Metropolitan Egyetem, Budapest
Magyarország
Már középiskolás koromban tudtam, hogy a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karára fogok jelentkezni, és már akkor elkezdtem kutatni utána. Sok jót és biztatót halottam, olvastam az Erasmusos “kalandokról” és tudtam, hogy majd nekem is élni kell ezzel a lehetőséggel.
I. évesen is fokozódott bennem ez a vágy, mivel még több beszámolót olvastam. Aztán elérkezett az a pont, amely sorsdöntő lett számomra, megpályáztam és megnyertem az Erasmus+ ösztöndíjat. Vegyes érzelmek dúltak bennem, örültem, de rettegtem is. Tudtam, ha ezt teljesítem, és helytállok, sokat bizonyíthatok magamnak, családomnak és emellett egy #überatompöpec félévem lesz egy csodaszép városban, Budapesten.
Február 3-án este 8 óra környékén indultam el a szovátai buszállomásról. Az út alatt annyira izgatott voltam, hogy nem tudtam aludni. A lakás a belváros szívében, a Duna mentén, a XIII. kerületben volt, nem messze a Margit szigettől, Parlamenttől és a Nyugati pályaudvartól. A busz megérkezése után rokonok segítettek elszállítani a csomagot. Ahogy haladtunk a Duna melletti úton, a nap épp felkelőbe volt, a madarak már repkedtek, a forgalom egyre nőtt, láthatáron volt a Gellért hegy, a Budai Vár, a Margit sziget és akkor, ott legördült egy könnycsepp az arcomon. Ez a könnycsepp volt a biztosíték arra, hogy jó döntést hoztam és ez egy csoda, ami most velem történik.
A fogadó egyetem, sokban különbözött az otthonitól. Jelentkezésemkor gyakorlatias egyetemet szerettem volna választani, hiszen tudtam, hogy Budapesten megannyi lehetőség van egy kommunikációs szakembernek tanuló hallgató számára. Így jutott a választásom a Budapesti Metropolitan Egyetemre. Mottójuk a “Kreatív gondolkozás” tükrözte az épület kör alakját, valamint az oktatási rendszerüket. Az óráim legtöbbje gyakorlat volt, ezért rengeteg házi feladatot kellett elkészíteni és órán is maximális hozzáállást követeltek, de félév végén szinte egy vizsgám sem volt. Tetszett az egyetem sokszínűsége, hogy számtalan ország hallgatói találkozhatnak és barátkozhatnak össze. Ahogy mondják, minden jó mellé társul valami rossz. Itt nem úgy volt, mint otthon, hogy bármelyik percben berobbanhatsz a TaTi-ra, sorszámot kellett húzni, és ha szerencséd volt, még azon héten sorra kerültél, de nem voltak túl kedvesek akkor sem. A tantárgyak felvétele sem volt túl szerencsés, hiszen itt minden az újságírásról és a rádiózásról szólt. Kevés idei tantárgyat tudtam elismertetni itthon, de még így is megérte.
Fontosnak tartom, hogy meséljek egy keveset a budapesti élet krémjéről is, már amennyit én megtapasztaltam. Előre szólok, hogy ezeket a dolgokat megélni és átélni kell, úgyhogy te is jelentkezz! Mivel én kisvárosban nőttem fel mindig is azt gondoltam, hogy az én életem és a nagyvárosi élet két párhuzamos egyenes, amely soha nem találkozik. Ezt a találkozást biztosította nekem az Erasmus+. Rájöttem, hogy Budapestre nem csak turisztikai városként kell tekintenem, hanem, mint lakóhelyre, ahol minden nap más kávézóba, étkezdébe tudsz beülni, a hét mindennapján elmehetsz bulizni, ha sétálni akarsz, kimehetsz a Margit szigetre, és ha naplementét akarsz látni egy meleg nap után, felmehetsz a tetőre.
Természetesen nem maradt el Budapest látványosságainak megnézése sem, hiszen ellátogattunk a Szent István Bazilikához, a Budai várhoz, Mátyás templomhoz és a Halászbástyához. Emellett megmásztuk a Gellért és a János hegyet, megnéztük a Szabadság szobrot és lenéztünk az Erzsébet lelátóról. Romantikus hajókázáson vettem részt a Dunán és randiztam a Vörösmarty téri vásárban.
Milliószor átutaztunk a Lánchídon, a Margit hídon és a Petőfi hídon, megbarátkoztunk a metrókkal és villamosokkal, a különböző nemzetiségű emberek, a hajléktalanok jelenlétével. De egy dologtól még mindig visszariadok, és ezek a galambok. A bátrabbnál bátrabb galambok! Láthattam egy rekordkísérletet, ahogy három repülő egymás mellett elrepül a lánchíd alatt, fent voltam a tetőn, amikor a WizzAir egyik járata a Duna felett szállt és iszonyat közelről láthattam. Eltöltöttünk néhány kellemes programot az Erasmusos csapattal, részt vettünk néhány eget rengető bulin, megtapasztaltam, hogy milyen egy nagyvárosi diáknap és milyen egy városligeti vasárnap. Ha nem volt mit csinálni elmentünk moziba és itt tapasztaltam meg, milyen egy 4DX-es filmnézés is. Hősök terén hősöket néztünk és megtudtam, hogy milyen érzés egy nemzetként szurkolni és énekelni, kifesteni magad és piros-fehér-zöld zászlót lengetni a magyar csapatért.
A sok kirándulás mellett, természetesen otthon is kellett tartani a frontot, takarítani, mosni, szemetet levinni és főzni is kellett. Utóbbiba, addig nem volt túl nagy tapasztalatom, de a tojásrántotta az tökéletesen ment. Kutatásaim bebizonyították, hogy a panellakás falai lap vékonyak és a szomszéd allergiás a víz csobogására, a mosógép zúgására, a zenére, a filmnézésre vagy éppen a baráti kör mámoros kacagásaira. A sok észrevétel és lazaság mellé természetesen kijárt a tanulás is, amelyet a fogadó és az otthoni egyetem házi feladatai jelentették és természetesen a vizsgaidőszak.
Számomra ez a félév nagyon sokat jelentett, hiszen megismertem egy új várost, egy új kultúrát és rájöttem, hogy idegen környezetben, a komfort zónától távol is helyt tudok állni, úgy egyetemi hallgatóként, mint emberi lényként. Rengeteg tapasztalattal gazdagodtam és ez a mese még nem ért véget, hisz megkívánja a folytatást.
Ezúton is szeretném megköszönni a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karának, hogy esélyt adnak arra, hogy évente több diák is hasonló élményekkel gazdagodjon, valamint szeretném megköszönni Burista Cecíliának, hogy segített, biztatott és vigasztalt. Köszönetet mondanék, Kádár Norbertnek, akivel megtapasztaltam és átéltem mindazt, amit leírtam, köszönet a szüleimnek, akik elengedtek és támogattak és nagynénémnek, aki nem hagyta, hogy éhen haljunk ebbe a csodaszép városban.
És most kedves olvasó, hozzád szeretnék szólni. Mindenképp jelentkezz az Erasmus+ Mobilitási Programra, ha szeretnéd megtapasztalni mindazt, amit leírtam és még ennél többet. Minden új kezdet egy újabb titkot fed fel és segít abban, hogy megerősítsd és megismerd magad!
Ne habozz, jelentkezz és a legfontosabb, hogy élvezd!
2016.07.04.
Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem a romániai magyarság önálló egyeteme Európában, melynek célja nemzeti közösségünk oktatásának és tudományos életének elismert szakmai színvonalon való művelése.
Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Csíkszeredai Kar
Csíkszereda, Hargita megye, Szabadság tér, 1. szám, 530104
Tel.: +40-266-314-657, fax: +40-266-372-099
E-mail: csikszeredauni.sapientia.ro