Molnos Zsuzsánna - Élelmiszeripari mérnök szak, II. év

Szamos Marcipán Kft., Pilisvörösvár

Charlie és a csokigyár, marcipán tömbök, fondant, Balaton, 56%-os kakaó szárazanyag tartalmú belga csokoládé, reklámfilm forgatás, finomdesszert műhely, One-Shot technológia, én és a Szamos Marcipán. Így jellemezném kulcsszavakkal 2015 nyarát, melyet Pilisvörösváron töltöttem szakmai gyakorlaton az Erasmus+ programnak köszönhetően.

Történetem egy évvel korábban vette kezdetét, mikor is látva a pályázati felhívást, eldöntöttem, hogy én is élek a lehetőséggel, és kipróbálom magam a gyakorlatban, távol az otthontól. A cégválasztás jelentett némi fejtörést, először borászati és pékipari üzemekre gondoltam, majd egy elejtett mondatot követően – “Szívesebben mennék én csokigyárba” – édesapámnak jutott eszébe a pilisvörösvári, Budapesttől alig 22 km-re található üzem. Így esett a választás a Szamos Marcipán Kft.-re. Kapcsolatfelvétel és papírmunkák után Szentendrén került sor egy személyes találkozóra a Termelési Igazgató Úrral, ekkor beszéltük meg, hogy mivel foglalkozom majd a gyakorlat ideje alatt. Hazatérésem után lassan nekiláttam a szakirodalom felkutatásának, miután segítőkész tanárom beszerzett nekem minden szükséges könyvet. Összefoglalót kellett írnom a praliné termékek hűtési technológiájáról, formából történő kivétel szűk keresztmetszetének meghatározása, technológiai paraméterek felkutatása, One-Shot töltéssel kapcsolatos szakirodalom kutatása volt a feladatom. Csupa újdonság volt minden, mivel édesipari technológia nem szerepel a tantervben.

Nem véletlenül említettem Charlie-t a beszámolóm kezdetén; bizonyára sokan ismerik a kisfiú  történetét. Ő azon kevés szerencsés gyerekek közé tartozik, aki látogatást tehet a híres Willy Wonka csokigyárában. Első nap, mikor körbevezettek az üzemben, bizonyára én is, akárcsak Charlie nagyon izgatott voltam, igyekeztem minden apróságot megfigyelni, minél többet kérdezni, és nem utolsó sorban minden édességet megkóstolni. A 

A manufaktúrához Szamos Mátyás neve fűződik, aki még cukrásztanuló korában tanulta meg egy dán cukrásztól, hogy miként lehet a marcipánból rózsákat készíteni. Történt ez az 1930-as évek elején. Mára már Matyi bácsi unokái vezetik a kb. 200 dolgozót foglalkoztató családi vállalkozást. Az évek során a marcipán rózsák sora csokoládé- és különféle marcipán termékekkel, cukrászsüteményekkel bővült. Magyarországon kb. 15 Szamos cukrászda, kiállítás és látványműhely található, valamint Bécs belvárosában is várja egy elegáns cukrászda az édességek kedvelőit.

A két hónap alatt a munkaidőm nagy részét a finomdesszert műhelyben töltöttem. Négy projekten dolgoztam, melyből három One-Shot technológiával töltött termékek fejlesztéséhez kapcsolódott. Az alábbi képen látható a töltőgép, melyen szaloncukrok, pralinék, táblacsokik és más töltött finomságok készültek; a One Shot gép, mely lassan a szívügyemmé vált.

A megbeszéltek szerint hűtési technológián dolgoztam, olyan hőmérsékleti értékeket kellett meghatároznom a hűtés során, melyek minél korábbi kiszedhetőséget erdeményeznek. A gép használata előtt minden termék kézzel készült, a gépi gyártáshoz azonban nem volt alkalmas mindenik recept, így egyik projektem a töltelékek grízesedésének kiküszöbölése volt. Ekkor állapították meg a munkatársak, hogy én “Szamos betegségben” szenvedek, mivel többször is a gépről, és krémekről álmodtam, olykor az is előfordult, hogy elalvás után elkezdtem magyarázni, hogyan vonják be és borzolják a praliné golyókat.

Hat héten keresztül mértem a gépről legördülő termékek normaidejét, a gyártás során szűk keresztmetszeteket határoztam meg. Fondanttal való gépi mártás technológiáját vizsgáltam és készítettem elő a döntést egy erre alkalmas berendezés beszerzésére. Gyártóktól kértem ajánlatot, velük tartottam a kapcsolatot, szóval irodai munkában is volt részem. Megtanultam, hogyan készítik a ganache és trüffel krémeket, hogyan kell márványasztalon csokoládét temperálni, készítettem csokoládé hüvelyeket, melyeket aztán megtöltöttem és vegül letalpaltam. Igyekeztem a kézi gyártási technológiákat is megtanulni.

Egy nagyszerű csapatnak voltam a tagja. A családias és közvetlen viszonyt mi sem igazolja jobban, minthogy szinte mindenkivel tegező viszonyban voltam, a dolgozók az ügyvezető igazgatót “Apu”-nak, az alapanyag 

Nagyon tetszett, hogy nem használtak a termelésben mesterséges színanyagokat, kiváló alapanyagokból dolgoztak, mindenkinek javasolnám, hogy térjen be egy Szamos cukrászdába, ha megteheti.

Lakóhelyem az 5 km-re lévő Szent Péter Kollégium volt Piliscsabán.

A munka, tanulás mellett szórakozásból sem volt hiány.  Igyekeztem kihasználni az ott töltött időt, és megnézni a főbb látványosságokat. Kétszer voltunk Balatonon a Csíkszeredában tanuló Erasmusos hallgatókkal, és egy remek délutánt töltöttünk az Országházban. Voltam a Fővárosi Állat- és Növénykertben, a Füvészkertben, ellátogattam a Visegrádi Palotajátékokra és egy nagyszerű hétvégét töltöttem Mohácson.

A Solymári Vöröskeresztnél is önkénteskedtem egy délután, hőség idején vízosztásban vettem részt, valamint véradásnál segítettem.

Bátran jelenthetem ki, hogy a legjobb nyár volt az idei, tanulás, munka és nyaralás egyben. Köszönetemet szeretném kifejezni a Sapientia EMTE-nek, az Erasmus koordinátornak és tanáraimnak, akik segítettek.

Neked pedig, Kedves Olvasó, azt tanácsolom, ha megfordult a fejedben az ötlet, akkor sokat ne habozz, jelentkezz!

2016.03.29.