Szabó Emőke - Kommunikáció és közkapcsolatok mesteri, II. év

Metropolitan Egyetem, Budapest

Magyarország

#Erasmus #Budapest #Met #Colorful-life

A fent említett pár szó keretét adja, annak a mobilitásnak, amelyen 2015/16-os tanévben részt vettem.  Azon szerencsés diákok közé tartozom, akiknek sikerült egy évet tanulni Erasmusos program keretében. Amikor jelentkeztem a mesteri képzésre, már akkor tudtam, hogy szeretnék élni ezzel a lehetőséggel – összejött. Sokat gondolkodtam, hogy melyik egyetemet válasszam - a döntés a Metropolitan Egyetemre, régi nevén a Budapesti Kommunikációs Főiskolára esett.  

Milyen volt ott tanulni? – gyakorlatias, teljesen más prioritások mentén tanítottak. Ott az volt a fontos, hogy a diákok minden órára készítsenek „házi feladatot”, így a legtöbb tantárgyból nem volt év végi vizsga. Voltak olyan feladatok, amelyek nagy lelkesedéssel töltöttek el, ám voltak olyanok is, amelyek kevésbé. Talán, ami a legpozitívabb számomra, az az érzés, hogy alkotok. Minden cikk, riport, tudósítás vagy tévés/rádiós interjú, amit készítettem ezt az érzést adta nekem. A tanárok mindig értékelték a munkánkat, felhívták figyelmünket a hiányosságokra.

Az egyetemen egy multikulturális környezet, ugyanis az Erasmusos diákokon kívül, nagyon sok más nemzetiségű hallgató tanul a MET-en. Nyitottnak kell lenni és a világ bármely pontjáról ismerhetsz meg embereket. A pozitív dolgok mellett azonban azt is kötelességemnek tartom megemlíteni, hogy a papírok intézése, a tantárgyak felvétele nem volt zökkenőmentes, de a végére minden a helyére került.

Budapesten élni, számomra nagyon nagy élmény volt! Kezdve attól, hogy meg kellett szokni a pörgést, az utcák zajait, még a távolság mértéke is felértékelődik. Olyan lehetőségeket adott nekem ez a város, amit itthon nehezebb lett volna megtapasztalni. Ha akartunk éjjel egykor mentünk moziba, vagy alternatív színházba jártunk, persze a partyk sem maradhattak ki a sorból. 

Emlékezetes élményeim közé tartozik, amikor a pesti fiúk és mi székely lányok felkerekedtünk, hogy mentsük meg Hasfelmetsző Jack utolsó áldozatát egy szabadulós játék keretén belül. Ugyan kiszabadultunk az utolsó 2 percben, de az áldozatot, már nem volt időnk megmenteni. 

Sok olyan dologban volt részem, amit eddig csak a tv képernyőin keresztül láthattam, gondolok itt a Nemzeti vágtára, Október 23., vagy élőben hallgathattam a miniszterelnököt március 15-én. Nem mellesleg láttam egy új világrekordot – egyszerre három repülőgép repült át a lánchíd alatt.  De talán, ami életem egyik legnagyobb élménye az a foci EB-hez köthető – az a hangulat, ami körülfonta a „körutat” semmihez sem hasonlítható. Nem is tudom, hogy, hogyan fejezzem ki: Az éjjel soha nem érthet véget, varázsolj nekünk valami szépet.. – ez talán mindent elárul.

Mindig igyekeztünk kipróbálni új helyeket, de annak ellenére, hogy egy évet voltunk ott, még nagyon sok felfedezni való maradt.

A Duna parti séták és beszélgetések, olyan emlékek lettek, amelyek mindig ehhez a városhoz fognak kötni. 

Bárki is válassza a jövőben Budapestet, egy jelszó van: Budapest by night! 

2016.07.01.