Nagy Tímea - Kommunikáció és PR szak, II. év

Budapesti Gazdasági Egyetem, Budapest

Magyarország

Mindenki életébe eljön egyszer az a pillanat, amikor rájön, hogy minden, amiért érdemes élni a komfort zónánkon messze kívül van. Meghozza élete döntését és reményekkel teli elindul egy új úton, mely telis-tele van akadályokkal, nehézségekkel, kudarcokkal, de mindenekfelett rengeteg csodás es felejthetetlen pillanattal, nagyszerű életre szóló barátságokkal, amelyek megváltoztatják az életünket. 

2016. február 3-án este negyed kilenckor indultam el a csíkszeredai vonatállomásról és nem kevesebb, mint 14 óra utazás után megérkeztem Budapestre. Az állomáson várt az unokatestvérem, aki segített elvinni a csomagjaimat az szálláshelyemre a Pázmány Péter Kollégiumba. A szállást elég hosszú ideig kerestem, hogy minden téren úgy anyagilag, mind távolságilag megfeleljen. A kollégium a belváros szívében, Budapest 7-ik kerületében volt, mondhatjuk, hogy ez a buli epicentruma. Imádtam ott lakni, hiszen tényleg minden nagyon közel volt es mindenekfelett a társaság is nagyon jó volt, ez egy igazán bulis kolesz.  A szobatársam szintén Sapientiás lány és egyben szaktársam, Madaras Andrea volt, aki szintén a BGE-re jött, ez egy nagy előnynek számított, mindkettőnknek, hiszen számíthattunk egymásra.

Első nap az Erasmusos szervezőcsapat várt az Örs vezér téren, itt találkoztam még itthoni Sapientiásokkal, ahonnan együtt mentünk Mátyásföldre az egyetemhez. Nem volt egyszerű nap, mint nap megközelíteni 40 percet utaztunk és háromszor váltottunk villamost, metrót, hévet. A Budapesti Gazdasági Egyetem merőben eltérő volt, mint a Sapientia, hatalmas falak, 1 km hosszú folyósok, diákok sorozata tárult a szemem elé, már akkor tudtam, hogy ez az én helyem. Mi ugyebár, mivel Erasmusosok voltunk egyedi órarend szerint tanultunk, így három évfolyammal jártunk órákra, ez nem jelentett nagy akadályt szerencsére minden tantárgyat sikerült teljesíteni. Az oktatás nagyon jó volt, van eltérés a két oktatási rendszer között, hiszen ott kaphattunk megajánlott jegyet, ami igencsak jól jött, hiszen megkímélt néhány vizsgától. Közös programokban sem volt hiány, hiszen a szervezők számtalan érdekes programot szerveztek ,,nekünk’’, volt welcome party, kirándulás, kocsmatúra, stb…

A ,,sok tanulás” mellett a kis ,,Sapis csapattal’’ igencsak közel kerültünk egymáshoz, barátságok születtek és mélyültek el ez alatt az öt hónap alatt. Javában jutott idő a szórakozásra, jó pár bulin részt vettünk, koncerteken - Bagossy Brothers Company, Majka & Curtis, Intim Torna Illegál -, kirándultunk a Balatonhoz, megnéztük a legújabb filmeket, különleges kajákat kóstoltunk meg és még sok minden amit, ha elmész te is megtapasztalsz.

Félévünket egy közös gravírozott lakattal, „zártuk’’, amely ott díszeleg Budapest egyik legszebb hídján, a Szabadság hídon. Így amikor visszamegyünk ebbe a ,,csodába’’, örömmel fogunk majd visszagondolni erre a nagyszerű időszakra. 

És…TE igen TE, aki épp a beszámolómat olvasod, ha eddig gondolkoztál azon, hogy megéri-e elmenni külföldre tanulni, akkor itt az ideje abbahagyni a vacillálást és kitörni a ,,csendből’’, hiszen egyszer élünk és azt nem mindegy, hogy tapasztalatokkal gazdagodva vagy éppen félelemtől megriadva tesszük. Ne félj belevágni az ismeretlenbe és pályázd meg az Erasmus+!   

Szeretnék köszönet mondani a Sapientiának hogy lehetőséget adott, hogy egy olyan csodálatos városba tanulhassak, mint Budapest és azoknak az emberkéknek is, akikkel együtt térképeztük fel a várost. 

2016.07.01.