Egyed Tamás

Debreceni Nyári Egyetem
Debrecen, Magyarország

Mivel már voltam tanulmányi Erasmuson, ezért nem is volt kérdés számomra, hogy ismét jelentkezem, viszont a változatosság kedvéért, ezúttal szakmai gyakorlatra adtam le a papírokat. Mivel amúgy is kötelező nyáron valami szakmait elvégezni, gondoltam összekötöm ezt azzal, hogy ismét külföldre utazhassak. Ezúttal, azonban más volt a célom, nem pedig az, hogy minél messzebbre tudjak eljutni, hanem egy olyan helyre menni, ahol olyasmit csinálok, ami érdekes és hasznos. Szaffkó Péter tanárúr már órán reklámozta, hogy lehet menni a Nyári Egyetem külföldiek számára rendezett négyhetes kurzusában segédkezni, így eldöntöttem, hogy Debrecenbe megyek. 

Egy hosszú és gyötrelmes vonatút után megérkeztem Debrecenbe, ahol találkoztam Dobi Edittel, aki szintén a Nyári Egyetem munkatársa és nem mellesleg a lakás tulajdonosa is, akitől a lakást béreltem erre a nyárra. Ha már a lakásról van szó, nagyon nagy szerencsém volt ezzel a lakással, mivel közel volt az egyetemhez, mindössze 20 perc gyalog, és kényelmes is volt. A negyven fokos hőségben nagyon jól jött a légkondi.

Az első héten kedvesen elmagyaráztak mindent, mondhatni „felvettem a szagot” és segítettem a négyhetes kurzus előkészítésében. Ez abból állt, hogy adatbázist kezeltem, a kiválasztott termeket ellenőriztük felszereltség és egyéb szempontokból, majd előkészítettük. A programfüzet szerkesztésében és fordításában is részt vettem, amit a tanulók aztán le tudtak maguknak tölteni és két nyelven olvasni. Ezen kívül ppt-ket is készítettem, amiken a napi programok voltak kiírva, hogy a tanulók tudják milyen foglalkozások elérhetőek. Ezeket a ppt-ket a kurzus folyamán minden reggel ellenőriztem és aktualizáltam, mivel előfordult, hogy voltak változások a programokban. Mondhatni egy joker voltam a csapatban, mivel próbáltam mindenben segíteni, amiben csak tudtam, így néha pakoltam, néha tananyagot nyomtattam, vagy éppen a technikai felszerelést ellenőriztem. Kaptam egy „céges” telefont és telefonszámot, hogy a tanárok és munkatársaim is könnyebben elérjenek. Ezen a telefonon általában a tanárok hívtak, ha valami probléma akadt a berendezéssel vagy a teremmel magával, ugyanis egy csoportot egyszer át kellett költöztetni egy másik terembe, mivel ellepték a legyek az eredeti osztálytermet. A négy hét folyamán volt két kirándulás is, egyik Hajdúszoboszlóra a másik egy kis közeli faluba, Zsákába. Ezeken a kirándulásokon is mint kísérő és tolmács vettem részt, ami új kihívások elé állított. Már maga a tény, hogy 50+ emberért, úgymond felelősséget kell vállalni is kihívás volt, de ez csupán a kisebbik bukkanó volt. A nagyobbik kétségkívül a hőség volt, bár szerencsére csak Hajdúszoboszlón volt negyven fok, így mindenki tudott hűsölni a strandon. A Zsákai kirándulás már tényleg nagyobb kihívás volt, mivel itt egész nap tolmácsolnom kellett, ami elég fárasztó volt. Itt két csoportra osztottuk a kirándulókat, magyar nyelvtudásuk szerint, így én azokat kísértem, akik nem voltak olyan magas szinten. Itt volt ijászatbemutató, mézeskalács díszítés, borkóstoló, meg a helyi Rhédey család történetének bemutatása is, szóval rengeteg témát érintettünk, ami jó tolmácsgyakorlat volt számomra, bár a negyedik óra után már kissé nehézkésen járt az agyam.

A délutáni programokon is részt vettem, ugyan is minden kedden folklór est volt, ahol népdalokat és táncokat tanultak a külföldiek, ami az egyik legnépszerűbb program volt az egész kurzus keretén belül. Itt a feladatom általában az volt, hogy a világítást előkészítsem, dalszövegeket kiosztani, és úgy általában készenlétben lenni, ha bármi probléma akadna, akkor tudjuk minél operatívabban megoldani. Az egyik ilyen esti programon szintén tolmácsolnom kellett, ugyanis a második két hétre érkező külföldieket üdvözöltük és én kellett angolra tolmácsoljam a köszöntő beszédet. Ezeken az esti programokon volt idő egy kicsit lazítani is, beszélgettünk, táncoltunk, vagy csak pihentünk, készülve a másnapra. (nyáriegyetem/nyáriegyetem kvíz)

Az élet hétvégén sem állt meg, ugyanis a szombati kirándulásokon kívül vasárnaponként szintén kísérő szerepében biciklitúrákra mentem, bár ez annyival könnyebb volt, hogy kevesebben voltunk. A túrák keretén belül meglátogattuk a Zeleméri templomromot, illetve a második túrán a közeli Pallagra látogattunk el.

Egy véletlen folyamán sikerült tolmácsolnom a Nyári Egyetem keretein kívül is, ugyanis az egyik nap felkerestek az egyetem fordító irodájából, hogy angol-magyar tolmácsot keresnek egy üzleti tárgyaláshoz két cég között. Persze elvállaltam, éltem a sors adta lehetőséggel, és milyen jól tettem. A nagy izgalom ellenére jól sikerült életem első éles tolmácsolása, a kliens is meg volt elégedve velem, olyannyira, hogy még kétszer visszahívott, így segítségemmel sikeresen egyezségre jutott a két fél.

Életem egyik legmozgalmasabb és legfárasztóbb nyara volt, mégis el nem cserélném semmire ezt a két hónapot. Sokszor voltam kimerült? Igen, de úgy érzem sokat fejlődtem úgy szakmailag, mint személyiségileg, mivel olyan szituációkban voltam, amikben még ezelőtt soha. Úgy érzem nőtt az önbizalmam és a problémamegoldó képességem is, mindemellett a tűrőképességem is, tehát bárki, aki fontolgatja, hogy megéri-e a Nyári Egyetemre, a rövid válasz igen. Teljes mértékben, bár hozzáteszem, hogy kell hozzá egy bizonyos állóképesség, de ez ne tántorítson el senkit, ezt a lehetőséget kár elhalasztani, ugyanis rengeteget tanulhat az ember arról, hogy miként kell egy ekkora volumenű projektet kivitelezni, egy nagy múltú intézmény keretein belül.