Balla Éva-Nóra, Világ- és összehasonlító irodalom – angol nyelv és irodalom szak, II.év

Pannon Egyetem

Veszprém, Magyarország

Kedves Erasmusra vágyakozó diákok, akik most a soraimat olvassátok, első sorban gyorsan elmondanám, illetve megsúgnám nektek, mielőtt még önfeláldozóan belemártanátok magatokat ebbe a szózuhatagba… igen, megéri. És mivel az első tiszteletkört már le is futottuk, vágjunk bele.

Veszprém a maga kisvárosi hangulatával magával ragad és beszippant. Egy idő után otthonossá válik minden, szinte már a kövek mintázata is fejedbe vésődik- és az épületek bomladozó vakolata, színpompás redői méginkább azt sugallják számodra, hogy otthon vagy. A történelmi romok és a város különös hangulatának összjátéka lehet csupán, hogy az ember néha úgy érzi mintha Krúdy Szindbádjaként különös utazásra invitálná az olvasót.

De ez nem egy novella, hanem egy élménybeszámoló akar lenni, így elmondanám nektek, hogy ezen az utazáson szaktársammal vettem részt. Jó érzés volt olyan emberrel részt venni az órákon, akivel szinte már közös „múltam” van, együtt eltöprengeni az élet nagy rejtelmein és azon, hogy mennyi feladat van még előttünk, aminek persze egyikünk sem fogott még neki… az egyetemi diskurzusok pörgésével persze ez fel sem érhet. Főleg akkor nem, ha az ember egy Filozófia órán találja magát, ahol ajánlott érvelni és aktívan részt venni, mert az ember egy-két szavával akár egy húszpontosat is zsákolhat (és ez vizsgán jól tud jönni).

Az egyetem a szívemhez nőtt minden tanárával és munkatársával és minden diáktársammal, akikkel részt vettünk az órán, és akiknek a pontos létszámát sosem tudtam megállapítani a félév során.  Néha úgy éreztem magam mintha egy teljesen új bolygót fedeztem volna fel - a kulturális sokszínűség bénító és felszabadító egyvelege felpezsdítette a véremet. Ez a sokszínűség állandó jelleggel körbevett minket, hiszen a diákotthon lakóinak nagyrésze szintén egyetemi hallgatóként volt jelen.

Az Erasmusos összejövetelek ösztönöztek abban, hogy minél jobban megismerjük egymást - a közös játékestek és bálok, főzős összejövetelek segítettek sokféle kultúra ízeivel megismerkedni. A mentorunk, Zsolt igazi áldás volt, aki végképp nem engedte, hogy eseménytelenül teljenek el a Veszprémben töltött hónapok.  Az egyetemi stresszt pedig a jól kiépült ötös formáció űzte tova - hiszen rajtunk kívül ebben a félévben még hárman érkeztek a Pannon egyetemre a Sapientiáról. Személy szerint nagyon örülök, hogy megoszthattam velük ezeket a perceket és annak, hogy kölcsönösen segíthettük és bátoríthattuk egymást.

Legkedvesebb emlékeim közé tartozik a Siófokon eltöltött nap - az ember gyermeke huszonkét évesen egyszer csak rájön, hogy a kacsák nem szeretik a chipset - és az, hogy eljuthattam kedvenc együttesem, a Beerseewalk koncertjére, amiről olyan rég óta álmodoztam.

Ui: Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki számomra ezt a fergeteges élményt lehetővé tette! 

2018.01.22.