Kádár Krisztina-Adél, Román nyelv és irodalom–Angol nyelv és irodalom, II. év

Universidade de Vigo, Spanyolország

„Az ezer mérföldes utazás is egyetlen lépéssel kezdődik”

Én mindig is azt tartottam, hogy ha valakinek esélye adatik legyen szó akár cserediák programról, akár önkéntességről, akkor éljen azzal, hiszen nem biztos, hogy még egyszer esélye lesz rá.  Én éltem ezzel a lehetőséggel, így eljutottam mint cserediák Spanyolországban, Vigóba. Eleinte egy picit fura volt, mert Spanyolország egészen más mint Románia, más az emberek felfogása, az éghajlat, az ételek  ízvilága és ami a legfurább, az a siesta, amit rendesen betartanak, olyankor a kis üzletek nincsenek nyitva este 5-6 óráig. De nemcsak ennyi a különbség, hiszen a tanítási módszerek is másak, például náluk nincsen vizsgaidőszak és van minden félévben egy olyan hét, amit a diákok otthon töltenek és elkészítenek minden dolgozatot, amit majd le kell adjanak,  amit ők így hívnak hogy „study week”. A tantárgyak is másak, aminek én örültem, mert tanulhattam afrikai irodalmat, vagy női tanulmányokat (gender studies) és ami nekem a legjobban tetszett, az Irodalom és más művészetek tantágy volt, ahol Shakespeare „Macbeth” filmváltozatait néztük és elemeztük. Egy másik dolog, ami más mint nálunk, az a beiratkozási időszak, hiszen náluk másfél hónap állt rendelkezésünkre ahhoz, hogy kiválasszuk, milyen tantárgyakat szeretnénk tanulni, lehet hogy ez viszont a spanyol diákoknak nincsen megadatva. Az egyetem minden cserediákot elvisz két ingyenes kirándulásra, így láttunk Braga és Guimares (Portugália) városait, illetve Sacra Ribierat (Spanyolország).  Az ESN (Erasmus Student Network) is szervezett kiránulásokat, és egyébb más rendezvényeket, amik alkalmával összeismerkedhettünk más diákokkal. Mióta mint cserediák voltam Vigóban, azóta sokkal több lehetőségem volt az utazásra, mint máskor,  így látthattam Santiago de Compostela, Salamanca, Zamora, Sanbria, Liszabon és Madrid városait, és elmondhatom, hogy egyszerűen lélegzetelállítóóan szép városok. Az a sok szép templom meg katedrális, a múzeumokról nem is beszélve. Minden múzeumba ha nem töltötted be 25 évet és egyetemista vagy, akkor ingyenes a belépés, mint például a madridi Prado múzeumba, másképp 14 euro a belépő. Én nagyon szeretek múzeumokba járni, és egyik álmom az volt, hogy láthassam a Pradot és híres festőit és azok festményeit (Goya, Tiziano, Ingres, Velasquez, Rubens).

Ami elmondható mint negatívum, az az, hogy a spanyolok sajnos nem igazán beszélnek angolul, még az egyetem titkárságán sem, kivéve a tanároka,t akik angol nyelven tartanak órákat. De ha szeretnél spanyolul megtanulni, akkor van számos lehetőséged rá.   

Ennek ellenére nekem nagyon jól telt és csak jókat tudok mondani, így éltem a hosszabítás lehetőségével és kint tölthetek még egy félévet. Aki szeretne a jövőben élni ezzel a lehetőséggel, én csak annyit tudok mondani, hogy meg kell probálni, merésznek kell lenni. Van is ezzel kapcsolatban egy közmondás: „Aki mer, az nyer”.