Bodor Emilia, Génsebészet szak, III.év

Debreceni Egyetem, Magyarország

Beszámolómat Hancsovszki Renáta Eredet című versének egyik szakaszával indítanám:

’’Dupla szálú DNS, gén és kromószóma,

összetett karakterem legfőbb kódolója.

Négy betűből íródik sorsom, jellemem,

tegnapom, holnapom, múltam, s jelenem. ’’

Az Eramsus+ tanulmányi mobilitás keretein belül eltöltött fél évem Debrecenben, szintén nagyban hozzájárult karakterem, egyéniségem kialakulásához. Véleményem és környezetem visszajelzései alapján kijelenthetem, hogy hazaérkezésem után egy sokkal derűsebb és pozitívabb szemlélettel rendelkező egyén nézett vissza rám a tükörből. De mielőtt még itt egy önjellemzést írnék, meséljek egy picit arról, hogy hogyan is kerültem én Debrecenbe. Az Erasmus-ról lassan már minden középiskolás, illetve egyetemi hallgató hallhat, akik közül egyesek éltek is már az adott lehetőséggel, mások tárolták a hallott információkat, hisz ha agyunk 1-1, 3 millió megabyte információ tárolására képes, ez is helyet kap valahol.

Én az egyetemen hallottam legelőször az Erasmus-ról, ami egy olyan lehetőséget rejteget magában, hogy diákok külföldön tanulhatnak. Akkor még komolyabban nem gondoltam bele, ezért is kaptam észbe az utolsó percben, mivel harmad évesként pályáztam meg ezt az ösztöndíjat. Szaktársammal, Simon Andrea-Beátával megterveztük, megnyertük, majd kiviteleztük az elmúl fél évet. Eredetileg Szegedre készültünk, mivel ott az összes tantárgyat megtaláltuk, amit itthon majd el tudtunk volna fogadtatni. De akadt egy kis probléma, Szegedre csak egy helyet adtak. Így választanunk kellett, vagy megy egyikünk Szegedre, a másik Debrecenbe, vagy megyünk mindketten Debrecenbe, amit harmadik opciónak jelöltünk be. Debrecenről semmit nem tudtunk, az ott levő tantárgyakat abszolút nem tanulmányoztunk. Mivel Andival egy hullámhosszon voltunk, így ösztönösen a közös utat választottuk. Egy percig sem bánom, így utólag, hogy Debrecenben horgonyoztunk le.

A Debreceni Egyetem Magyarország legrégebbi, folyamatosan működő felsőoktatási intézménye. A város felsőoktatásának gyökerei a XVI. századig nyúlnak vissza. Mikor megtekintettem az egyetem főépületét az előtte található szökőkutas medencével elállt a lélegzetem és egyfajta magasztos érzés töltött el. Büszke voltam, hogy debreceni, egyetemi hallgatónak vallhattam magam. Az első nagyobb megmozdulás, az ott létem alatt a szeptember 27-ei évnyitó volt. Évnyitó? Nem, tulajdonképpen ez egy egyéjszakás fesztivál volt a Nagyerdei Stadionban, ahol húszezer ember őrjöngött a lelátókon. A yoUDay azért jött létre, hogy összetartozás érzését erősítse a külföldi és a helyi hallgatókban egyaránt. Ahogy beléptem a helyszínre azonnal érezni lehetett a tapintható energiát. A szórakozásról a Halott Pénz és a Tankcsapda gondoskodott. Lukács Lászlóék (a Tankcsapda együttes alapítója és énekese) motoros kísérettel, forgószínpaddal tették igazán látványossá koncertjüket. Az eseményt, hogy még jobban fokozódjon a hangulat és az uralkodó energiabomba is felrobbanjon egy fantasztikus lézershow zárta. 

Most lapozzunk egyet és tekintsünk be a szerzett tudás hátterébe. A felvett tantárgyaim pár órai részvétel után teljesen elnyerték tetszésemet egytől egyig. Rengeteg összefüggést fedeztem fel közöttük, így miután sikerült elkapni az első szálat, egyszerű volt egymásra halmozni az érdekesebbnél érdekesebb, hasznos és hétköznapjainkban felhasználható új információkat. A tanárok alapcélja volt, hogy megszerettessék a tantárgyat és ez érződött is. Minden órára a legnyitottabb állapotomba mentem, így számtalan olyan eset történt velem, hogy óra közben esett le valami, és akkor pottyantak helyükre a dolgok, pedig előtte sokáig azt sem tudtam, hogy mi van, de utána máshogy láttam az összefüggéseket és minden kitisztult. A laborgyakorlatok alkalmával szembesülhettem egyéni képességeimmel, mivel mindenki önállóan végezte a kísérleteket. Az egyéni munkát nagyobb előnyben részesítem az egyetemi évek alatt, mivel ezáltal mindenki a saját bőrén tapasztalhatja erősségeit, gyengeségeit, és ha majd a későbbiekben csapatban is fog dolgozni, tudni fogja mely területeken hozhatja ki magából a maximumot.

A félév során több alkalommal is ellátogattunk Budapestre, ahol itthoni barátainkkal sétálgattunk a Duna parton, ellátogattunk a Szimpla kert nevű romkocsmában, amely mára már turistalátványosságnak számít. A nevére rácáfolva, talán az egyik legötletesebb és leginkább hangulatos az efféle helyek közül. Pár napos kirándulásainkat próbáltuk tartalmasan tölteni, és Budapest híresebb látványosságait megtekinteni. Kiemelkedőek a klasszicista és az egyedien magyaros szecessziós épületek. A Citadelláról az éjszakai városra való letekintés érzése egyszerűen szavakba sem önthető.

Pestről két óra vonatozás után már Bécsben lehetünk. Ezért lelkesen, arcunkon fülig érő mosollyal, fáradalmat nem ismerve elvonatoztunk Bécsbe, a karácsonyi vásárra is. Bécs egy meseszép város, az adventi időszakra ez különösen igaz, mivel ilyenkor a város díszkivilágításba burkolózik és az utcákat elbűvölő ünnepi hangulat járja át. Felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk, a karácsonyi vásár mellett, alkalmunk volt számos látnivalót is megtekinteni, mint például a Szent István- székesegyházat, a Hofburg épületegyüttest, Pallas Athéné szobrát a Parlament épülete előtt, illetve a városháza ( Rathaus) épületét.

Lassan-lassan elérkeztünk a szemeszter végéhez, mikor búcsút kell venni mindentől és mindenkitől. Nagyon nehéz lett volna, csak úgy elhagyni Debrecent, ezért úgy döntöttük, hogy a vizsgák végezetével maradunk még egy hetet, mert hát hogy is lehetne egy ilyen félévnek a befejező momentuma a szesszió. Búcsút vettünk debreceni barátainktól, de nem sokáig, mivel már lebeszéltük az idei közös programot, ami nem más, mint a Tusványos, hisz alig várják, hogy találkozhassanak egy igazi ’’székely’’ medvével.

Végezetül szeretnék köszönetet mondani MINDEKINEK, aki támogatott, illetve segített, hisz ez a félévem egyszerűen szenzációs volt. Kalandból nem volt hiány, így arra bíztatnék mindenkit, hogy aki csak teheti éljen e lehetőséggel. 

2018.02.12.