Colcer Adorján, Könyvelés és gazdálkodási informatika szak, II.év

Szegedi Tudományegyetem

Magyarország

Szeptember 5.-én, kedden, indultam útnak Szeged fele. Az út elég hosszú volt, de mivel éjszaka utaztam, ezért elég sokat aludtam. Az éjszaka közepén, 3 – 4 óra között érkeztem meg és egy taxival mentem tovább a kijelölt Sport Hotelben és ott éjszakáztam.

Reggel már 7 óra körül már nem bírtam aludni, ezért körülnéztem a környéken. Egy kis idő elteltével megérkezett a küldöttség az egyetemről és elindultunk az egyetem fele. Útközben a megbízott diákok beszéltek Szegedről és nagyon sok helyet megmutattak, ahol talán meg kell forduljunk a napokban (hát igazuk volt). Az egyetemre érve meghallgattuk a üdvözlő beszédeket és utána beregisztráltam. Ez idő alatt találkoztam már jó pár emberrel, akik a segítségemre voltak és nagyon sok információt kaptam tőlük.

A nap hátra lévő részében részt vettem egy lakásbörzén, ami segítségével nem csak a megfelelő szállást találtam meg, hanem jobban megismertem Szegedet is. A lakásbörze végének közeledtével már azt hittem nem találom meg a számomra ideális szállást, de aztán mégis. Az utolsó előtti hely egy kollégium volt, a Romzsa Tódor Görögkatolikus Kollégium. A neve alapján picit elment a kedvem tőle, de a többi hely meg sem tudta közelíteni ezt a kollégiumot. Végül mellette döntöttem (és azt hiszem életem legjobb döntése volt).

Pár nap elteltével nagyon sok adminisztrációs dolgon kellett túl esnem, de azt hiszem elég könnyen vettem a feladatokat. Arra kellett rájönnöm, hogy nagyon sok tárgy nem felel meg az elképzeléseimnek és ezek nagy részét azonnal le is cseréltem olyan tárgyakra, amelyek felkeltették az érdeklődésemet. Ezek a változtatások teljes mértékben felborították az egész dolgot, ezért szinte minden papírmunkát, amit sikerült beadnom, meg véglegesítenem kezdhettem újra előlről. Addig amíg minden ilyen kis ügyet sikerült elintéznem addig sikerült 1001+1-szer eltévednem a városban, de szerencsémre „Google a barátom”, így sikerült többnyire még a megigért idő intervallumban a megbeszélt helyen lennem. Ez idő alatt persze megkezdem az óra látogatásokat is, ami igazából teljesen meglepő módon nagyon izgalmasnak bizonyult.

Egy – két hét után már tudtam mikor hova kell mennem és teljesen megismertem a város azon részét, amelyben mozognom kellett. Persze ez annak is köszönhető, hogy nem sok időt töltöttem a kollégiumban az óráim után sem, mert egyszerűen csodálatos volt felfedezni a várost. A frissen szerzet barátaimmal is néha kiruccantunk a város egyéb részeire, ahol különböző programokon vettünk részt. A város megismerése után arra próbáltam koncentrálni, hogy a kollégiumban az arcokat nevekhez tudjam társítani. Az egyre több kollégiumi program ehhez nagymértékben hozzá járult és pár hét után már nem csak a szobatársak barátságát élvezhettem, hanem lassan az egész kollégiumét. A kollégiumi programok nagyon sokszínűek voltak. Volt minden kedden egy közös megbeszélés, ami alatt különböző témákon rágtuk át magunkat és minden hónap meghatározott szerdáján egy szakkollégiumi esten is részt vettünk, amelyen különböző témákban előadok adtak elő. Ezen kívül még részt vehettünk lelki gyakorlaton és sok más érdekes programon is.

Az egyetem mellett elég sok szabadidőm maradt, ezért amikor unatkoztam, akkor a várost jártam felfedezve még mindig új dolgokat. Ekkor találtam meg egy diák munkaközvetítő egységet. Itt tudtam vállalni egy kis munkát, amely segítségével még több embert ismerhettem meg, ami nagyon jó volt számomra. Így egy kis munka tapasztalatot is szereztem, igaz nem a szakmámban, de nagyon kedvemre volt minden munka, amit végezhettem.

Mivel a hétvégéim teljesen szabadok voltak, így néhány helyet meglátogattam Magyarország területén, valamint  a kollégium segítségével még Ausztriába, Németországban és Svájcba is elmentem. Magyarországon jártam például Budapesten, Tatabányán, Oroszlányon és Kevermesen. Budapesten nagyon sokat jártam a kint létem alatt, lassan már azt is megismertem elég jól és nagyon szép városnak tartom.

A vizsgaidőszak beköszöntével, decemberben már azért sokkal zsúfoltabb programom volt, ezért az időm nagy részét tanulással töltöttem. Év közben sikerült néhány tantárgyból elég sok pontot összegyűjtenem, ezért abból a pár tantárgyból megajánlott jegyet is kaptam. A vizsgák nem úgy mentek, ahogy én szerettem volna, mivel néhány tantárgyból nem tudtam teljesíteni a vizsgát. Ennek ellenére a tanult tárgyakból nagyon sokat tanultam, úgy gyakorlati, mint elméleti szempontból. Nem szomorít el az, hogy nem sikerült teljesítenem minden vizsgámat, mert tudom, hogy így is nagyon sok tapasztalatot szereztem.

A program lejártával kissé szomorú voltam, mert Szeged és az egész kollégiumi társaság a szívemhez nőtt. Szívesen maradtam volna még, de úgy éreztem, hogy hív a „kötelesség” és itthon (Csíkszereda) kell teljesítenem. A kezdeti szomorúság ellenére pár kollégistával búcsú bulit is tartottunk, ami picit csökkentette a feszültséget bennem. Másnap délután pedig elindultam hazafele és egy nagyon kellemes vonat úttal épségben haza értem.

2018.01.29.