Rusu Ábel

Rusu Ábel vagyok negyedéves Élelmiszeriperi Mérnök szakos hallgató a Sapientia EMTE csíkszeredai karán. A tavalyi évhez hasonlóan idén is az Erasmus+ mobilitást választottam, így alkalmam nyílt ismét Magyarországon elvégezni a harmadéves szakmai gyakorlatom. Tehát mondhatni már „veterán” Erasmusos vagyok, viszont nem meglepő módon idén is rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, sok új embert ismertem meg és ismét egy olyan élménydús nyarat hagyok a hátam mögött, amire bármikor szívesen fogok visszatekinteni. 

Idei gyakorlatom helyszíne szintén Budapest, viszont ezalkalommal egy jóval mozgalmasabb nyarat tudhatok magam mögött köszönhetően annak, hogy 9 másik egyetemi társammal és más egyetemekről érkező barátaimmal tölthettem mindennapjaim. 

A gyakorlat során sem voltam egyedül ugyanis Veres Erika másodéves Élelmiszeripar Mérnök hallgató szaktársammal együtt vágtunk neki a megpróbáltatásnak.

A cég, amit munkahelyként választottunk a Fehér Nyúl sörfőzde és csapház volt, amely Budapest IX. kerületében található. Nagyon sok kedves kollégát ismerhettünk itt meg, akik azonnal befogadtak minket és a csapat tagjaként tekintettek ránk. Akár hányszor kérdés merült fel bennünk a munka során bátran fordulhatunk bárkihez, mert tudtuk segíteni fognak. Végig vezettek minket az üzemen, megmutatták a sör főzés minden műveletének lépéseit és meg tapasztalhattuk, begyakorolhattuk milyen is egy modern kisüzemi sörfőzdében az élet.

            A sör előállítása mellet lehetőségünk nyílt egy számunkra teljesen új dolgot is kipróbálni, méghozzá a csapos munkát, ugyanis a főzde saját csapházat üzemeltet ott a helyszínen, ahol a saját készítésű söreiket kóstolhatja meg az oda kíváncsiskodó. Érdekes élmény volt megtapasztalni a sör kereskedelem ezen oldalát is, beszélgetni olyan emberekkel, akiknek a sör nem csak egy keserű habzó lötty fogalmát jelenti, hanem valódi mester munkának tekintik, esetleg ők maguk is főznek sört és szenvedélyük, akárcsak a borászat világában elterjedt. 

            Nagy meglepetésünkre meghívást kaptunk a cégnél már hagyománnyá vált csapatépítő tréningre, ami egy családias hangulatú sütögetéssel, medencézéssel, sörfőzéssel töltött hétége volt.  A csapat részeként kezeltek és jó kis lezárása volt a munka kapcsolatunknak egy csapat remek emberrel. 

            Egy nagyon érdekes élmény volt az is, amikor egy alkalommal ellátogattunk Székesfehérvárra a munkatársakkal, ugyanis a főzde ott is bérel pár tartály amibe saját recept alapján készült söröket főznek és erjesztenek. Ez alkalommal a kész sör dobozolása, cimkézése és eladásra szánt karton dobozokba rakása volt a feladat. Tudni illik a kész sör dobozolásával eltelő napok voltak a leghosszabbak, de nem feltétlen azért, mert nem volt jó a munka, csak temérdek mennyiségű sört kellet eladásra készé tenni. Persze a társaság itt is remek volt, így nagyon is tűrhetőek voltak a 12 órás műszakok. Persze a nap végére azért jól esett haza menni, leülni és megbontani egy jó hideg vizet, mert sört láttunk eleget napközben.  

            Egy nagy előnye volt a hosszúra nyúló műszakoknak, mégpedig az, hogy a hét nagy része szabad volt, 4 nap állt rendelkezésünkre minden héten azt csinálni, amit csak szeretnénk és oda látogatni, ahova csak szeretnénk. Ezt a lehetőséget ki is használtuk, idén sem maradhattak el a bulik, az esti sétálások, a Dunapartra és Margit szigetre kiülések na meg persze a hatalmas kánikulában az egész napos strandolások. Az egyik kedvenc élményem talán, amikor ellátogattam a barátnőmmel a Puskás Stadionba az Ez az a nap koncertre.  (11, 12, 13, 14, 15, 16, 17)

            Amikor azt mondom mozgalmas nyár volt kissé sem túlzok, ha jól bele gondolok szinte minden olyan helyszint meglátogattunk, ahol a tavaly is jártam már és még sok más új helyszínt, nevezetességet és látnivalót néztünk meg ami számomra is teljesen új volt. Ilyen például a Normafa park, ahova mér egy éve kívánkoztam elmenni mivel a tavaly nem volt rá lehetőségem és hát nem kellet csalódjak. Egy gyönyörű hatalmas park, nyugodt, csendes környéken akár egész nap lehet sétálgatni és aktívan kikapcsolódni. Ha az valaki szeretné új szemszögből látni Budapestet akkor mindenképp érdemes felmászni az Erzsébet kilátóhoz, ahonnan lélegzet elállító látvány terül az ember szeme elé. 

            Amiről nem beszéltem még az az idei szálásunk volt, a kelenföldi vasútállomástól pár perc sétára található Adalbertinum kollégium falai közt laktunk, egy rendkívül modern, új építésű diák és fiatal szállóban, ahol semmiben nem szenvedtünk hiányt. Bármikor haza értünk kellemes, tiszta környezet fogadott, egy csendes környéken, rengeteg tömeg közlekedési lehetőséggel, villamos, busz, vonat, metró minden a rendelkezésünkre állt, ha el akartunk jutni A-ból B-be.

Összegezve ismét egy hatalmas élmény volt az Erasmus+ keretében eltölteni két ilyen kalandos hónapot. Az pedig, hogy lehetőségem volt olyan emberekkel együtt eltölteni, akiket bátran nevezek a barátaimnak az már csak hab a tortán.

Persze mindig vannak nehézségek, azok elmaradhatatlan részei az életnek, de minden problémára van megoldás, és mi megtaláltuk mindig. Ezek lesznek majd azok az emlékek évek múlva, amire szívesen gondolok vissza, hogy ott lehettem, láttam, átéltem és megtapasztaltam méghozzá olyan emberek között, akikkel meg tudtam osztani az élményt. Mindenkinek bátran ajánlom, ha gondolkozik, azon, hogy rászánjon két hónapot az életéből egy ilyen lehetőségre ne szalassza el, éljen vele mert biztos, hogy nem fogja megbánni.