Lukács Tímea, Könyvelés és gazdálkodási informatika szak II. év

D.D.D. Consulting Kft., Budapest 

Magyarország 

Lukács Tímea vagyok lassan III éves hallgatója a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karának könyvelés és gazdálkodási informatika szakán. Az én történetem úgy kezdődött, hogy a szobatársam fülembe ültette a bogarat, hogy jelentkezzünk nyári szakmai gyakorlatra, mert az milyen szuper lenne, ha együtt töltenénk a nyár nagy részét, és közben meg még tanulnánk is.Ez után a beszélgetés után folyamatosan azon gondolkoztam, hogy képes lennék-e meglépni én ezt a lépést. Utólag is büszke vagyok magamra, hogy nem hátráltam meg a feladat elől, és belevágtam az ismeretlenbe.

Sikerült hosszú keresgélés után végre rátalálnunk a budapesti D.D.D. Consulting Kft-re, melynek vezetője Herczegh Henrietta, szívélyesen segített minden papírmunka kitöltése során, ami a kiutazásunkhoz kellett. Mint utólag kiderült az ő nagy fia is így jutott el Spanyolországba egyetemistaként, talán ez volt a fő oka annak, is hogyelfogadta a kérésünket. Így már biztos volt, hogy az úti célunk nem más, mint Budapest. A cég hivatalos tevékenysége a számviteli, könyvvizsgálói, adószakértői tevékenység. Megérkezésünkkor egy fiatalos vidám csapat fogadott, tele energiával,és segítő készséggel.  Akkor értettem meg igazán, hogy milyen jó dologra is mondtam igent, amikor megismerkedtem, az itteni környezettel, valamint a közvetlen kollégákkal. Pár feladat, amit nekünk kellett véghezvinnünk: kezdetben zöldfülűként sorba rendezéssel, előkészítéssel, visszapipálással, cégkivonatok ellenőrzésével töltöttük a mindennapjainkat az irodában.

Megpróbáltuk a lehető legtöbbet kihozni magunkból, hogy lássák, hogy mi igenis megbízható és rátermett gyakorlatozók vagyunk. Első hetekben sok magyarázatot kaptunk, hogy mit miért is kell csinálni, aztán az idő telt és mi már egyre rutinosabban mozogtunk úgy a könyvelés előkészítésében, mint a programok kezelésében. A feladatok egyre csak komolyodtak, a végére már a programokban is dolgozhattunk, persze úgy hogy a legvégén ellenőrizték őket. Volt olyan nap is, amikor az éppen hiányzó kolléga feladataiból kaptunk munkát. Vagy éppen próbakönyvelést hajtottunk végre az „Infotéka Kontír. NET”nevű alkalmazásban. Amikor épp nem volt újabb feladat számunkra akkor az ott lévő kollégáktól próbáltunk ellesni egy-két szakmaiságot. Eléggé meg voltak lepődve mikor arról beszéltünk, hogy felénk alkalmazzák a negyedéves jelentéseket is. Ők erre csak annyit mondtak Romániában nem szívesen lennének könyvelők. Diákként, még sok tapasztalatszerzésről nem tudtunk nekik beszámolni hazai szinten, ezért nem minden kérdésükre sikerült válaszolnunk. A ránk bízott feladatok sokszínűsége lassacskán kialakította bennünk, hogy melyikünk miben is jobb, és mit is végezne szívesebben a közeljövőben. Engem személy szerint a bérszámfejtők munkája kötött le igazán, igaz nagy felelősséggeljár, de valamiért közelebbinek érzem magamhoz, mint a többi irányzatot. Iringót viszont úgy vettem észre, hogy jobban lekötötte az előkönyveléshez szükséges tennivalók.

Mindezek mellett persze aktívan részt vettünk a közéletben is, szinte nem telt el olyan nap, amikor nem néztünk meg egy-egy látványosságot. Mivel a szállásunk egy kedves ismerősömnél volt, így nagy segítséget jelentett, számunkra az elején, hogy megmutatta, hogy hogyan is tudunk eligazodni ebben a nagyvárosban, hova is érdemes menni, vásárolni, hol található finom és áraiban sem borsos éterem.  Kétszer fordult elő talán, hogy kicsit eltévedtnek éreztük magunkat egész idő alatt. Egyszer, amikor elmentünk, hogy a jófogás.hu-ról rendelt teknős akváriumot átvegyük a tulajdonostól, mivel mi eltörtük a lakásban lévőt. Második alkalommal pedig egy késői órában várt autóbusz vitt el az ellenkező irányba. De a végére szép kis emlék maradt mindkettő. Július 10.-én volt a születésnapom, ez alkalomból Iringó a barátnőm összeállított egy élmény dús programot aznapra. Első körben feldíszített szobával, terített asztallal, pezsgővel és tortával fogadott. Aztán előrukkolt avval, hogy nem kell mennünk aznap dolgozni, mert el vagyunk engedve és hogy a mai program munka helyett, a gokart, mozi, shopping, hajókázás.

Talán ha rangsorolni lehetne az itt látottakat, akkor a legjobbak közé tartozott számomra a Forma1-es magyar nagydíjon való részvétel a családommal augusztus4-én, amit a Hungaroring pályán, Mogyoródon rendeztek meg immáron 33-dik alkalommal. Hatalmas szerencsém volt, mivel a helyszínem szerettem volna jegyet vásárolni, már a kasszánál álltam, amikor valaki hátulról megszólított és azt mondta neki kettő van és az egyiket nekem adná, ha még nem fizettem ki a jegyet a pénztárnél. Nem hogy én, de a kasszás sem hitt a szemének hogy valaki csak úgy oda adna ingyen egy 80 eurós jegyet egy ezer idegennek. Örömömben azt sem tudtam, hogy is köszönhetné meg ezt a hatalmas „ajándékot.” 

Az augusztus 20-i nemzeti ünnep, amit még gyönyörűnek találtam, nem először láttam itt Budapesten, de az évek múlásával egyrelátványosabb rendezvényé nőtte ki magát. Ráadásul több erdélyi fiatallal is találkoztunk ittlétünk alatt, főleg a nemzeti ünnepen a tűzijáték kezdete előtt volt szerencsénk összefutni.

Magyarország tengerpartján is meg fordultunk, pontosabban Siófokon. Nagyon szeles időjárást kaptunk el ottlétünk alatt, ettől a Balaton olyan érzést keltett bennünk mintha csak a román tengerparton nyaraltunk volna.Volt egy olyan periódus a két hónap alatt, amikor az iroda szabadságra ment egy hétre, ekkor a családom meglátogatott, és egy szuper programlistátállítottunk össze arra a hétre. Kajakoztunk Szigetközön, Mosonmagyaróváron a Futura Természettudományi Élményparkban próbáltunk ki rengeteg remek dolgot, például csillagászat, szabaduló szobát, planetárium előadást,villám generálást. Ellátogattunk Győrbe az Audi Etó KC-hoz, megcsodáltuk Székesfehérvárt a régi koronázási várost. 

Ittlétem utolsó napjaiban elmondhatom, hogy nem szeretném ebben a zsúfolt és nagyvárosban leélni az életem. Számomra túl távolinak tűnik minden, akárhova akar eljutni az ember az minimum 2-3 átszállással, dugóval és sok gyaloglással jár. Viszont biztos, hogy van, ami hiányozni fog miután haza megyünk, például a mozi, a plázák, a Duna, a kinti ismerősök, és a rengeteg régi stílusú épület.

Meg szeretném köszönni az Erasmus adta lehetőségnek, hogy tartalmas nyarat tölthettem el Budapesten, és mindenekelőtt Bors Hortenziának, aki mindenben kész volt segíteni. Majd a szüleimnek, akik folyamatosan tartották bennem a lelket, barátomnak, ismerőseimnek, és persze nem utolsó sorban a fogadó félnek a sok segítségért és az élményt, amit ez által átélhettem. 

Csak azt tudom tanácsolni mindenkinek, akinek egy kis szöget ütött a szakmai gyakorlat a fejében, hogy merje kipróbálni, mert az élet mindig úgy alakul, hogy az élmény valamilyen formában egy örök tapasztalattá válik.

Az élmény, ami örök!

2019.11.25.