Tornai Tünde - Marketing szak, II. év

Nyugat-magyarországi Egyetem

Sopron, Magyarország

Mikor először vettem fontolóra a féléves külföldön tanulás lehetőségét, kettős érzések kavarogtak bennem. Már itthonra is meg voltak a terveim emellett közben dolgoztam is, és bármennyire is nyitott vagyok, illetve szeretem a változatosságot mégis azon gondolkodtam, hogy vajon megéri-e, vajon tényleg olyan jól telhet, mint ahogyan mondják, vagy csak túl van színezve ez az egész. Végül döntöttem és most már tudom a válaszokat.

Nos, hogy túl van-e színezve? Azt hiszem, senki sem tudja leírni mind azt, amiben része volt, amit át élt, tapasztalt egy ilyen félév alatt, mert sokkal több van ebben, mint azt bárki megtudná fogalmazni, le tudná írni. Egy ilyen félévről mindenki különböző érzésekkel tér vissza, de a vége mindig ugyanaz, hogy igenis megérte!

Az Erasmus+ mobilitási programnak köszönhetően én ezt a félévemet Sopronban tölthettem. Négyen mentünk a Sapientiáról és a Nyugat-magyarországi egyetemen tanulhattunk. Ezt az időszakot nem a kimerítő tanulásokkal, hanem inkább a tapasztalatszerzéssel, önállósulással, kikapcsolódással és új kapcsolatok kiépítésével jellemezném. Emellett persze olyan ismeretekkel gazdagodhattunk az ottani tanítás által, ami úgy gondolom, az életben még sokszor javunkra válik, és itthon nem lett volna lehetőségünk rá. Új tanítási módszereket ismerhettünk meg, más szemszögből láthattunk dolgokat. Maga a város is felülmúlta az elvárásaimat, Sopron egy gyönyörű város, nagyon barátságos segítőkész emberekkel tele.

A Nyugat-magyarországi egyetemisták nagyon sok és mély hagyománnyal büszkélkedhetnek, amiket mi néha csak irigykedve figyeltünk. A kollégiumban is olyan társaságra tettünk szert, ami segített az utolsó percig még jobbá, szebbé tenni az ottlétünket és végül sikerült könnyet csalni a szemünkbe is. Együtt tanultunk, együtt buliztunk, együtt nevettünk és mikor kellett segítettük bátorítottuk egymást, és néha esténként vacsoránál úgy ültünk körül nyolcan egy kis asztalt, mint egy kis család. Sosem volt panaszra okom, mind emellett abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy négyünk közt ott volt a barátom is aki szintén része volt annak, hogy felejthetetlen legyen ez a fél év.

Azt hiszem mindenkinek szüksége volna egy ilyen félévre, hátra hagyva maga mögött kicsit az otthonit, a megszokottat, a biztonságot és nyitni az új fele, mert minden ilyen időszakkal csak gazdagodik az ember, valamivel több lesz. Számomra ez egy olyan félév volt, amikor minden fontos dolog mellett elég időt tudtam magamra is szánni. Mikor az ember túl sok dolgot akar egyszerre csinálni, és ebből a nagy rohanásból hirtelen kibújva megáll az idő. Itthon úgy meg szoktam a nagy nyüzsgést, hogy kint néha csaknem haszontalannak éreztem magam, majd mondták a többiek, “ ugyan, hisz ilyen életünk úgy sem lesz többet”, majd kacagtunk rá nagyokat, később rájöttem, hogy van benne igazság, és én örülök, hogy ha egy félévre is, de részese lehettem mindennek. 

2016.06.22.