Rokai Zsombor

Az Erasmus+ programot nagyszerű lehetőségnek és kihívásnak találtam, amiről úgy gondoltam, később be is bizonyosodott, hogy rengeteget lehet fejlődni úgy szakmai kézségbelileg, mint általánosságban, az utóbbi alatt főleg az időbeosztásra gondolok.

Az utazás és a lakhatás nem egyedül valósult meg, természetesen a barátaimmal tartottam, de mindannyian különböző intézetekhez mentünk, ami azért is volt jó, mert mindennap egymás tapasztalatait is meghallgathattuk és akár tanulhattunk is belőle.

Amikor választottam az intézeteket, akkor azt a családtagok ajánlásaiból, és a többi Sapientiás diák Erasmus beszámolói alapján tettem. Viszonylag kevés keresgélés után, rábukkantam egy őssejtekkel foglalkozó kutatócsoportra, ami a Budapesti Természettudomány Központ Enzimológia Intézetéhez tartozik. Engem, akit érdekelnek az őssejt kutatások, rövid időn belül már írtam is az e-mailt az intézetnek.

A Humán Pluripotens Őssejt laboratórium tagjai nagy tapasztalattal bírnak az őssejt vonalak alapítása és differenciációja területén (különös tekintettel a szív, ideg, endotél és mezenchimális irányú differenciációra), valamint a membrán transzporterek és a kalcium szignalizáció tanulmányozásában. Olyan indukált pluripotens őssejt alapú modelleket és riporter rendszereket fejlesztenek, amelyek segítségével human betegségek (mint a skizofrénia, DiGeorge szindróma, érelmeszesedés vagy a II típusú diabetes) vizsgálhatóak.

E két hónap alatt nagyon sok új dologgal találkoztam a szakmai kereteken belül is. Például az elektron-, Konfokális-, Epifluoreszcens mikroszkóppal működés közben. Mindezeket be is mutatták nekem részleteiben. Továbbá ne feledkezzünk meg a Fénymikroszkójainkról se, amikkel töltöttem a legtöbb időt. Az első három mikroszkóp más-más laborokban voltak felszerelve. Az első napokban még csak egy TKS-4 KO adipocitákat differenciáltattunk, a TKS4 gén hiánya pedig a Frank Ter Haar szindróma okozója. Nem sokkal később elindítottunk egy másik sejtvonalat, a indukált pluripotens őssejtből való differenciált kardiomiocitákat. Ennek a projektnek a célja a protokoll javítása, csiszolása volt. Ez egy nagy élményt hagyott meg számomra, amikor a 14ik nap után a szívizomsejtek elkezdtek dobogni szemem, pontosabban a mikroszkóp lencséi előtt. 

Az ezzel kapcsolatos munkálatokat az egyik laborban dolgozó PHDs segítségével történt meg, akinek segítségéért és tanításáért nagyon hálás vagyok. Szintén az első napokban, elmentem egy másik munkatársam előadására is a Semmelweiss PHDs napjain/konferenciáján, aki szintén egy a laborban futó projektek egyikét mutattat be, ami szintén egy géndeléciós őssejtvonal differenciálás, csak itt már a ZMYND-11 gén volt a KO és idegsejteket differenciáltattunk belőle, a szkizofréniát vizsgálva. Ezek mellett egész a szakmai gyakorlatom végéig kaptam egy saját mesenchymális őssejt (F2) vonalat, amiről teljes mértékben én kellett gondoskodjak. Többször is volt amikor fagyasztottunk le sejteket, és egy részét az én sejtvonalamnak is lefagyasztottuk. A kiutazásom vége felé DPD-ztünk is és a szívizomsejteket megfestettük. 

A budapesti hónapok nem csak a munkáról szóltak, bőven maradott idő a szórakozásra, kikapcsolódásra is. Első napokban először a Margitszigeti fürdőt látogattuk meg, a Palatinust, ahol nagyon jól telt az időnk. De volt egyszer, hogy  nagyon sokan voltak, mondhatni szerencsére, elmentünk és meglátogattuk a Duna szélén lévő Római partot is, ami szintén egy nagyon kellemes emlék maradt számomra. Amikor éppen nem strandolni voltunk, akkor meg Budapest látnivalóit mentünk el megnézni. Voltunk a Magyar Nemzeti Múzeumban, a Városligetben.

Amikor a katonai kiállítás tartották oda is ellátogattunk. Ebből a leglátványosabb nyilvánvalóan a Leopard 2A4-es, meg a Panzerhaubitze 2000 volt, és mellette pedig a Vajdahunyadi vár kisebb rekonstrukciója. Ha már Városligetben voltunk meglátogattuk a Magyar Zene Házát és a Hősök terét is természetesen. Egy másik alkalommal pedig a Néprajzi múzeum tetejéről csodálhattuk meg mindezt.

A két hónap alatt sok könyvvel is gazdagodtam. Egyik másikat a Libriből, másokat pedig a csomópontok körül álló antikvár könyvekkel teli szekerekből szereztem be.

Megtapasztalhattam úgy a távol keleti konyhát, mint a dél ázsiait, és egy Donburizőbe is jártam ebédelni, ha éppen nem otthon készítettem el az ételemet. A drága kocsmákat is. A leggyakrabban a Rizmájer kocsmát látogattam. Mindenik nagyon jó szájízt hagyott bennem. Az itthoni ízek hiányát se éreztem, mert Budapesten sok sarkon megfordul a Csíki söröző is. Ezalatt az időszak alatt ismerkedtem meg a kedvenc sörömmel is, az észt Põhjala – Forest series nyírfa sörrel, aminek egyetlen negatívuma volt az, hogy nagyon drága.

Részt vettem barátaimmal a Kurultaj – Magyar Törzsi Gyűlés fesztiválon is, ahol temérdek érdekes dologgal találkoztunk, és hallgattunk az egyik sátorban, leginkább archeogenetikai-antropológiai előadásokat. Kiskunfélegyházáról a Bugacra való eljutás necces volt, mivel csak ritkán járdogált egy busz, ami mindig teli volt, és ezért muszáj volt taxihoz folyamodnunk. Megérkeztünk és hamar porba-sülyedtek a cipőim, amikor leszálltunk az útról. Nagy kívánságom is beteljesült, ami az volt, hogy megkóstoljam a hírhedt kumiszt, és mindenkinek ajánlom, hogy bár egyszer próbálja ki. Solymászat bemutatótól néptánc bemutatókig minden le volt fedve, minden hagyományőrző ízlésének kedvére.  Nem csak az ottani lovak, hagyományőrző öltözékek napban való csillogásának, és az említett előadások után megszületett gondolataimmal jöttem el habár onnan, mert vettem magamnak egy Kirgiz dorombot is. 

Ha már Magyarországon voltam, akkor a Balatont se hagyhattam ki. Örvényesre mentünk néhány egyetemi kollégával, akik szintén Erasmus+ szakmai gyakorlaton voltak Budapesten, ami az északi parton van, a Tihanyi-félszigettől az első üdülőfalucska.

Egy szintén emlékezetes hely ahol voltunk az egyik Budapesti élménylövészet, ahol nem csak a modern fegyverekből volt választék, hanem a vadnyugati ismétlő puskáktól egész MG42-ig volt minden.

Az utolsó nagy kirándulásom az Esztergomba vezetett. Itt megnézem az Esztergomi bazilikát, majd elindultam a Búbánatvölgyébe. Itt megnéztem az Eredeti Fény Zen Templomot, ami egy koreai stílusban megépült buddhista templom volt. De célom az volt,  hogy eljussak a Róka-sziklára. Megérte megtenni ezt a nehéz és kacskaringós útat megtenni azért a csodálatos látványért, amit a Róka-szikla nyújtott. 

Visszaérve a Róka-szikláról a kivilágított Esztergomot csodálhattam meg a Csúcson. 

Az Esztergomi utunkból egy negatív élmény volt, és az a hazafelé utazás. volt. Nagyon modern vonat volt, a Romániai első osztályt nem tudnám az Esztergom Budapesti járat vonatának a másodosztályához hasonlítani, de jegyem lejártát pont 1 perccel lekéstem és ezért megbüntettek a vonaton.

Egy eredményes szakmai gyakorlatot tudhatok magam mögött, ahol rengetek tudással gazdagodtam, úgy szakmai téren, mint a mindennapi élet terén, és egy örökre maradandó nyarat. Nagyon sok időt töltöttem a rokonaimmal és testvéremmel is, akihez az utolsó napokban beköltöztem, hálás vagyok és köszönettel tartozom nekik, a kutatócsoport tagjainak, és mindenkinek, aki miatt sikerülhetett ez a kiutazásom, és ezeknek az emlékeknek a létét.