Csegezi Orsolya, Könyvelés és gazdálkodási szak, II.év

Soproni Egyetem, Magyarország

„Jó szerencsét!” - ezzel a köszöntéssel fogadtak minket a Soproni Egyetem Lámfalussy Sándor Közgazdaságtudományok karán, ahova szaktársaimmal Both-Fodor Tímeával és Deák Renátával érkeztünk, hogy az első szemeszterben ott tanuljunk Erasmus +mobilitási program révén.

A kezdeti nehézségek ellenére, hamar belerázódtunk az ottani életbe, és az idő múlásával honvágyunk is tovaszállt. Tényleges könnyebbséget jelentett az is, hogy társaimmal bármiben számíthattunk egymásra.

Sopron a maga 60ezer lakosával ízig-vérig kisváros. Bármely pontjára gyalog kevesebb, mint fél óra alatt el lehetett jutni. Ezt a sétát végig élvezhette az ember, mert egy lélegzetelállítóan csodás város: tele gesztenyefákkal, parkokkal és szebbnél szebb épületekkel. Szerencsére az ottani lakosok vigyáznak és óvják ezeket a házakat.

Az idő is hamar eltelt. Eleinte sokat túrázgattunk a soproni erdőben, ahol hat kilátót látogattunk meg a nyolcból. A kilátókból átláthattunk Ausztriába és elláthattunk a Fertő tóig is. Néptánc iránti szenvedélyem ottlétem alatt sem lankadt, hétköznaponként ugyanis eljárogattam a helyi néptáncegyüttes próbáira, ahol tárt karokkal fogadtak. Vajdaszentiványi táncokat tanultunk s láss csodát, mily kicsi a világ, hisz a táncosok közül páran jártak már Erdélyben, sőt az én kis falucskámban is.

Mindemellett lehetőségem adódott ellátogatni a méltán híres bécsi adventi vásárba, mely kétségkívül hatalmas élményt nyújtott számomra, főleg élőben megcsodálni a Schönbrunn kastélyt. Utazásaim sora ezzel nem ért véget, mivel ellátogattam még Szombathelyre, Tatabányára és természetesen Budapest sem maradhatott ki.

Az egyetemünk, ahogy ott nevezik KTK kissé messze volt a kollégiumtól, de lassan azt is megszoktuk. Az oktatás színvonalas volt. A tanárok nagyon kedvesek és mindig érthetően adták le és magyarázták el a leckét. Ami a szaktársakat illeti, készséggel segítettek, ha valamit nem értettünk, vagy bármi kérdésünk akadt.

Visszagondolva nagyon örvendek, hogy bevállaltam és elmentem, hisz óriási élmény volt az egész, amit sosem fogok elfelejteni. Ez által a lehetőség által nem csak szakmai téren fejlődhet az ember, hanem önismereti téren is, tekintve, hogy olyan szituációk elé kerülhet, amelyek felszínre hozhatják igazi énjét. Megtapasztalja mennyire képes eltűrni bizonyos helyzeteket vagy éppenséggel észreveszi melyek, azok a tulajdonságok, amelyeken ajánlott változtatnia.
Nehézségek mindig akadnak az életben, csak rajtad áll, miként kezeled. Az ott eltöltött négy hónap során akadt néhány nehézség, de mégis a legnehezebb az elválás volt. Az, amikor a pályaudvaron nehéz szívvel mondtam búcsút nem csupán Sopronnak, de azoknak az embernek is, akik ez alatt az idő alatt nagyon közel kerültek a szívemhez. Köszönöm nekik, hogy befogadtak és megszépítették nekem ezt a rövid kis időt.

Hálás vagyok, hogy azon szerencsések közé tartozom, akik átélhették mindezt. Köszönöm a lehetőséget az Erasmus + mobilitás programnak, illetve Bors Hortenziának, aki mindenben segített és jó tanácsokkal látott el.

2018.02.12.