Mogyorós László - Fenntartható biotechnológiák mesteri szak, II. év

Nyugat-magyarországi Egyetem, Sopron

Magyarország

„Emlékszem Sopronban”

Mogyorós László vagyok, a Sapientia EMTE másodéves mesteris hallgatója, és az elmúlt félévben szerencsém volt részt venni egy öthónapos Erasmusos képzésen Sopronban, a Nyugat-magyarországi Egyetemen. Az előzményekről csak annyit, hogy minden nagyon gördülékenyen ment, még a véletlenek is a megvalósulásra mutattak.

 Mint képzési helyszín Pécs, Sopron vagy Budapest tetszett, esetleg egy olaszországi egyetem jöhetett volna szóba,  a tusciai – ahol viszont nem hallgathattam volna angolul az órákat, csak olaszul. Végül Sopron mellett döntöttem, és jó választásnak bizonyult. Gyönyörű város, természeti és épített értékeit illetően is. Már a római korban város állt itt, Scarbantia néven, a központban ma is látható egy maradványa a római útnak. A belvárosban szinte minden épület műemlék, a képzés során meglátogatott egy építész barátom, aki a belvárosi séta alatt nem tudta letenni a fényképezőgépet. A város jelképének számító Tűztorony még a Soproni sör címkéjén is ott van.

Az a szólás járja Sopronban, hogy vagy fúj a szél, vagy harangoznak, és hamar rájöttem, hogy méltán, hiszen Magyarország egyik legszelesebb vidéke – a közeli osztrák határon túl már gyakoriak a szélerőművek, és a városban, amely nem nagyobb Sepsiszentgyörgynél, tizenhat templomban harangoznak, némelyikben negyedóránként. Szinte mindegyikben hallgattam szentmisét, legmélyebb benyomást a Bencés templom tette rám, ahol szabályszerűen érezhető a történelmi levegő, itt háromszor is koronáztak magyar királyt. Nemcsak Sopront, de a környék nevezetességeit is sikerült megismerni. Eljutottam Bécsbe, Kismartonba (ma Eisenstadt), Rusztra, Nagycenkre, Fertődre, Balfra. Csodálatos hangulatú vidék, mint borvidék is híres, Sopront Magyarországon a kékfrankos fővárosának tartják. A soproniak büszkék még arra is, hogy innen indult Bécs meghódítására Mátyás király és Liszt Ferenc is.

Az első napokban magányosnak éreztem magam, és habár a végén is csak néhány igazi baráttal lettem gazdagabb, a hazajövetelemkor már teljesen otthon éreztem magam. Nagyon meg tudtam szeretni Sopron hangulatát. Kifele Budapestig a Koronával utaztam, onnan szinte óránként van soproni csatlakozás. Megérkeztem a kollégiumba, megismerkedtem a szobatársammal, aki három hét múlva utazott Svédországba, szintén Erasmussal, később helyette új szobatársat kaptam, akivel nagyon passzolt az érdeklődési körünk és látásmódunk, nagyon kerek beszélgetéseink voltak az ott töltött hónapok alatt. A kollégiumi körülmények kifogástalanok voltak.

Az egyetem, melynek épületei közel voltak a bentlakáshoz, szintén szép élményekkel gazdagított.

A tárgyfelvételek gördülékenyek voltak, az órarendem is nagyon testhezálló volt, kirándulások és alkalmi munkák is kényelmesen belefértek. (Belecsöppentem egy erdőkarbantartó munkákat végző csapatba, akikkel nagyon jó munkalégkörben tudtam keresni néhány ezer forintot alkalmanként.) Egy tanáromat emelném ki, akinél Tájökológia és Környezetbiológia, valamint Biogeokémiai ciklusokat hallgattam. A félév alatt egyetlen órát tartott teremben, a legelsőt, de azt is ppt nélkül, egy gránitdarabbal a kezében, és nagyon alapvető összefüggéseket fektetett le a hallgatók fejében. A többi órát kivétel nélkül terepen tartotta, a legnagyobb a bécsi Természettörténeti Múzeumban volt. A többi tantárgyam is érdekes volt, a tanároktól, hallgatótársaktól emberileg és szakmailag is sokat kaptam.

Leginkább mégis a Selmeci hagyományok hatottak meg. Bárkinek csak ajánlani tudom, aki egyetemistaként és főleg ha őszi félévben érkezik az egyetemre, hogy adja át magát a hangulatnak. A soproni egyetem az első magyar mérnöki egyetemnek, a Selmecbányai Egyetemnek a jogutódja, és több száz éves hagyományainak hű őrzője. Mivel Selmecbányán elsősorban bányamérnöki képzés folyt, és a bányászköszönés a „Jószerencsét!”, az egyetemen ma is mindenki mindenkinek így köszön. Lehetetlen lenne leírni azt a hihetetlenül gazdag, beavatási szertartásokra és szeánszokra emlékeztető szokásvilágot, de ha csak néhány hetet ott tartózkodtál, már soha nem felejted el a waldenben ünneplő, tanszék-ülésekre járó, szakestélyeket szervező közösséget.

Mindent összevetve, szép hónapok voltak, úgy érzem egy kicsit befogadott Sopron, egy kicsit az enyém is lett a szépsége. Meg kell köszönnöm itthoni Erasmus koordinátoromnak a folyamatos és megbízható, gondoskodó hozzáállását, amely nagyon megkönnyítette az ügyintézést.

Jószerencsét! 

2016.07.05.