Dénesi Renáta, Kommunikáció és közkapcsolatok mesterképzés II. év

Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ, Budapest

Magyarország 

Visszaemlékezve, talán még nem is voltam egyetemista, mikor legelőször az Erasmus+ mobilitási programról halottam. Sikeres érettségi után a továbbtanuláson kattogva, alumni-s diákok véleményét kértem a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karával kapcsolatban. Számos pozitív, meggyőző érvet felhoztak, hogy miért is érdemes ezt az egyetemet választani, s többek közt az Erasmus+ programot is megemlítették. Az igazságot megvallva akkor még nem tudtam, de különösebben nem is érdekelt, hogy mit is jelent ez az egész. Aztán öt évvel ezelőtt, mikor alapképzésen megkezdtem az első évemet, kezdett érdekelni ez a lehetőség, hiszen egyre többször halottam, hogy mekkora „királyság az Erasmus+ mobilitási program.” Alapképzésen is lehetőséget kaptam a kiutazásra, akkor öt eseménydús hónapot töltöttem el Magyarország fővárosában, hiszen tanulmányi mobilitáson vettem részt a budapesti Metropolitan Egyetemen. Öt hónap után bizakodva tértem haza, remélve azt, hogy azon szerencsés hallgatók közé tartozom, akik többször is átélhetik a mobilitás adta lehetőségeket. Kalandvággyal feltelve harmad év végén, s aztán mesterképzés első évén is megpályáztam az Erasmus+ szakmai programot, de sajnos nem kaptam meg egyszersem. Idén, utolsó évesként, bár sokat haboztam, hogy adjam-e le a szakmai gyakorlatra pályázó űrlapomat, végül bizakodva léptem be az Erasmus iroda ajtaján.

Az ezt követő hónapok nagyon gyorsan elteltek, hiszen végzős hallgatóként haladnom kellett a szakdolgozatommal, tanulnom a vizsgákra és új feladatként, fogadó intézményt kellett keresnem, ahol majd teljesíthetem a szakmai gyakorlatomat. Ez utóbbi, azért nem ment zökkenőmentesen, hiszen számos nehézségbe ütköztem. Az Erasmus koordinátorunk segítségével végül sikerült egy olyan intézményt találni, ahol az eddig megszerzett elméleti tudásomat végre gyakorlatba is kipróbálhattam. Így végül, a nagy elismerésnek örvendő, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs központjának PR gyakornoka lehettem.

Tisztán emlékszem a szakmai gyakorlat első napjára, s valószínűleg ez egy felejthetetlen nap is fog maradni számomra. Ahogy a sárga, 2-es villamossal zötyögtem az Akadémia könyvtára fele, végig csak arra tudtam gondolni, hogy milyen szerencsés vagyok. Szerintem a 2-es villamos útvonala a legcsodálatosabb, hiszen végig a Duna mentén halad, rálátást biztosítva Budapest legszebb hidjaira, a Budai várra, Mátyás templomra, Gellért hegyre, vagy akár a Citadellára. Ezt az útvonalat még két hónap után is elámulva, szívesen tettem meg…hát még az első nap. Kíváncsian léptem be a könyvtár főbejáratán és alig vártam, hogy belülről is felfedezhessem ezt a csodaszép épületet. Az első nap éppen erről is szólt, hiszen miután bemutatkoztam elkezdődött a gyorstalpaló a könyvtárról, történetéről, céljairól és küldetéséről. A sok információtól „megrészegülve” egy rövid séta vette kezdetét, ahol bemutatták az épületet, valamint azokat a termeket ahol a rendezvények szoktak lenni.

Az ezt követő napokban végre kezdetét vette a munka, amit én már izgatottan vártam. Az első feladataim még bemelegítő jellegűek voltak, főként azzal a céllal, hogy jobban megismerhessem az Akadémia könyvtárának működését, aztán egyre inkább bővült a tennivalók színes palettája. Feletteseim megkívánták a gyors munkát, viszont ami ennél is fontosabb volt az a pontosság. Számos olyan feladatom volt, ahol a pontosság, a minőség volt a cél, nem pedig a mennyiség. Izgalommal fogtam neki egy több napos feladatnak, amikor egy sajtó listát kellett ellenőriznem. A feladat az volt, hogy a listán szereplő sajtóorgánumok újságíróit és azok elérhetőségeit ellenőrizzem, ezzel aktualizálva, frissítve a könyvtár sajtó adatbázisát. Számos feladat volt, ahol a kreativitásomat is fejleszthettem, hiszen megbíztak egy elsődleges kérdőív megírásával, azzal kapcsolatban, hogy melyek, azok a tartalmak, amelyeket az olvasók szívesen látnának a könyvtár közösségi oldalain. Ehhez némi kutató munka is hozzájárult, hiszen meg kellett néznem a konkurens könyvtárak közösségi oldalait, hogy milyen tartalmakat osztanak meg és hány embert tudnak elérni ezekkel.

Miután a feletteseim megbizonyosodtak, hogy valóban pontos és hatékony munkaerő vagyok egyre több feladatot bíztak rám. Így, néhányszor a Gyűjteményszervezési osztálynak is besegítettem, amely által lehetőséget kaptam betekinteni a könyvtár valódi, belső működésébe. Igyekeztem itt is segíteni, amiben csak tudtam. Könyveket hasonlítottam be, ellenőrizve, hogy az adott könyv már megvan vagy sem a könyvtár rendszerében. Nemzetközi partnereknek csere listát válogattam, majd tömbösítettem azokat. Talán a legizgalmasabb feladat, az újonnan érkező könyvek bepecsételése volt. Bár, a feladat valóban nem hangzik túl izgalmasnak, viszont a háttértörténete azzá tette. 

Véleményem, szerint nagyon jó viszonyt sikerült kialakítanom a könyvtárban dolgozókkal, akik valóban nagyon kedvesen és emberségesen viselkedtek velem. Nem éreztem magam kirekesztettnek, vagy „csak egy gyakornoknak”, hiszen törekedtek megteremteni egy olyan közeget, amiben otthon érezhettem magam. Ezt főként mentoromnak, Kürti Tímeának köszönhetem, aki egy végtelenül türelmes, kedves és megnyerő nő. Neki köszönhetően több könyvtárat is meglátogattunk, megismertük azok működését, PR tevékenységét. Megdöbbentő volt látni, hogy Budapest könyvtárai mennyire hangulatosak, varázslatosak és ennek ellenére is, egyre kevesebb ember látogat el oda. Ezeken a kirándulásokon nem csak a könyvtárakat fedeztem fel, hanem az alázatot is, ahogyan a könyvtárosok „saját birodalmukról” beszélnek. Itt tanultam meg, hogy mennyire fontos az intézmények közötti jó viszony ápolása.

Ellátogattunk a Fővárosi Szabó Ervin könyvtárba, ahol nem csak hagyományos olvasótermek találhatóak, hanem a Wencheim palota restaurált termei is. Szerencsére lehetőségünk nyílt bejárni a palota épületét, olyan titkos helyeket is megtekinthettünk, ahová az olvasók már nem mehetnek be. Köteles példányokat válogathattamaz Országos Széchényi Könyvtárban, amely a budai várban található meg. Varázsát a helyszínnek és az épület szépségének köszönheti. S talán a kedvenc könyvtáram az Országgyűlési Könyvtár volt, amely a Parlament épületében várja olvasóit.

Természetesen a nyár nem csak munkából állt, hiszen próbáltam Budapest varázsának minden percét kiélvezni. Egy igazán pörgős város, ahol sokszor már az volt az érzésem, hogy a pestiek elrejtőztek a külföldi turisták elől. Próbáltam minél eseménydúsabbra szervezni napjaimat, így a délelőtti munka után, kirándulással, kikapcsolódással töltöttük a délutánunkat. Nagy szerencsémre családtagoknál laktam, csendes, letisztult külvárosban. Pont ez volt a szép benne, hiszen az egész napos pörgés után jó volt hazatérni a csendes, tiszta környezetbe, ez a kettő tökéletesen kiegészítette egymást. A késő délutáni hazaérkezés nem mindig jelentette a pihenés kezdetét, hiszen otthon várt, energiával feltöltődve, az unokatestvérem, Ákos. Családi programként több helyre is ellátogattunk:moziztunk együtt, a forró napokon strandon hűtöttük le magunkat, ellátogattunk a Margit-szigetre, a visegrádi bobpályára és kipróbálhattam, hogy milyen egy gokart verseny. 

Szabadidőmet a barátaim társaságában igyekeztem eltölteni. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a baráti társaságom nagyrésze is Budapesten töltötte szakmai gyakorlatát, így több napos tervezések után sikerült közös programokat szervezni. Barátaim születésnapomról sem feledkeztek meg, amelyet augusztus 20.-én sikerült megünnepelnünk. Az a nap felejthetetlen marad számomra. Nem csak a kint tartózkodó barátaimmal tölthettem szabadidőmet, hanem a társaság itthon maradt tagjai is kiutaztak, hogy meglátogassanak minket. Együtt nagyon sok kilómétert megtettünk a tűző napon, több hídon is átsétáltunk, meglátogattuk a Citadellát, túráztunk a János hegyi tanösvényen, gyerekként élveztük a normafai kisvasútat és csodáltuk a lemenő nap által megvilágított Budapestet a libegőről. Természetesen meglátogattuk Budapest további nevezetességeit. Szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy a legvarázslatosabb a Gellérthegyről látott augusztus 20.-i tűzijáték volt. Együtt bejártuk a gödöllői Sziszi kastélyt és végig sétáltunk a szentendrei Duna Corso-n.

Igazat megvallva ez a töredéke annak, ami két hónap alatt történt velem. Természetesen célom volt emlékeket, élményeket gyűjteni, viszont főképp a szakmai fejlődésre összpontosítottam. Úgy gondolom, hogy az Erasmus+ egy remek lehetőség arra, hogy fiatalkéntkipróbáljuk magunkata komfort zónán kívül, egy idegen közegbe. Akár két hónapig, akár hosszabb ideig Tapasztalatom szerint, az Erasmus+ mobilitás nem csak az elméleti háttér megszerzéséről és gyakorlatba helyezéséről szól, hanem arról, hogy esélyt adunk magunknak, a fejlődésre. Ezáltal fejlődik a személyiségünk, a kitartásunk és az alkalmazkodó képességünk is, sok más mellett.

Mindenkinek ajánlom az Erasmus+ mobilitási programot, hiszen ezzel csak nyerni tudtok!Kíváncsian várom a te történetedet is! Merj pályázni! 

Köszönettel tartozom a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karának, ahol elvégeztem tanulmányaimat, az Erasmus bizottságnak, akik sok más hallgató mellett engem is alkalmasnak találtak a pályázat megnyerésére. Köszönettel tartozom az örök mosolygos Erasmus koordinátorunknak, Bors Hortenziának, aki mindig lelkiismeretesen és odaadással végezte munkáját, csillapítva a#sohavégetnemérős papírmunka körüli feszültséget. Továbbá köszönet a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ vezetőinek, Vas Viktóriának és Nagy Ágnesnek, hogy fogadtak engem és mindvégig tartották velem a kapcsolatot, valamint Kürti Tímeának, aki bearanyozta a mindennapjaimat.  Egy élmény volt!

2019.11.08.