Kádár Norbert - Környezetmérnöki szak, II. év

Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest

Magyarország

Máig is emlékszem azokra a középiskolás évekre, mikor egyetemista barátaim szájából elhangzott, hogy: Jelentkeztem Erasmusra! Emlékszem azokra a napokra is, amikor barátaim hazaértek a mobilitásról és elkezdtek mesélni róla. Már akkor felfigyeltem erre a pályázatra és ennek lehetőségeire. Miután bejutottam a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karára, még több információra tettem szert az Erasmussal kapcsolatban, így nem bírtam sokáig, már I. év második felében jelentkeztem is. Aztán fél évet kellett várni, hogy biztosra kijelenthessem: Jelentkeztem, és meg is kaptam az ösztöndíjat! Ennek hallatán, majd kiugrott a szívem, úgy repesett a gondolattól, hogy én is kimehetek egy külföldi egyetemre tanulni. Ugyanakkor megtiszteltetésnek éreztem, hiszen az Eötvös Loránd Tudomány Egyetemen folytathattam tanulmányaimat. Hamar elérkezett az idő, hogy elinduljunk. A kiutazással és a szállással nem volt gond, viszont a papír munka gondot okozott. Szerencsére kaptam útbaigazítást, így ezek a dolgok is megoldódtak.

Az első egyetemi napom, egy megnyitó ünnepséggel indult ahol, hozzám hasonló idegen országokból érkező erasmusos hallgatóknak tartottak egy rövid ismertetőt a városról és Magyarország kultúrájáról, hagyományairól. A főépület nagyon nagy volt és később tudomásomra jutott, hogy az ELTE különböző szakágaihoz tartozó épületei, szerte a városban megtalálhatóak.

A mobilitáshoz tartozó, önkéntes magyar hallgatók (ESN csapat), programokat szerveztek nekünk, köztük egy összerázó hétvégét Egerbe. Itt megismerkedtünk Eger főbb látnivalóival (Egri vár, Szép asszony völgye) és szépségeivel. Egyik este ellátogattunk egy borpincébe, ahol az íncsiklandó borkóstoló után tradicionális magyar gulyást fogyasztottunk. Az összerázó kirándulást egy remek csapat építő tréninggel zártuk. Természetesen itt nem értek véget a programok, heti rendszerességgel szerveztek találkozókat, pl. piknik Margit szigeten vagy a Városligetbe, akár Normafánál, kirándulás az Erzsébet kilátóhoz, a Gellért hegyre, kocsma kvíz, különböző tematikájú bulik, filmklub, de még egy őslénytani gyűjtemény látogatására is adódott alkalom.

Mivel kötelességemnek érzem mesélni egy keveset az egyetem oktatási részéről, elmondhatom, hogy merőben eltér az otthonitól, úgy az oktatásban, mint a mentalitásban. Az ELTE-n a Természettudományi Karon belül is, a hallgatók szakosodva vannak, egy bizonyos szakirányt követnek az egyetemi évek alatt (pl. biológus, fizikus, informatikus stb.), ezért számomra nehézkes volt felvenni az ottani oktatási ritmust.

Természetesen minden akadály és nehézség mögött van egy bulis rész is, amit szívesen elmesélek nektek. Rengeteg szórakozási lehetőség közül válogathat az ember. Minden este buli-buli hátán, szerte a városban jobbnál jobb helyeket találni, ha kikapcsolódni szeretnél. Megannyi lehetőség van a lazításra, kiruccanásra, hajókázva partizni a Dunán, vagy Budapest szívében bulizni egy partybuszon. Ugyanakkor remek baráti beszélgetést lehet megejteni egy sörbiciklin vagy akár Budapest megannyi parkjai közül bármelyikbe.

Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy az Erasmus ideje alatt mindenki megtanulja, hogyan váljon önállóvá egy ismeretlen helyen, egy más országban, más közösségben. Az ember életében eljön, egyszer az a pillanat mikor a saját lábán kell, hogy megálljon, mikor nincs ott a család és csak magadra számíthatsz. Természetesen akadtak olyan pillanatok, mikor honvágyam volt és itt nyújtott segítséget a budapesti Székely fesztivál. Nagy örömmel mentem el és jól esett érezni, hogy végre valami hazait látok, otthoni szokásokat, ízeket kóstolok. Jól esett találkozni pár régi, otthoni ismerőssel, s talán ami még jobb volt, hogy finom ételeket ettem köztük miccset, ami Magyarországon hiánycikknek számított, hiszen itt nem kapható. A fesztivál nagyon jól telt, új erőt adott nekem és feltöltődve léptem be a mobilitás utolsó hónapjaiba. 

Számomra, ugyan nem volt ismeretlen Budapest, hiszen jártam már itt korábban, de akkor még nem is gondoltam volna, hogy itt fogok tanulni és élni. Azt hittem ismerem a várost, de a mobilitás alatt kiderült, hogy mégsem. A tömegközlekedés valójában nem is olyan egyszerű, hiszen a rengeteg busz, villamos, troli van, ami összezavarhat: mikor indulnak? hová? melyik számú merre megy? Fél év elteltével, most már bátran állítom, hogy már jól ismerem a várost. 

Aki szereti a kihívást, a változatosságot, az új dolgok megismerését az bátran jelentkezzen és használja ki ezt a lehetőséget. Véleményem szerint nagyon megéri, hiszen felettébb felemelő és felejthetetlen élményekkel gazdagodik az ember, ami lehet, hogy egész jövőbeli életet megváltoztathatja, szóval merj élni és nagyot álmodni.

Nem utolsó sorban köszönetet szeretnék mondani mindazoknak, akik nélkül nem jöhetett, volna létre ez a féléves, élményekben gazdag időszak, először is a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemnek, szüleimnek, akik támogattak és bíztak bennem és Dénesi Renátának, akivel segítettünk egymásnak átvészelni minden nehézséget, de ugyanakkor osztoztunk egymás sikereiben is.

2016.07.11.