Székely Edina

Hotel Auris **** Szeged

Az Erasmus+ mobilitás gondolata már régóta foglalkoztatott. Így amikor másodéves hallgatóként meghallottam a pályázati kiírást, úgy éreztem, ez az az idő, amit meg kell ragadnom. A barátommal úgy döntöttünk, belevágunk ebbe közösen, ugyanis ő a Marosvásárhelyi Karon tanul, ahonnan szintén lehetett pályázni Erasmus-ra.  

Helyszínül Szegedet választottuk, itt kezdtünk el keresni szakunknak megfelelő fogadó cégeket.

Miután mindkettőnknek megvolt a biztos hely, rendjén voltak a papírok, izgatottan vártuk az indulás napját.

A kiutazásom július 10. történt és 11. már kezdetét is vette az első napom a Hotel Aurisban, amely egy négy csillagos szálloda Szeged belvárosához közél. Izgatottan, kispillangókkal a gyomromba indultam el a szállásról, de izgatottságom nem tartott sokáig, hiszen 12 perc múlva már a Hotel Auris**** ajtóján léptem át, ahol rendkívül kedves, mosolygós arcok fogadtak. Ismerkedés után el is indultunk, hogy felfedezzem Hotel fedélzetét.

Miután megismerkedtem az épülettel, szobákkal, nem maradt más hátra, mint a recepciós pult és a bár. A recepció és a bár egy légtérben volt, így időnként kávéval és egyéb italokkal szolgáltam a vedégeket.

Fokozatosan haladtunk az információkkal, teendőkkel, kollégáim mindenben segítségemre voltak. Megismerkedtem a Hostware programmal.   Minden olyan izgalmas volt, annyira boldog és lelkes voltam, úgy éreztem jó úton járok, jó helyen vagyok.

Első nap után nagy mosollyal tértem haza, a korábbi aggodalmaim eltűntek, és már kíváncsian vártam a következő nap kihívásait. A következő napokban méginkább elmélyültem a Hostware-ben, visszaigazolásokat, árajánlatokat küldtem,  és telefonon egyeztettem az érkező vendéggel a szobával kapcsolatos információkat, postára vittem csomagokat, amiket a vendégek felejtettek a Hotelben.

Voltak napok, amikor a House Keepingnek segítettem be előkészíteni a szobákat a vendégek érkezésére, és volt, amikor betekintést nyerhettem, milyen feladatokat kell elvégeznie az igazgatónőnek.

Kislányként mindig felkeltette az érdeklődésem a recepció, kihívást láttam benne és  gondoltam annyi új embert ismerhetnék majd meg, és szerezhetek barátokat. Ez így is történt. A mindennapok része lett a vendégekkel való állandó kommunikáció, a gyors problémamegoldás, a számtalan mosoly és mindig jutott idő arra is, hogy egy magyar szónak megkeressük a székely változatát és fordítva.

Ahogy a napok teltek, rájöttem, hogy nincs két egyforma nap, nincs két egyforma helyzet, két egyforma ember. Teles-teli van a nap kihívásokkal, izgalmakkal, mosolyokkal és sikerélménnyel.

Megtanultam, hogy nincs olyan, hogy megoldatlan ügy, hiszen minden vendég azért jön, hogy pihenjen, akár aktívan, akár passzívan. Mindenki kedvére kell tenni és azt hittem ez nehéz lesz, de tévedtem. Mindig olyan izgalommal vártam az érkező vendégeket, mint otthon, mikor egy családi esemény keretén belül érkeznek a vendégek.

Megtanultam, hogy kompromisszumokat kell kötni. Kollégáim megmutatták, hogyan kell egy problémát megoldani, még mielőtt probléma lenne belőle.

Korábban hallottam ismerőseimtől, akik turizmusban dolgoznak, hogy „Jaj, az emberekkel dolgozni a legnehezebb.” Talán így van, talán nem. Úgy gondolom, hogy egy hálás szakterület, még akkor is, ha mindig van egy olyan ember, aki azt mondja nem, neki az nem jó. Én nagyon szeretem látni az emberek arcán az örömöt, amikor azt mondják, mennyire jól érzik magukat, és igen, a szomorúságot is, ami abból fakad, hogy vége a vakációnak, és haza kell menni, mert akkor azt jelenti, jól érezte magát a vakáció alatt. Úgy érzem, ez idő alatt nemcsak szakmailag, hanem személyiségileg is rengeteget fejlődtem. Kialakultak szakmai- és baráti kapcsolatok, amiket magammal viszek a karrierem során.

Akadtak olyan vendégek, akik életre szóló tanácsokat adtak, így  recepciósként azt is megtudhattam, mi a hosszú és boldog házasság titka.

Munka után, vagy szabadnapokon igyekeztem felfedezni Szeged turizmusát. Ellátogattunk a Móra Ferenc Múzeumba, ahol megtekintettük az Indiánok és Cowboyok kiállítást, a Móra Rengeteg-Zöld Móra-t, és a múzeum tetejéről beláttuk a „régi” és a valós Szegedet. 

Megcsodáltuk a szecesziós épületeket és a REÖK virágmintás épületét.

Részt vettünk az Európai Népek Fesztiválján, mely táncos és zenés műsorral szórakoztatott minket.

Ellátogattunk Ópusztaszerre, ahol számos program mellett a Feszty-körképet is megnéztük.

A Szegedre érkező turisták nagyrészének elsődleges célja a Szegedi Dóm megtekintése, így mi is ellátogattunk oda.

A Szegedi Tudományegyetem füvészkertjébe is ellátogattunk, ahol rengeteg érdekes növénnyel és rovarral találkoztunk. 

Rengeteg meghirdetett turisztikai programot láttam a Szeged Touriform oldalon, és kíváncsiságom elkísért egészen az irodáig, ahol kedves fogadtatást követően egy napot tölthettem el. Megfigyelhettem, hogyan történik egy programajánlás, foglalás visszaigazolás és jegyértékesítés. 

Megismertük Szegedet a vízről is, ugyanis csónakáztunk is a Tiszán. 

Ellátogattunk Makóra is, ahol a Hagymaházat tekintettük meg.

Megismerkedtünk a Vadaspark állataival is.

Végezetül, a szakmai gyakorlatunkat hála misével zártuk a Szegedi Dómba, azt követően pedig a kilátótoronyból csodáltuk mégegyszer a gyönyörű Szegedet.

Egy tartalmas és eredményes szakmai gyakorlatban volt részem, melynek minden pillanata hasznos és élményekkel teli volt. Nagyon szerettem minden percét. 

Köszönettel tartozom mindazoknak, akik támogattak az Erasmus+ mobilitásom során.