Az épület egy kész labirintus, egyszer lemértem, hogy mennyi idő alatt jutok el egyik teremtől a másikig, majdnem 8 perc, és nem sétálva, na meg el sem tévedtem. Egyes tanárok nagyon segítőkészek voltak, mindig mosolyogva fogadtak és bármi gond volt tőlük mindig kérdezhetem, ezer hála és kösznet nekik de egy nevet még is kiemelnék, Dr. Krasztev Péter tanár úr, akinek utólagosan is mindent köszönök. A BGE-n ha nem tudod a neptunkódod akkor nagy bajban vagy. Nem csak azért kell tudni, mert az órarend folyamatosan változik és azt neptunban lehet követni, hanem azért is, mert a jelenléti ívre azt kell felírni, na meg ha nyomtatni kell akkor bizony a fénymásoló sem indul el a neptun kód nélkül.

A kezdeti nehézségek hamar feledésbe merültek, köszönet ezért szaktársamnak, Csenginek, akivel nap, mint nap szórakoztattuk egymást. Igyekeztünk minden napot kihasználni és minél többet látni valamint tapasztalni. Legmaradandóbb élményeink közé tartozik az első soros PunnanyMassif koncert a Budapest Parkban;a Nemzeti Vágta; első soros Irie Maffia koncert mindössze 100 forintért; Random Trip koncert az A38-as hajón; egyik színész segítségével bejuttunk A Pál utcai fiúk című zenés előadásra a Vígszínházba; az Erkelben és az Operettben is voltunk; bejártuk a város legfőbb nevezetességeit; októberben nyári meleg révén kisgyerek módjára lógattuk a lábunkat a Margit szigeten található zenélő szökőkútba és mindez csak egy-egy része mindannak amit átéltünk.

Köszönök mindent Gyárfás Csenginek, aki nélkül unalmasabb lett volna a kint töltött időszak. Továbbá köszönet mindenkinek, aki segített, eligazított, tanácsokat adott és bátorított.

Azoknak, akik még gondolkodnak, hogy belevágjanak-e, a fent említett élmények csak töredékei az egésznek. Az egész maga fantasztikus kaland volt és bolond, aki nem ugrik fejest egy ilyenbe!

2018.02.05.