Mag Noémi - Szociológia szak, II. év

Szegedi Tudományegyetem

Augusztus 30-án, vasárnap reggel kezdődött a nagy „kalandom”, ugyanis ekkor érkeztem meg Szeged városába. Igazából azért választottam Szegedet, mert Budapesten voltunk szakmai gyakorlaton és úgy gondoltam, hogy a változatosság kedvéért ezt is kipróbálhatnám.

Amikor megfogalmazódott bennem ez a szándék, nagyon kételyek közt voltam, mert meg volt a kis kényelmes életem és a Sapientiát is kimondottan szerettem. Igazából kicsit tartottam a sok intézkedéstől, a tantárgyak lefedettségétől, és az új környezetbe jutástól, amivel egyedül kellett szembenéznem, de úgy gondolom ez volt az egyik legjobb döntésem. Attól eltekintve, hogy nem tetszett annyira a magyar tanítási rendszer és mindemellett, 10-ből csak 1 tantárgyam fedi le az itthoni féléves tananyagomat, egy percét sem bánom.

Picit vacilláltam a kollégium és az albérlet közt, de mivel egyedül indultam útnak, a kollégium ésszerűbbnek tűnt és nem elhanyagolandó az anyagiak kérdése sem, így lettem Eötvös Lóránd Kollégiumi lakó. Attól eltekintve, hogy már voltam kollégista, ez számomra új dolog volt, mivel ez egy szakkollégium, ami azt jelenti, hogy ide csak jó képességű diákokat vesznek fel és a bennmaradás feltétele pontrendszer teljesítés - én azért kerültem be, mert Erasmusos voltam:). Továbbá különböző programokat, előadásokat, műhelyeket szerveznek, és minden feltétel megvan a tanulni vágyóknak, bárki bármelyik szakterületre betekintést nyerhet.  Ez volt számomra az egész félévből a legmegnyerőbb, sok új ismerős, új barátok, sok program, szórakozás. Mindenki 

segítőkész és ösztönző, az iskolai rendszerrel ellentétbe, ami számomra nem volt annyira megnyerő. Az én tapasztalatom az ottani tanulmányi rendszerrel kapcsolatosan, hogy túl elméleti síkon megy, egyirányúak, egyhangúak az órák az itthonihoz viszonyítva, persze ez valószínűleg szaktól, félévtől és tantárgytól is függ. Ettől eltekintve a tanárok és az ottani szaktársaim nagyon segítőkészek voltak és teljes értékű SZTE-snek éreztem magam. Sok tantárgyat vettem fel, vagyis 10-et, ez viszont ott nem tűnt soknak, mert ezek egyenként vagy csak előadást, vagy csak szemináriumot fednek. Az óráim kicsit „száraznak” mondhatóak, de a tematika és az elvárások nagyon átláthatóak voltak és nagy segítségemre lesznek a szakdolgozat megírásában, mert egy másik rálátást is nyertem.

A kollégium - amitől leginkább tartottam - volt a legjobb dolog az egész mobilitásom alatt. Nagyon sok program volt ezen belül, előadások, kurzusok. Kommunikációs kurzuson és sok előadáson vettem részt, valamint a kulturális műhely tagjaként egy kutatásban, ahol óriási bizalmat kaptam. Az egész ottlétem egy varázslat volt: a bizalom, a barátság és a sok szeretet, amit ott e pár hónap alatt kaptam és az elfogadás egyszerűen felejthetetlen. Úgy gondolom mindig is pozitív és nyitott voltam, de amit itt kaptam egy teljesen más oldalamat nyitotta meg előttem. Ezért természetesen köszönettel vagyok Grama Izabellának és Bács Eszternek és összességében ennek a csodálatos közösségnek, amely szakmailag, kulturálisan és egyénileg is nagyon színes skálát tárt elém.  Az, amit álmaimban sem reméltem volna a búcsúztató bulim volt, amit nekem szerveztek, ami megerősített abban, hogy sok esetben nem kell semmi erőfeletti, csak emberként megállni a helyünket.     

A szabadidő kitöltése nem okozott problémát:), mivel Szeged jellemzően diákváros, folyton pörögnek az események. Előadások, különböző rendezvények, kirándulás, múzeumlátogatás, kutatók-, színházak éjszakája, mozi, bulik és még 

Annyi esemény, annyi új ismerős és annyira sok inger ért, hogy csak úgy elrohant az idő és bár tényleg próbáltam mindenben részt venni, minden percét maximálisan kihasználni, mégis úgy érzem, hogy nem jutott időm mindenre. Mindezért köszönet az Erasmus+-nak, a Sapientiának és a Szegedi Tudományegyetemnek, hogy lehetőséget biztosítottak, valamint Cecinek és mindazoknak, akik bíztattak erre, de nem utolsó sorban azoknak, akik szebbé tették ezt a pár hónapomat.