Péter Réka

Első alkalommal vettem részt az Erasmus + szakmai gyakorlaton. Egy szaktársammal, Egyed Péterrel utaztam ki Budapestre, hogy láthassam, milyen is lehet a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központjában dolgozni. A Sapientia oldalán, (akkor) alapképzéses tanulók beszámolóit olvasgattam, miután eldöntöttem, hogy én is részt szeretnék venni a programban, és ekkor találtam rá az intézményre.

A papírmunka elvégzése után, amint tudtuk már meg is vásároltuk a vonatjegyeket, hogy indulhassunk a fővárosba. Kezdés előtt pár nappal érkeztünk, és ez elég is volt ahhoz, hogy más külföldi diákokkal ismerkedjünk meg, és a városnak olyan utcáiba keveredjünk, amiket más körülmények között soha nem láttunk volna. Balszerencsénkre a hármas metró, ami a lakáshoz a legközelebb lett volna felújítás alatt volt, így  minden reggel úgy éreztem, mintha munkába menet “kirándultunk”volna. Buszoztunk, metróztunk és sétáltunk, de negyven perc után ott is voltunk. A kirándulások vége minden reggel lélegzetelállító volt. Ahogy kiléptünk a kettes metróból, az országházánál találtuk magunkat és onnan a Duna mentén  folytattuk az utat. Majdnem minden régi épület falán egy emléktábla vagy szobor állt. Többször is megtörtént, hogy majdnem elkéstünk amiatt, hogy minden el akartunk olvasni. 

A könyvtárban nagyon szívesen láttak minket, kedvesek voltak és mindenben segítettek, amiben csak tudtak. Rugalmasan kezelték a munkaidőt, legkevésbé sem dolgoztattak túl.  Bevezettek az épület történetébe is: mikor épült, hogyan vált könyvtárrá, melyik felét kellett teljesen újraépíteni a második világháborút követően. Az épület igazi kincseket rejt, amiknek mi is szemtanúi lehettünk. Így csodálhattunk meg, egy régen Mátyás Király könyvtárában őrzött Corvinát, Arany János kanapéját és Az ember tragédiájának kéziratát. Ezután bevezettek minket “a könyv útjába”. Így nevezték azokat a folyamatokat, amiken egy könyvnek át kell mennie ahhoz, hogy elérhető legyen az olvasók számára akár idegen nyelven is.

A mi elsődleges célunk a hagyatékok feldolgozása volt. Amikor megérkeztünk el sem tudtuk képzelni, mit jelenthet ez, de nem olyan bonyolult. A könyvtáraknak sok esetben felajánlják elhunyt kutatók könyvgyűjteményét, amit ők szívesen el is fogadnak. A könyveket feldolgozás során bevezetik egy “ALEPH”-nek nevezett rendszerbe, mi pedig a folyamat végén átvizsgáltuk azokat. Megnéztük, milyen tudományágba sorolhatók a könyvek és ez alapján beszámolókat írtunk, amiket később le is fordítottunk angol nyelvre, hogy megjelenhessenek a könyvtár oldalán. Ennek az a célja, hogy a kutatók, akik az MTA könyvtárába szoktak járni, tudhassák, hogy milyen témákban tudnak ott kutatni.

Ezen kívül, a cserekapcsolatok felélénkítésében is próbáltunk segíteni. Átnéztük, milyen külföldi könyvtárakkal tartja a kapcsolatot az MTA, és azoknak próbáltunk kapcsolat-megerősítő/meggyőző leveleket írni, hátha megfontolják, hogy újra cseréljenek vele.

 A munkahelyen kívül persze felfedeztük a várost. Emlékműveket néztünk meg, múzeumokban jártunk, óriáskeréken fürkésztük az éjszakai Budapestet és utaztunk. Amit jó tudni olyan diákoknak, akik szívesen látogatnának el Budapestre az, hogy ott nincsenek rövid utak. Bárhova szeretne menni az ember, valahogy mindig pont a városnak egy olyan szegletén találja magát, ahonnan minden távol van. A közlekedés legegyszerűbb módja az, ha a Budapest Go alkalmazást használjuk, de ahogy rájöttünk, sajnos nem minden esetben lehet bízni benne. A nyár folyamán velünk már megtörtént, hogy egy (budapesti viszonylatban) rövidebbecske utat három óra negyven perc alatt tettünk meg az alkalmazás miatt. A városon belüli utazás lehet néha fárasztó, de legtöbbször izgalmas és látványos. Az éjszakai Budapest káprázatos. A hidakról és a Gellért-hegyről nézve lehet látni fénylő pompáját és a nagyobb nevezetességeket. A Margit-szigeten minden nap a színes fényben táncoló szökőkutak előadása kápráztatja nézőit. 

Budapest egy nagyszerű hely az utazásra. Metróval könnyedén el lehet jutni bármelyik vonatállomásra, ahonnan a diákok valamelyest olcsón utazhatnak. Próbáltuk mi is kihasználni ezt a lehetőséget, így nem csak a fővárost vehettük szemügyre, de Debrecent, Pécset, Kaposvárt, Balatonfűzfőt, Balatonfüredet és Tihanyt is. Bár gyönyörű tájakat láthattunk, Erdély hegyei hiányoztak.

Az Erasmus + szakmai gyakorlat csodálatos élmény volt és mindenkinek csak ajánlani tudom. Fordító-tolmács mesterképzésen a szakmai gyakorlat kötelező, mint feltételezem bármelyik másik szakon, és azt hiszem, hogy így több élménnyel, valamint tapasztalattal gazdagododhatunk, ha ezt külföldön teljesítjük. Ezért is gondoltam úgy, hogy a számomra legmegmegfelelőbb döntés az, ha részt veszek az Erasmus + programban. Nagyon gyorsan véget ért ez a két hónap, és soha nem fogom elfelejteni. Csodálatos volt szakmában „átutazni” a nyarat és hallani a 67-es úton a Republic jól ismert dallamát.