Ádám Zsófia-Katalin, Turisztikai mérnök-menedzser II.év

Pálffy étterem, Győr

Magyarország

Soha nem gondoltam volna, hogy megpályázom az Erasmus+ mobilitást, viszont azt szokták mondani, hogy soha ne mond, hogy soha. Egy harmadéves hallgatónak köszönhetem, hogy én is jelentkeztem, hiszen az ő biztatása nélkül nem próbáltam volna meg. Nem bántam meg, sőt mindenkinek  azt tudom mondani, hogy ki kell próbálni, hiszen nem csak tapasztalatot szerezhet, hanem nagyon sok új ismerőssel gazdagodhat.

Autóbusszal utaztam ki a Népligetig, és ott várt Édesanyám, onnan még két órát metróztunk és vonatoztunk, amíg Győrbe érkeztünk. Volt néhány napom kipihenni az utazás fáradalmait, és egy nagy lendülettel belevágni a nagykalandba.

Június elsején kezdem el dolgozni az étterembe, mint konyhai kisegítő. Takarítottam, zöldséget pucoltam, mosogattam, segítettem a szakácsoknak, és ezekhez hasonló munkákat végeztem. Eleinte úgy gondoltam, hogy itt sok új dolgot nem fogok megtanulni és elsajátítani, de nagyon tévedtem. Rengeteg mindent megtanultam és sok új dolgot kipróbálhattam. Júniusban sok szabadnapot nem hagytam magamnak volt három szabadnapom, a többi nap vagy nyolc, vagy tizenhat órában dolgoztam. Eleinte nehéz volt megszokni a mindennapi munkát és felvenni a lépést a régi munkásokkal. Minden egyes nap igyekeztem a rám bízott feladatokat megcsinálni időben és minőségi munkát végezni, úgy gondolom ez sikerült is. Örömmel fogadtam a kihívásokat, és azokat a munkákat, amelyek nehezebbnek és időigényesebbnek tűntek. Minden egyes nap próbáltam a lehető legtöbbet kihozni magamból.

Nem volt nehéz a beilleszkedés a szakács kollegák nagyon elfogadóak voltak, bármi problémám volt segítettek, bátran fordulhattam hozzájuk, ha kérdésem akadt. Talán szerencsésnek mondhatom magam, hiszen Édesanyám is itt dolgozik így nagyon sokat segített nekem a 60 nap alatt. A többi konyhai kisegítővel sem volt gond, igyekeztem alkalmazkodni hozzájuk is. A többi munkatárs is nagyon kedvesen fogadott, volt akivel sikerült szorosabb kapcsolatot kialakítani, ők adtak lendületet a nehezebb napokon.

Az első szabadnapomon voltam a Püspökvár-Toronykilátóban. A második szabadnapomon Pesten voltam, ez az idő nagyon rövid volt így inkább csak pihenéssel telt el. Találtunk egy helyet anyukámmal, ami számunkra egy törzshelyé vált, a DolceVita Eis Café kávézó és fagylaltozó. Egy nehéz munkanap után jólesett megpihenni itt vagy esetleg a szabadnapunkon ezen a helyen eltölteni egy kevés időt. A győri eseményekről általában lemaradtam, mert hétvégén dolgoztam, de nem bánok egy percet sem. Augusztusban már több szabadnapom volt. Az első pihenéssel telt, aztán már a második vasárnap moziba voltunk és egy kicsit belekóstoltunk a győri eseményekbe, hiszen augusztus 9-11. között tartották a Barokk esküvőt, a nyitó nap dolgoztam délután így arról is lemaradtam. Másnap viszont láthattam néhány barokk öltözetben sétáló embert, és a kézműves vásárt is megnéztem.

Augusztus 16-án lejárt a 120 órám, így sikerült 17-21. között szabadnapot vegyek ki. Ez alatt az idő alatt Pesten voltam, számomra  kedves  ismerősökkel  töltöttem ezt a néhány napot. Első nap voltunk az Anna-hegyi kilátónál, aztán a Tropicariumban és utána moziba mentünk. Másnap, 18-án egy kicsit mozgalmasabb napunk volt, ahogy leszálltunk a villamosról elindultunk megnézni a Hősök terét, ezt az utat gyalog tettük meg. Innen elmentünk az állatkertbe, itt elég sok időt eltöltöttünk. Ezt követően a Parlamenthez mentünk, majd a Rakparton végig sétáltunk. Kaptunk egy 75 perces sétahajózási ajándékutalványt a Silverline Cruises fedélzetére. Még aznap fel is használtuk, úgyhogy a Rakpart után ez volt a következő programunk. A hajózás után még egy kicsit sétáltunk a városba, végül elindultunk haza. 19-én a Velencei szabad strandra mentünk, és itt töltöttük a napunkat. 20-án az első utunk a Citadellára vezetett, innen elmentünk a Budai várba ebben az időpontban tartották a Mesterségek ünnepét, így sikerült egy kis betekintést nyerjünk a régebbi mesterségekbe és megnézhettük a kézzel készített tárgyakat.  Néhány helyen a munkafolyamatot is bemutatták és meséltek róla. A várban eltöltött idő után Bagossy Brothers Company koncerten vettünk részt. Koncert után megnéztük a tűzijátékot és elindultunk haza. Ezt a néhány napot igyekeztünk minél tartalmasabban tölteni, sikerült is ezt megvalósítani, hiszen az időjárás is kedvezett.

21-én ismét minden visszaállt a régi kerékvágásba, vissza utaztam Győrbe, és délután már dolgoztam. Ezután már nem volt sok szabadnapom. Talán az utolsó két hét telt el a leggyorsabban.  Július 30-án elköszöntem a munkatársaimtól, hiszen ez volt az utolsó munkanapom. Vegyes érzelmekkel távoztam, kicsit szomorú is voltam, hiszen elkellett búcsúznom azoktól az emberektől akikkel együtt töltöttem majdnem minden napomat a két hónap alatt, és örültem is, mert tudtam, hogy itthon vár a családom, akikkel nem találkoztam már június végétől.  Még volt pár napom mielőtt elindultam volna haza, ezt az időd Édesanyámmal töltöttem. Szombaton megünnepeltük a születésnapját, és délután elmentünk a Xantus János Állatkertbe. Szeptember elsején elindultam haza.

Egy nagyszerű nyarat tudhatok magam mögött, nagyon sok mindent megtanultam és megtapasztaltam ezalatt az idő alatt. Én biztatni tudok mindenkit arra, hogy próbálja ki, hiszen nagyon sok élménnyel, tapasztalattal lehet hazatérni. Egy biztos veszíteni való nincs benne, ha valaki nekifog és végig csinálja, akkor csak nyerni tud!

Hálás köszönettel tartozom a Sapientia EMTE Erasmus+ bizottságnak a lehetőségért, a fogadóintézetnek, és a munkaközösségnek.  Édesanyámnak is köszönettel tartozok a sok segítségért, támogatásért az elmúlt két hónap alatt is amit vele töltöttem, és köszönettel tartozom a családom többi tagjának, barátaimnak, akiktől itthonról kaptam a biztató szavakat.

2019.11.11.