Jánó Arnold, Génsebészet III. év

Országos Onkológiai Intézet, Budapest

Magyarország

Útlevelet, személyazonosságit! Förmed rám a határőr mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne éjjel egy órakor felkölteni mélyalvásomból, hogy igazoljam magam a senki földjén. Ez után egy olyan rossz útszakaszra kerültünk, hogy a tömés a fogaimból majdhogy kiesett, de egy percig sem aggódtam, mert tudtam, be vagyok biztosítva több ezer euróig. Mikor megérkeztem Pestre a tizenhárom órát zötykölődő busszal, szembesültem ottlétem első és állandó problémájával: a meleggel. Míg itthon hajnalban lehűl a levegő, addig a budapesti betondzsungel biztosítja az egyenlítői klímát.

A facebookon megismert lakótársammal, Dáviddal nagyon jól kijöttünk, jó elhelyezkedésű ingatlanban, csak egy darab ordibáló szomszéddal és húsz percre a központtól, potom áron. Első teendőim közé tartozott a BKV bérlet beszerzése, még aznap egy jegyellenőr talált meg, aki csak forgatta jobbra-balra a már amúgy is meggyötört vonatos igazolványomat és kétkedően nyújtotta át kollegájának tüzetesebb analízisre. Meglátva az igazolványon meg a bérleten lévő megegyező számkombinációt, elengedtek. Ami még nem volt egyszerű az a napi betevő előteremtése. A főzés egy olcsó, ám rendkívül megterhelő feladat férfi egyedek számára, főleg ha az nem a várt ízvilágba repített és a mosogatás még szóba se került. Alternatív megoldásként a mirelit kaják jöhettek szóba, viszont azok se arattak elsöprő sikert, mennyire örültem volna egy Kauflandos miccsezőnek vagy egy Lanadalós szendvicsnek. Laci konyha meg török kebabos is volt ezrivel, de úgy döntöttem akkor már inkább minőségi trash kajával mérgezem le magam. Olyan helyeken töltöttem el időm, egészségem, és pénzem nagy részét, mint a McDonald's, KFC és társai. Érdekességként találtam egy az én nevemmel fémjelzett kávézót.

Eljött a várva várt első nap: Belépvén az Országos Onkológiai Intézet küszöbén, a vártakkal ellentétben nem az a hagyományos korház szag fogadott, mint ami itthon megszokott, és a váróterme is inkább hasonlít egy hotel recepciójára, mint korházra. Annak ellenére, hogy a betegeket különböző osztályokon kezelték, volt bennük valami közös: tele voltak fájdalommal, de ami még rosszabb, reménytelenséggel. Ekkor értékelődött fel bennem az egészség, mint beárazhatatlan érték. Szerencsémre nekem nem is emberekkel, hanem sejtekkel, és kisérleti állatokkal kellett dolgoznom.

A Kísérletes Farmakológiai Osztályon ünnepélyesen az osztályvezető köszöntött, majd a körbevezetés után annak rendje és módja szerint le is passzolt egyik doktorandusz beosztottjához. Megkérdezte mennyire megy az angol, én meg gondoltam valami műszer vagy protokoll megértése miatt érdeklődik, de kiderült az a bizonyos doktorandusz Iván egy szerb úriember, és ő legfeljebb angolul tud. Mivel az osztály jó része szabadságon volt így annyi lehetőségem támadt válogatni, mint Ádámnak Éva. Végülis számítottam arra, hogy nem mehet minden a terv szerint viszont ez egy elég erős poén volt az igazgató úr részéről, de reméltem ezt már nem fogja űberelni. Ivánnal jól kommunikáltunk kézjelek nélkül is, hamar kiderült, hogy az egyik volt barátnője csíkszeredai volt és akkor erre mondják kicsi a világ. Nagyon sokat tanultam tőle, rengeteg dolgot mutatott és magyarázott. Elmondhatom, hogy bár műszerek és felszereltség tekintetében felülmúlja az egyetemünkét (ami persze nem meglepő) de egyáltalán nincs szégyenkeznivalója, hiszen alapfelszereltsége majdhogy azonos. Pechemre nyáron szünetelnek az állatkísérletek, de Iván így is szolgált néhány érdekes információval, képpel a korábbi kísérleteiből. Egereket tenyésztenek, akik pincében élnek szigorú rendszerekben minden teremben más és más céllal vannak elhelyezve az egerek (immunhiányosak, rákosak, egészségesek stb.) Beléphettem egy terembe védőruha nélkül is és az alábbi képen a még egészséges egerek láthatóak.

A többi terembe csak szkafanderbe öltözött emberek mehettek be. Nagyon automatizált rendszerben működik az egész állatház az embernek lassan már csak az eredmények nyomon követése maradt. De hogy is működik ez az egész? Először a laborban a rákos sejteket valamilyen kezelésnek vetik alá, ha ott jól szerepel, azzal kezelik a daganatos egereket. Az egér hogyan lesz rákos? Egyszerűen beoltják rákos sejtekkel, ami nagyon jól ósztódik és kész is. A kezelés sikerességét egy subler szerű vonalzóval mérik, ha a daganat nő, akkor hatástalan a kezelés, majd ha a daganat elér egy etikai szintet, el kell pusztítani az egeret ezzel megkímélve a további szenvedéstől. Ha pedig szerven belül van a daganat, az egér tömegéből következtetnek a hatóanyag sikerességére: ha hízik azt jelenti jól érzi magát, tehát hatásos, ha pedig fogy, az azt jelenti rosszul van, étvágytalan és a daganat növekszik.

Amiről még nem esett szó az maga a budapesti lét, éjszakai élet, minden, ami az utcán folyik. A nagyváros velejárója a sokféle ember, látni átlagosat, extrémet egyaránt. A Rózsadombon érzékelni azt az igazi burzsuj életstílust, de a Four Seasons hotel mellett elhaladva is az az érzésem támadt az ott parkoló luxusautók láttán, mintha az Emirátusokban lennék. Azonban ahogy egyre távolodtam a belvárostól, az agglomerációban kissé balkáni viszonyok fogadtak, szemetes utcák, bomladozó épületek, kékszesszel átitatott csövesek. Még kezdő budapestiekként a Deák téren vetettük bele magunkat az éjszakába, pontosan ott kezdődődött az alapozás. Nem tudom a rendőrség direkt nem járt arrafelé, vagy ott dekriminalizálva van az alkoholfogyasztás, de senki nem izgatta magát a közterületen való ivászat miatt. A szórakozóhely ahová eljutottunk ingyenes volt a belépő, de az illemhely igénybevételére úgynevzett becsületkassza működött:párszáz forint minden használat után, érdekes meg kell hagyni. A buliban adott volt a megfelelő kémiai környezet mindenfajta kábitószer használatára, amivel a nagyérdemű közönség bátran élt is.

Összességében nagyon hálás vagyok az Erasmus programnak, mert olyan élményekkel gazdagodtam, melyeket nélküle biztos nem mondhatnék magaménak. Tapasztaltam milyen a nagyvárosi élet, milyen kultúrája van az ottani szórakozásnak, majd az éjszaka folyamán annak teljes lezüllésének. Meglátogattam történelmi helyeket, templomokat, múzeumokat, amiket korábban csak képen láttam. Szakmailag megismerkedtem számomra ismeretlen műszerekkel, eljárásokkal, módszerekkel és tudással. Remélem egy nap kamatoztatni tudni mindazt, amit itt megszereztem. Ferenc pápa csíksomlyói homíliájában elhangzotakkal buzdítalak az Erasmus programban való részvételre: „Aki kockáztat, annak az Úr nem okoz csalódást”

2019.10.17.