Pünkösti Ilka-Mónika

Turisztikai mérnök menedzser szak, II. év
Duna-Ipoly Nemzeti Park
Budapest, Magyarország

Turisztikai mérnök-menedzser szakos hallgatóként úgy gondolom, ha a jövőnket erre az igencsak színes szakterületre szeretnénk alapozni, elengedhetetlen, hogy minél többet utazzunk. Mindenképp előny, ha a komfortzónánk határait szeretjük feszegetni, újabb és újabb helyszínek felfedezésével, különböző kultúrák, hagyományok megismerésével, valamint azzal, hogy új helyzetek elé állítjuk magunkat.

Az efajta tapasztalatszerzéshez rengeteg út vezethet, de ha épp "csóró egyetemista" vagy, és egy egész nyarat felölelő kalandra vágysz, akkor az Erasmus+ mobilitás a legjobb választás!

Az én kalandom története visszanyúlik arra az időszakra, amikor elsőévesként, nemhogy az Erasmusról, de még a személyes, tantermi oktatásról is csak hírből hallottam. Már akkor eldöntöttem, hogy majd amikor lehetőségünk lesz izgalmasnak ígérkező programokon résztvenni, megragadom, és amennyire tudom, ki is használom azokat.

A másodév kezdetével hamar barátokra leltem a koliban, amelyek közt akadt, aki már volt külföldi szakmai gyakorlaton, és sok pozitív élményről számolt be, valamint akadt olyan is, aki hozzám hasonlóan idén szerette volna kipróbálni.

Így a szobatársaimmal, egyik szaktársammal, és még jónéhány ismerőssel együtt megcéloztuk Budapestet.

Nemes-Kis Szabolcsal, a szaktársammal megbeszéltük, hogy szeretnénk együtt dolgozni, de őszintén megvallva nehézkesen indult a megfelelő fogadó intézmény megtalálása. Nagyon sok rendezvényszervező cégnek, utazási irodának, wellness központnak írtunk, aztán megakadt a szemem Budapest egyetlen nemzeti parkján, amely nagyon szimpatikus volt. Reménykedtem, hogy ők válaszolni fognak, és szerencsénkre így is lett.

Hónapokkal később, június 5.-én, mikor már kellőképp fáradt voltam egy a tanszékkel közösen szervezett herkulesfürdői terepgyakorlat, valamint egy fesztiválozás után, útnak indultunk a párommal és egy barátnőmmel együtt Budapestre, ahol tudtam, hogy továbbra sem lesz megállás.

A párommal a Jókai Kertben szálltunk meg, amely szintén a Duna-Ipoly Nemzeti Park része, és az igazgatóságuk is itt kapott helyet.

Különös érzés volt Jókai Mór egykori présházában élni, szőlősében sétálni, és nagyon örültünk ennek a madárhangokkal együtt járó csendes környezetnek. 

Amitől még itthon kicsit tartottam az a tömegközlekedés volt, a távolságokkal meg az átszállásokkal járó problémák miatt, de szerencsére könnyen belerázódtam, és hozzászoktam a nagyvárosi nyüzsgéshez.

Tehát érkezésünk másnapján csak a szomszéd épületbe kellett átmennem Szabival, hogy a mentorunk, aki az Ökoturisztikai és Környezeti-nevelési osztály vezetője, meséljen nekünk a tevékenységeikről, a jövőbeli terveikről, és bemutassa nekünk az ott dolgozókat és feladatköreiket. Ezután persze következett a mi feladatkörünk.

A DINPI-hez több terület is tartozik: Budai Vár-barlang, Pál-völgyi-barlang, Szemlő-hegyi-barlang, Mátyás-hegyi-barlang, Ócsai Tájház, Sas-hegyi Látogatóközpont, Hiúz Ház Erdei Iskola és Látogatóközpont, Dinnyési-fertő, Pilisi Len Látogatóközpont, Kökörcsin Ház Erdei Iskola, Alcsúti Arborétum, valamint a nekünk szállást adó Jókai-Kert.

Szabival legtöbb időnket a Budai Vár-barlangban töltöttük, amely a maga 12°C-os hőmérsékletével felüdülést nyújtott a kánikulában. Ez a természet, és ember alkotta barlang az elmúlt évszázadok alatt szolgált óvóhelyként borospinceként, börtönként, talán egy része kórházként, de még underground bulizóhelyként is. 

Budapest felszíne alatt összesen 60 kilométer hosszú barlangrendszer található, amelyből egy kb 3 kilométeres szakasz tartozik a Vár-barlanghoz, és egy 1.5 kilométeres szakasz járható be a séták során, túravezetővel. Meg lehet itt tekinteni csontkamrát, kutakat, cseppköveket, de még egy igazi mamutfogat is. 

Lehet választani 40-45 perces, 1.5 órás, valamint 3 órás túrák közül. A mi segítségünkre főként a rövid túrán volt szükség, ugyanis a turisták hajlamosak lemaradni vagy épp elbóklászni, de még a természeti kincsnek számító mészkő mennyzezetet is megfogni, így nekünk, túrakísérőknek, ezek megakadályozása volt a feladatunk. Túrák után pedig általában gyorsan felmostuk a mosdót, mivel nagyon könnyen bejutott a sár. 

Megemlíteném, hogy egy forgalmas tér közelében helyezkedik el, ugyanis a Mátyás-templomban, a Halászbástyán, és a  Budai-Várnegyedben rengeteg turista fordul meg naponta, viszont maga a barlang bejárata egy eldugott, szűk utcában található. Így sokszor feladatunk volt az emberek útbaigazítása is.

Továbbá népszerűsítettük a helyet, mivel minden hétvégén a hirdetőtábla kihelyezése után elindultunk és a Szentháromság-téren körbe-körbe járva szórólapokat osztogattunk. 

A barlangtúrákra online lehet jegyet vásárolni, viszont nyáron volt egy olyan innovációjuk, hogy hétvégente helyben is értékesítettek, és ebben is segítkeztünk.

A vezetők további innovációkon is gondolkodnak, így azokkal kapcsolatban is megfogalmazhattunk véleményt, és megoszthattuk ötleteinket.

Ezen felül, a hosszabb túrák találkozási pontja nem a bejárat, hanem a Szentháromság-szobor volt, így oda sokszor mi mentünk ki "összegyűjteni" a turistákat. Persze szinte mindig előfordult, hogy valaki késett, olyankor mi segítettünk nekik lejutni. 

A legtöbb túra amelyen részt vettünk angol nyelvű volt, tehát igyekeznünk kellett legjobb tudásunk szerint kommunikálni a látogatókkal.

Mivel kismilliószor hallottuk a természeti és történelmi hátterét, már egy hónap után úgy gondoltuk, hogy mi is bárkit körbe tudnánk vezetni egy magyar nyelvű túrán, de talán még az angol is menne.

Én személy szerint örülök, hogy testközelből figyelhettük az idegenvezetők munkáját, mert nagyon vagány szakmának találom, de ugyanakkor most szembesültünk az árnyoldalaival is. Méginkább megerősödött bennem, hogy mennyire fontos gyakorlati  tapasztalással kiegészíteni az elméleti tudásunkat.

Jó érzéssel töltött el, mikor a túravezetők először mutattak be minket a látogatóknak "kollégákként", és a későbbiekben jól kijöttünk velük.

De korántsem csak turistákkal való foglalkozásra jutott idő, hanem turistáskodásra is. Megnéztük a főváros összes látnivalóját IS... -gondoltam én, augusztushoz közeledve, miután már csomó mindent kipipáltam a megnézendő helyek listájáról, aztán rájöttem, hogy ez a lista folyamatosan csak bővülni fog, mihelyt valamelyik ismerősöm elhív valamerre, vagy csak megemlíti, hogy múlt este hol járt, esetleg az online felületeket  pörgetve meg nem látunk egy újabb helyet ami megtetszik.

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy szinte nem volt olyan nap, amelyet otthon töltöttünk.

Szabival 1-1 túra között megnéztük a már említett látványosságokat a barlang közelében, valamint a Sziklakórházat, és augusztus 20-án a Mesterségek Ünnepét.

De hogy teljes legyen az élmény, a DINPI többi barlangjába is ellátogattunk.

Néha a többi ismerősünkkel együtt, máskor a barátommal kettesben keltünk útra, ígyhát többször is voltunk a Margit-szigeten, a Normafa parkban az Erzsébet-kilátón, a Duna parton, a Gellért-hegyen és a Hősök terén. Ellátogattunk az Országházba, a Szent István Bazilikába, a Tropicariumba, az Illúziók Múzeumába, a Hadtörténeti múzeumba, a Csodák Palotájába; felültünk az Óriáskerékre és a Libegőre. Voltunk az Állatkertben, a Városligetben, különböző szobor-parkokban, és botanikus kertekben. Megnéztük az elhalasztott Szent István napi tűzijátékot, sétahajóztunk, koncerteztünk, moziztunk, buliztunk és persze sokat strandoltunk.

Így visszagondolva nem is tudom mikor jutott idő az alvásra, de emellett még olvastam és sorozatot is néztünk.

Ezek alapján talán kijelenthetem, hogy a valaha volt legtartalmasabb nyarat tudhatom magam mögött.

És nem csak azt tudom levonni tanulságként, hogy ne vasaljuk ki a hajunkat mielőtt a 100%-os páratartalmú barlangba bemennénk, mert azzal legfeljebb annyit érünk el, hogy elkésünk munkából, -habár ez is fontos-, hanem azt is, hogy hogyan oldjuk meg a felmerülő problémákat egy vezetett túra közben; hogy egy ilyen jellegű túránál nem is beszélni nehéz, hanem egyben tartani a csapatot; hogy mennyire fontos a megfelelő kommunikáció a munkatársak között; hogy mivel lehet megragadni a különböző korcsoportok figyelmét; és még sorolhatnám a hasznos észrevételeket.

Továbbá gyakoroltam, hogyan boldoguljak idegen környezetben, illetve hogyan osszam be jobban az időmet.

Mindent összevetve tehát egy percig sem bántam, hogy éltem az Erasmus+ által nyújtott lehetőségekkel, és bárkinek őszintén ajánlani tudom, aki hasonló tapasztalatszerzésre vágyik, és ki szeretne lépni az unalmas hétköznapokból.