Egyed Péter

Második alkalom, hogy beszámolót írok egy Erasmus mobilitásomról. Már csak abból is látszik, hogy második alkalom, mert nem vitt olyan messzire a hév, mint a tanulmányi programom alatt, most közelebb lőttem a nyilat a térképen (vagy dobtam a darts-ot, attól függ). Ez alkalommal sem mentem egyedül, hanem egyik szaktársammal, Péter Rékával együtt vállalkoztunk erre a kalandra. Továbbra is erősítem, hogy ketten jobb és könnyebb kiutazni, mint egyedül. Így ha barátotok, szaktársatok épp az Erasmus melletti döntés késhegyén táncol, lökjétek le a nagy zöld igen pipájára, hogy együtt mehessetek. Megint csak Cipő és társai, általam nagyon szeretett munkáságából idézzek: „ahová indulok / elkísérnek a hegyek…”[1]. Így kezdődött ez az utazás.

De miért is vállalkoztam erre a szakmai gyakorlatra? Kézenfekvő a válasz, azért, hogy az amúgy is kötelező gyakorlatot külföldön úgy élményekkel gazdagodva, izgalmasan végezhessem el. Mindenkit csak bátorítani tudok, hogy ha megengedheti magának, teljesítse kötelező szakmai gyakorlatát az Erasmussal. Tényleg megéri. Nos, ilyen gondolatokkal mentem ki Budapestre az MTA Könyvtárába gyakorlatozni. És nem is csalódtam ilyen szempontból. Lecke: Jobb minél hamarabb egyeztetni az időpontokat, papírokat elfogadást mind a fogadó intézménnyel, mind a Sapientiával, mert így hamarabb megvásárolhatjátok a kiutazási jegyet (nagyon fontos, meg kell őrizni!), viszonylag olcsóbban, mint ha utolsó pillanatban szereznétek be. Ez nekem sajnos nem jött össze. Az ezzel és más ügyintézéssel járó papírmunka néha bosszantó, mérgesítő, esetenként idegtépő lehet, de mindig jusson eszetekbe, ez csak ideiglenes. Ami ez után következik, azért megéri. Az Erő és ez a gondolat legyen veletek mikor azon gondolkodtok, hogy melyik a first és a last name (vannak nehezebbek is, de nekem ez már beteszi a kaput :D).

Vonat vitt ki az országból, el egészen Budapestig. És a hegyek emlékei kísértek el, ugyanis lemenni a Kárpátok medencéjébe tényleg azt juttatja eszembe, hogy: Hegy, az itt bizony „egy dahab sincs”. De erre számítottam is. Érkezéskor azonban egyáltalán nem volt időm azzal foglalkozni, hogy itt lapos-e a föld vagy sem, a nagy budapesti forgatag egyből elnyelt. A Keleti Pályaudvartól metrózni, buszozni és gyalogolni a lakásig jól megkavarta azt a fáradt olajat, amit a 16 óra vonatút a fejemben hagyott.

Jó döntés volt néhány nappal a megbeszélt időpont előtt kiutazni (sic!), mert így feltérképezhettük a várost. Illetve azt, az amúgy nagyon jó, BudapestGo alkalmazás már megtette helyettünk, a megállók és utcák silabizálása amúgy is elég fejtörést tud okozni. Ebben a botorkálásban jutottunk el először A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár És Információs Központ épületéhez. 

Egy-két hét és belejöttünk a navigációba. A Budapesti tömegközlekedés, ha sikerül átlátni, egyszerű és nyomon követhető. Ez azonban ne tévesszen meg, az utazás így is hosszan tart. Pechünkre az egyik metróvonalat éppen felújították így sokat buszoztunk, így munkába járni naponta 30-40 percet tartott. Nekem nagyon furcsa érzés volt, hiszen 40-50 perc amíg itthon felvezettem Csíkszeredába, egy másik városba. Itt Budapestről Budapestre utaztam ennyit, és ez nagyrészt csak a pesti oldalon történt. Viszont kárpótolt a látvány. Az MTA könyvtárának épülete alig pár utcányira helyezkedik el az Országházától. Budapest óriási, gyönyörű épületei egy teljesen más város képét adták, mint amit megszoktam. Néha előjött belőle a turista és csak csodáltam ezeket az épületeket, és persze az Országházát, nap mint nap. Felejthetetlen érzés volt ezzel a látvánnyal bandukolni haza a könyvtárból a Kossuth Lajos téri metrómegálló felé.

A könyvtár osztályvezetője és munkatársai mind nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Szívesen fogadtak minket és nagyon rugalmasan kezelték a munkaidőt, ami jól is jött, mert így nem kellett korán felkelnünk, hogy időben beérjünk az irodába. Végig vezettek minket a „könyv útján”, aza, hogy mi történik egy könyvel, ha bekerül egy ekkora és tudományos specifikumokkal rendelkező könyvtár rendszerébe. Így volt lehetőségünk, hatalmas könyvraktárakat látni, amely egy másik településen helyezkedik el, melyet Budapest kebelezett magába. Ellátogattunk a Keleti Gyűjteménybe, régi kéziratokat láttunk és régi kódexeket, melyek közül az egyik egy eredeti Corvina volt.

Fő feladatunk azonban a könyvtárba összegyűjtött hagyatékok és gyűjtemények átnézése volt. Ezekről kellett írnunk beszámolókat majd lefordítanunk azokat. Ez megannyi könyv átvizsgálását, nagy rálátást igényelt, hogy milyen tudományos vagy szellemi elegyet alkot ez ilyen gyűjtemény. Illetve segítettünk a könyvtár cserekapcsolatainak a felélénkítésében is, e-mailben írtunk több intézménynek világszerte, leveleink eljutottak többek között Nagy Britanniába, Skóciába, Írországba, Ausztráliába, Kanadába és az USA-ba is.

Elképesztő, hogy milyen gyorsan elszállt a két hónap, egyszer csak az utolsó két hétben találtam magam. Nagyon nagy élmény volt részt venni ezen a gyakorlaton, a lehető legjobb döntés egy kötelező szakmai gyakorlat elvégzésére, mindenkinek csak ajánlani tudom. Meg kell gondolni, de nem kell hezitálni egy ilyen döntésnél, két hónap nem hosszú idő, és csak a hasznotokra válik. 

[1] Nem, most nem hivatkozom le. Google vagy plágiumon csekkoljátok. :)