Both-Fodor Tímea, Könyvelés és gazdálkodási informatika szak, II.év

Soproni Egyetem, Magyarország

A barátnőmmel lehetőségünk adódott az Erasmus+ mobilitási program megpályázására, ahol együtt tanulhattunk fél évet. Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy mehetek, ráadásul kiderült, hogy még egy csoporttársunk, Csegezi Orsolya is velünk tart. A választás Sopronra esett.

Miután kiértünk és meg volt a honfoglalás, Sopron és az egyetem megismerésével teltek a mindennapjaim.

Sopron egy igazán csodálatos város, műemlékekben egyik leggazdagabb. Ebben a hangulatos városban sok minden megtalálható, ami vonzerőt jelent: a történelmi belváros hangulatos utcái, történelmi emlékei. Emellett számos kilátója van, amelyeket sikerült a kirándulónapokon bejárnunk, kettő kivételével. Rengeteg időt töltöttünk el a keskeny utcáin sétálva, túrázva vagy éppen egy hangulatos belvárosi kávézóban ülve. Egy ’’teljesen más világba’’ csöppentünk, ami már első perctől nagyon tetszett nekünk.

Minden egyes alkalommal örömmel töltött el újabb és újabb látványosságokat felfedezni és műemlékeket megcsodálni. (Eleinte mindig telefonnal a kezünkbe tájékozódtunk, hogy mit hol találunk meg, de sokkal élvezetesebb volt anélkül sétálgatni és nézelődni). Az időjárás változó volt, néhol gyönyörűen sütött a nap, máskor meg fújt a szél és zuhogott az eső. Nem hiába nevezik Sopront a szelek városának.

Az egyetem eleinte Nyugat-magyarországi Egyetem nevét képviselte, de most már Soproni Egyetem néven ismert. Nagyon színvonalas az oktatás, valamint az előadások, az órák nagyon érdekesek és tartalmasak voltak. Olyan oktatásban részesültünk és olyan ismeretekkel gazdagodhattunk, ami úgy gondolom az életben sokszor a javunkra válik, bármerre is sodor az élet. Úgy gondolom az ilyen tapasztalatok híján az ember sokkal nehezebben alkalmazkodik egy ismeretlen környezetbe. Azt is meg kell említeni, hogy szerintem ezek a tapasztalatok számomra nagy segítséget fognak nyújtani a jövőbeni álláskeresésben és karrier építésben. Újfajta tanítási módszereket ismerhettünk meg, más szemszögből láthattunk meg dolgokat.

Az ottani egyetemisták nagyon sok és mély hagyománnyal büszkélkedhetnek, hiszen sokkal összetartóbb a közösség, olyan mint egy nagy család. Nagyon jó példa erre az Adventi vásár, melyet az advent minden vasárnapján megtartottak és nagy számmal részt is vettek.

Ami szokatlan volt számomra az a köszönés, mindenki úgy köszönt egymásnak úgy tanár mint diák egyaránt, hogy „Jó Szerencsét!” (Az akkori bányászok bevett köszönési szokása volt: „Régi és bölcs mondás, hogy mindenki a maga szerencséjének kovácsa. Mi bányászok sem várhatunk csak a szerencsénkre. Sokkal inkább a ránk jellemző tettre-készségre van ma szükség, mint a szerencsénkre.”)

Úgy gondolom, hogy ez a félév nem csak a tanulásról szólt, hanem egyben tapasztalatot is szerezhettem. A tanárok nagyon segítőkészek és türelmesek voltak. Számomra a vizsgaidőszak volt picit stresszesebb, de végül az is sikeresen lezajlott.

Az kint eltöltött fél év folyamán, lehetőségünk adódott magyar nyelvű tantárgyakat felvenni, az angol kurzusok mellett, mivel féltünk attól, hogy esetleg angol nyelven nem sikerül teljesíteni a kötelező minimumot, így a magyar nyelvű kurzusok választása egyfajta biztonsági döntésnek számított. Igaz kint létünk alatt az első pár hetünk meglehetősen nehezen indult, hiszen az első egy hónapban nem volt fix tanítási terv és órarend, kicsit zűrzavaros volt. Viszont a kezdeti nehézségek ellenére sikerült egyenesbe kerülni. Az órarendünk nem volt túlságosan zsúfolt, bőven jutott szabad idő a város felfedezésére, sajátos szabadidős programjainkra, szórakozásra, sportra és közösségi tevékenységekre, melyek építették mint a saját, úgy a közösségi szellemet is. A vizsgaidőszak, mint azt már megszoktuk nem volt egyszerű, de végül sikeresen zárult. A vizsgák felvétele gördülékenyen ment, a vizsgáztató tanárok tekintettel voltak ránk, valamint rugalmasak a vizsgák időpontjainak kiírásában, így mindig volt idő a két vizsga közti felkészülésre.

Minden diáknak üzenem, aki épp az erasmus+ pályázaton gondolkodik, hogy bátran vágjon bele, ha szeretne kimozdulni a komfortzónájából, ha új élményekre, tapasztalatokra vágyik vagy csak kíváncsi milyen egy másik országbeli élet vagy oktatás. Az erasmus+ program minden szempontból egy nagyon előnyös választás!

E mobilitási program lehetőséget adott arra, hogy kizökkenhessek az itthoni megszokott kis életemből, megtanultam önállósodni és ennek a programnak köszönhetem, hogy megtapasztalhattam milyen is a külföldi oktatás, valamint betekintést nyerhettem egy erasmusos cserediák  mindennapjaiba. A kollégium szervezésében ellátogattunk a bécsi  adventi vásárba és megtekinthettem a Schönbrunn kastélyt is. Emellett sikerült Budapestre is átvonatozni.

Hogy megérte-e megpályázni az Erasmus+ programot? A válaszom erre a kérdésre , hogy minden szempontból megérte megpályázni!! Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy merje megpályázni és bevállalni ezt a nagy lehetőséget!

Köszönettel tartozom a két csoporttársamnak Deák Renátának és Csegezi Orsolyának, akik mindvégig mellettem álltak, valamint Bors Hortenziának, akire mindig minden körülmények között számíthattunk.

2018.02.22.