Juon Lajos József, Vezetés és szervezés mesterképzés I. év

WeLoveApple Kft., Budapest

Magyarország

Bakancslistámon mindig is előkelő helyet foglalt el az Erasmus+ mobilitás. Alapképzésen már voltam egy félévet tanulmányi úton, de úgy éreztem, hogy a nyári gyakorlatot sem szabad kihagynom, így össze szedtem a szükséges papírokat és a következő pillanatban már azon kaptam magam, hogy a Duna-parton borozgatunk a naplementében. Na de tekerjünk egy picit vissza.

11 óra buszozás után a nővérem már várt minket a Népligetben, csomagokat bedobáltuk az autóba, majd egy egésznapos kertben pihenős, családi sztorizós nap várt ránk. A hétvége tényleg a minőségi semmittevésről szólt, hétfőn pedig kezdődött az igazi munka.

Szakmai gyakorlatomat a WeLoveApple kft-nél töltöttem, ahol ügyvezetői feladatokat láttam el. Amit érdemes tudni, hogy egy kisebb „családi”vállalkozás, amely Apple termékek kijelzőinek a gyártásával/felújításával foglalkozik, emellett egy szervizet is üzemeltetnek. Ha elromlott az applewatchod, maced vagy az iPhone-od, bátran térj be a Kertész utcába. Lényeges megemlíteni, hogy mérete ellenére nagyon sikeres vállalkozásnak bizonyul, amit az elvégzett minőségi munkának és az ügyfél központú látásmódnak köszönhet.

A benti légkör nagyon kellemes volt, egy reggel sem indult úgy, hogy “jajj már megint be kell menni.” Mindez a főnök mentalitásának köszönhető, hiszen számára nagyon fontos volt, hogy az emberei a legnagyobb kényelemben, a legkorszerűbb gépekkel és baráti hangulatban dolgozhassanak. Örültem ennek a szemlélet módnak, hiszen itthon nem gyakran látni a hazai vállalkozókon. Sajnos mindenki ott spórol, ahol tud és nem becsüli meg az alkalmazottait. Vezszervesként úgyérzem, hogy tényleg egy ilyen vezetőre volt szükségem, akitől rengeteget tanulhattam, de legfőképp azt, hogy a legjobb embereket kell magad köre gyűjtened, őket nap mint nap motiválnod,aztán szabadtered adni nekik és nézni ahogy pörög az üzlet. Persze sokat beszéltünk erről és láttam, hogy mennyi befektetettmunkával, lemondással, energiával járt mindez Szabolcsnak. Örültem, hogy bizalmat szavazott nekem és engedte, hogy menedzseri feladatainak egy részét átvállaljam, szóval tényleg szakmán belül dolgozhattam. Nálunk bent a cégnél inkább baráti volt a viszony, mintsem csak szakmai. Mindenkivel lehetett beszélni a múltról, jelenről és a jövőről is. Szerintem így a legkönnyebb egy bensőséges viszonyt kialakítani és nem beszélve arról, hogy barátok között a legjobb dolgozni. A munkapont környéke telis tele volt jobbnál jobb éttermekkel, így a közös ebédek sem úgy teltek, mint az átlag munkahelyeken. Finom ételek a gyönyörű sétáló utcában, zene, nyüzsgés és a szokásos “halálra oltjuk egymást” állapot.

A szakmai gyakorlat lényege a munka, szóval had beszéljek egy kicsit arról is. Általában Szabolcs szokta ezeket csinálni, így átvettem amit csak lehetett, ebből kifolyólag több ideje maradt a fejlesztésekre illetve az új potenciális partnerek felkutatására. Egésznap a városban intéztem a cég ügyes-bajos dolgait. Gondolok itt banki kiés befizetésekre, főbb partnerekkel való rendszeres, személyes találkozókra és megbeszélésekre, illetve megrendelések utáni elszámolások lebonyolítására majd azok  rendszerbe való bevezetésére. Egy másik fontos dologa jövőbeli igények feltérképezése volt, illetve a céges ügyektől elszakadva a személyes szimpátia ápolása. Számomra nagyon pozitív élmény volt, hogy baráti viszonyt alakíthattam ki a partnercégek képviselőivel, illetve menedzsereivel.

Köztudott, hogy mekkora a forgalom Budapesten, főleg nyáron. A tömegközlekedés igénybevétele pedig felér egy egésznapos szaunával, szóval elektromos rollerrel és egykerekű sagweyel csapattam a városban. Már ez is külön egy mindennapos adrenalin dopping volt, hiszen szó szerint cső gázzal mentem végig a belvároson és teljesen más mintha autóban gubbasztanál vagy épp a villamosról bámulnád a gyönyörű belvárost és a Dunát. A munka vicces része az volt, hogy útközben rengetegen szólítottak le helyiek és külföldi turisták, amikor az elektromos egykerekűvel gurultam. Érdeklődtek, hogy pontosan mi is ez és, hogyan tanultam meg vele menni. Sokszor tényleg én is úgy éreztem mintha űrhajóval közlekednék, hiszen annyira bámultak, pedig gondolná az ember, hogy Budapesten azért csak láttak már hasonlót. Ha a városban nem volt elintézni való, akkor általában a kijelző felújításban segédkeztem, bizonyos munkafolyamatokat sajátítottam el, illetve készülékeket teszteltem vagy épp szerelgettem. A mesterképzés elvégzése után pedig nagy valószínűséggel főállásban folytatom a munkát Budapesten és a WeLoveApple csapatát erősítem.

A gyakorlat folyamán velem tartott az egyik nővérem Ilona, aki egyben szaktársam is, illetve akkori párom, Krisztina. Szórakozási lehetőségünk bőven volt, otthonosan mozgunk a városban, a családom egy része Budapesten él és az ottani barátaim is mindig örömmel fogadják, ha huzamosabb ideig kint tartózkodunk. A nyár nagy filmjeit együtt izgultuk végig a mozikban, meglátogattuk a város főbb nevezetességeit, zsiráfot etettünk a fővárosi állatkertben és hétvégén családi grillezésekkel pótoltuk azt az időt, amit évközben nem tudunk együtt tölteni. Ott voltunk jó pár Szabi híd eseménynél, amikor is egész hétvégre lezárják a Szabadsághidat és a közterületre vonatkozó szabályok érvényesek. Voltak bűvészek, zenészek illetve még jógáztak is. Függőágyban pihentünk a híd szélén kifeszítve, sör a kézben és csodálhattuk az alattunk folyó Duna vizén tükröződő naplementét. Persze éjfél környékén ez az egész átcsapott egy óriási buliba a híd szinte teljes területén. Libazsíros kenyeret majszoltunk, sajttálból falatoztunk és Csíki sört ittunk a VárkertBazárban az augusztus 20-ikai időszakra szervezettÍzek utcájában. Másnap Bagossy Brothers koncerten tomboltunk a Lánchíd Budai részénél, majd a félórás tűzijáték eszméletlen szín és hangkavalkádját élhettük át. Volt olyan is, hogy kimásztunk a Gellért hegyre, ahol szintén a város egyik legszebb látképét kapja az ember, majd a túra után haza, készülődés, és belevetettük magunkat a budapesti éjszakába. Ne gondoljátok, hogy ki maradt a Margit sziget és a zenélő szökőkút, meg persze az ott található vadaspark és a Japán kert sem. Megmártóztunk a Lupa Beachen és a Palatinus Gyógyfürdőben kúráltam magam, hiszen egy kis nyári meghűlés elmaradhatatlan volt. Ezeket követte a heti rendszereséggel megszervezett Deákon kiülős, borozgatós esték. Hangsúlyt fektettünk a kultúrára és szokásunkhoz híven meglátogattuk a Terror házát, illetve a Szépművészeti Múzeumot na meg a Nemzetit is. Egyébként kedvencem emlékem talán a Budapest Parkban szervezett KFC Street Fest volt, ahol szakadó esőben, rosétól mámorosan táncoltuk végig az éjszakát.

Eszméletlen pörgős nyarat tudhatok magam mögött, amelyben volt nevetés, tombolás, csalódás de meghittség is. Hálás vagyok a nővéremnek, Marikának és kedvenc sógoromnak, Szabolcsnak, hogy ottlétünk alatt maximálisan és mindenben támogattak. Hálás vagyok Miamiban élő Raphael barátomnak, hogy ennyi év után sem felejtett el és budapesti látogatása során felkeresett. Hálás vagyok Bors Hortenziának a háttérben folytatott, fáradhatatlan munkájáért. Végszóként pedig neked, drága olvasó; ne habozz, lépj ki a komfortzónádból és pályázd meg az ERASMUST!

2019.11.15.