Kopacz Kincső, Fordító-tolmács mesterképzés I. év

Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda, Budapest

Magyarország

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, aki az Erasmus+ mobilitási program révén, elindult másodmagával szerencsét próbálni a nagyvilágba. Úgy esett, hogy sok egyeztetés, levelezés és pontosítás után voltunk olyan szerencsések, hogy először a neves magyarországi egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Fordító és tolmács mesterszakán tanulhattunk egy félévet, majd pedig az itthoni egyetem Erasmus koordinátorának és az ELTE-nszerzett barátoknak köszönhetően tudomást szereztünk az OFFI, azaz amagyarországiOrszágos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda munkájáról és a lehetőségről, hogy akár mi is lehetünk gyakornokok ott az Erasmus+ szakmai mobilitási programjának köszönhetően.Budapest visszavárt minket.

A budapesti szakmai gyakorlatunklegelején jártunkmég, amikormár világosvolt, hogy egy fordítóiroda munkája hihetetlenül összetett és az apró részleteken múlik, nem beszélve a rengeteg utó- és háttérmunkáról, amit az átlag ügyfél nem lát. Most már tudjuk, hogy nem feltétlenül kell beszélni urdu nyelven, ahhoz hogy korrektúrázzon az ember, hogy rend a lelke mindennek, és ha bátran kérdezel, mindig segítőkész, kedves bátorítást és pontos segítséget kapsz.

Amikor legelőször megtudtuk, hogy miénk a lehetőség, szinte el se hittük, tudtuk, hogy túljelentkezés van, ezért nem is mertünk nagyot gondolni. Bár vártuk nagyon, azt hittük monoton és unalmas irodai munka lesz, ahol mindenki a maga dolgával foglalkozik, és szinte rá se néz másra a képernyőn kívül, de nem tévedhettünk volna nagyobbat. Olyan mintha nem egy irodába, hanem egy nagy családba csöppentünk volna. Mindenki a végtelenségig kedvesvoltés nem sajnáltaaz időt, hogy megmutassa feladatköre minden csínját-bínját vagy, hogy türelemmel végigvezessen egy-egy munkafolyamaton, mindig találtakidőt, hogy okítsanak és tanácsot adjanak nekünk kezdőknek, folyamatosan halmozódó feladataik mellett. Az így kapott ismeretek, betekintés és tapasztalat felbecsülhetetlen számunkra, amiért nagyon hálásak vagyunk. 

Megismertükaz Iroda múltját, szabályzatát és jövőbeli terveit, láttuk hogyan dolgoznak a projektmenedzserek, hogy fiatalosan és lendülettel vesznek minden akadályt, és hogy szinte nincs is lehetetlen számukra. Jártunk a hatósági osztályon, ahol próbáltunk legjobb tudásunk szerint helytállni korrektúrázás téren és most már tudjuk azt is, hogy nincs egyszerű dolga egy terminológusnak, ha valóban használható és megbízható terminológiai adatbázist szeretne létrehozni, ami segíti a fordítók munkáját.

Sosem tetszett a korai ébresztő, de egy idő után azt vettem észre, hogy várom a reggeleket, amikor munkába indulunk, gyakran kaptammagam azon, hogy már előre azon gondolkodom, hogy vajon mit fogunk majd csinálni másnap vagy hová megyünk legközelebb.

A történet, ami fél éve „egyszer volt hol nem volt”-al és az Erasmus mobilitási program által két szerencsét próbálni induló csíkszeredai lánnyal kezdődött, majd az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Irodának köszönhetően folytatódhatott  2019  nyarán is, gyors ütemben telt,ígysajnos lejárt a lemez, vége a dalnak, haza kellett jönni. De hogyan is távozik a két tagot számláló erasmusos csipet csapat? Mindenféle jó tanáccsal, bátorító szóval, kedves gondolatokkal, „fontos megjegyezni” információkkal és kamatoztatható új szókinccsel és tudással, ami több, mint amit bármely reménybeli pályakezdő fordító kívánhat magának. Az OFFI segítségével lehetőségünk volt bepillantani a kulisszák mögé, hogy hogyan is működik egy fordítóirodának nevezett komplex és precíz „gépezet”.

Kicsit félve kezdtem a szakmai gyakorlat második felét, amikor már nem az Iroda anatómiáját tanulmányoztuk, hanem úgymond mi is belekerültünk a „véráramba”. Akkor még mindig úgy éreztem felkészületlen vagyok és az éles fordítással járó felelősség megijesztett, féltem, hogy a rám bízott feladat túlnő majd rajtam, túl magas lesz a léc.  Az is volt,bonyolultnak tűnt a CRM(az OFFI belső rendszere), a simlik(standard okiratokhoz használt sablonok, amik megkönnyítik a fordítók munkáját)sokasága pedig végeláthatatlannak, de hamar kiderült, hogy nekünk a CRM csak néhány kattintás lesz, helyes simlikből  sosem elég, a nekünk szánt feladatok elsődleges célja pedig atapasztalat- ésismeretszerzés. A jó néhány hol sikeres, máskor tanulságos próbálkozás révénmegtanultunk örülni a foglalkozások egyszerű megnevezésének, most már értékeljük a látható pecséteket vagy az olvasható kézírást. Kiderült az is, hogy a Trados nem mumus, hanem nagy segítség, ha az ember tudja mit csinál. Az, hogy lépésenként tapasztaltuk saját bőrünkön egy fordító teendőit, hogy mentorunk legfőbb célja mindig az volt, hogy minél több fajta okiratot lássunk, a továbbiakban nagy hasznunkra lett és önbizalmat adott, hogy ne ijedjünk meg akkor se, ha „élesben” kell fordítani.

Egy olyan munkaközösség, már-már család, igyekezett gondoskodni rólunk itt, amely nem habozott azonnal segítő kezet nyújtani és minden felmerülő kérdésre választ adni, hogy mi is beleszokjunk az új elvárások és feladatok rendszerébe.

Ezúton is szeretném megköszönni a befektetett energiát, szakmai támogatást, gondoskodást, de legfőképp a lehetőséget, hogy a szakmai gyakorlatomat amagyarországiOrszágos Fordító és Fordításhitelesítő Irodánál tölthettem.

2019.10.08.