Borsos Emőke - Könyvelés és gazdálkodási informatika szak, II. év

Budapesti Gazdasági Egyetem

Budapest, Magyarország

Nagyon sokat hallottam az Erasmus+ mobilitási programról, mégis valami okból hanyagoltam a pályázást. Másodév elején, amikor jött a szobatársam a jó hírrel, hogy sikeres volt pályázása elgondolkodtam, hogy én miért is nem használok ki egy ilyen nagyszerű lehetőséget. Ezután reménykedni kezdtem, hogy a pótpályázáson lesz még budapesti egyetemre hely, ugyanis abban biztos voltam, hogy a fővárosban szeretnék tanulni. Így is történt; megkaptuk a póthelyek listáját, viszont csak a Budapesti Gazdasági Egyetem Üzlet és adminisztráció szakára maradt hely, angol nyelven. Ekkor nagyon elbizonytalanodtam, de hajtott a kíváncsiság, a fejlődni vágyás, a kaland, és végül leadtam a pályázatom! Életem egyik legjobb döntése volt.

Nagy izgatottsággal és kíváncsisággal utaztam ki Budapestre. Az elmúlt években minden nyarat ott töltöttem a rokonoknál, de tudtam ez most más lesz. Egyedül közlekedni, egyedül tájékozódni, boldogulni egy ilyen nagyvárosban. Első hetekben okozott is nehézséget a tömegközlekedés, ugyanis több mint egy órát utaztam az egyetem és a lakásom között.

A Budapesti Gazdasági Egyetem teljesen más világ, mint a Sapientia. Hatalmas épület, rengeteg diák, mindenki csak rohan egyik teremtől a másikig. Érdekességként el is mondták, hogy 1 km hosszú az épület az első teremtől az utolsóig. Furcsa volt, hogy nem a megszokott csoporttársakkal vagyok a Nagy Aulában előadáson, hanem közel 300 új, ismeretlen hallgatóval Budapest egyik legnevesebb egyetemén. Mivel angolul volt minden tárgyam, eleinte nagyon fárasztó és nehéz volt megérteni az anyagot, sokszor éreztem azt, miért kellett ez nekem? El is bizonytalanodtam, vajon tudom, majd teljesíteni vizsgaidőszakban, amit elvárnak? De egy-egy sikeres ZH vagy prezentáció után annyi motivációt és önbizalmat kaptam, hogy ezek a gondolatok rögtön háttérbe szorultak.

Amihez öt hónap után sem tudtam hozzászokni, hogy a tanárok, nyílván a létszámnak köszönhetően, csak „egy hallgatónak” tekintenek. Nem volt meg a családias, közvetlen kapcsolat a tanár-hallgató között. Ettől eltekintve az Erasmusos hallgatók nagyon összetartóak voltak. Izgalmas volt nap, mint nap új embereket, új kultúrákat megismerni. Megtanultam, hogy a franciák mennyire maximalisták, az olaszok, spanyolok milyen lazák, a kazahsztániak milyen barátságosak.

A helybeli diákokkal is voltak közös óráim, velük értelem szerűen könnyebben ment a társalgás ebből kifolyólag több barátra is szert tettem, akikkel mai napig tartom a kapcsolatot.

Szerencsére bőven jutott idő a szórakozásra, városnézésre, kirándulásokra.Budapest remek hely ezekhez a dolgokhoz. Zajlik ott az élet, mindig találtunk olyan programot, ami felkeltette az érdeklődésünket. És hála a mi kis Sapientiás csapatunknak, nem egyedül kellett ezeket átélni, az öt hónap alatt egy szuper csapat kovácsolódott össze. Együtt jártunk bulizni, koncertekre, városnézésre és utolsó héten egy fantasztikus félév lezárásaként az erasmusos emlék lakat felkerült a Szabadság hídra.

Visszagondolva az elmúlt félévre hihetetlen, hogy milyen gyorsan eltelt. Hálás vagyok a sorsnak, hogy kaptam ezt a lehetőséget, és nem utolsó sorban a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karának, hogy biztosítják számunkra az Erasmus+ mobilitási programot, esélyt adva az új, az ismeretlen megismerésére, átélhetjük milyen külföldön diáknak lenni!

Igaz, én is nagyon sokat gondolkodtam, amíg meghoztam ezt a döntést, de ennyi élménnyel és tapasztalattal a hátam mögött csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy pályázzon! Sőt, kötelezővé tenném, hogy egy féléves mobilitást mindenkinek ki kellene próbálni az alapképzése alatt. 

2016.07.06.