Geréd Boglárka

A következőkben igyekszem röviden beszámolni egyetemi pályafutásom eddigi legmeghatározóbb és élményekben gazdag 2 hónapjáról, tapasztalataim alapján megfogalmazok 1-2 jó tanácsot és remélem, hogy végigolvasva történetemet hozzájárulok ahhoz, hogy kedvet kapj, és élj az Erasmus+ program nyújtotta lehetőségekkel, ha még nem tetted.

Szakmai gyakorlatomat a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Karának Immunológia Intézetében végeztem hallgatótársammal, Dénes Orsolyával. Történetünk a fogadóintézmény keresésével kezdődött, körülbelül 2 hét leforgása alatt találtunk is, viszont egy kisebb hibába estünk, ugyanis miután 2-3 elutasító választ, vagy választ sem kapva megkeresésünkre, több intézménynek is írtunk, ahonnan majd sorozatosan érkeztek a válaszok, és döntenünk kellett, hogy hova is menjünk gyakorlatozni. Az esetből tanulva a jövőben 3-4 napot, vagy akár egy hetet is szánunk a válaszra való várakozásra és csak ezt követően fordulunk más intézményhez, de így legalább már van a tarsolyunkban 4-5 laboratórium, ahova tudjuk, hogy szívesen várnak.

A lakáskeresés sem ment a leggördülékenyebben, egyetemistákra jellemzően mi is szerettük volna a leggazdaságosabban eltölteni a 2 hónapot, így kollégiumi szálláson gondolkodtunk, de egy nagyobb sportrendezvény miatt egyik kollégium sem tudott biztos információval szolgálni, hogy lesz-e vagy sem hely számunkra 2 hónapra. Majdnem az utolsó percen találtunk egy kiadó szobát alig 15 percre az intézménytől, a véletlen vagy a sors alakította így – nem tudom – egy ecuadori, spanyol lány volt a lakótársunk, aki hasonló területen, molekuláris biológia, biokémia-genomika irányban kutatott, végezte a mesterképzést ugyancsak a Debreceni Egyetemen.

Miután a fogadóintézmény és a lakás mellé is pipa került a listán, akkor következett a temérdek papírmunka, ehhez rengeteg segítséget kaptunk egyetemünk Erasmus koordinátorától, így ez sem jelentett különösebb akadályt.

Gyakorlatunk első napja július 1. volt, utolsó munkanapunk augusztus 30. Ezen időszak alatt lehetőségünk volt több laboratóriumi munkafolyamat egy-egy lépésébe bekapcsolódni: monocita szeparáláshoz vért rétegeztünk Ficoll gradiensre, több alkalommal etettünk sejteket, bekapcsolódtunk az ELISA tesztek összerakásába, különböző sejtfelszíni markerek vizsgálatához sejteket festettünk, sejteket fagyasztottunk,  sejtmigráció vizsgálatokat kísértünk végig, végignéztük egy RNS izolálás lépéseit, valamint egy egér csontvelőből történő őssejtjeinek kinyerését, aorta endotél sejtek izolálását és lehetőségünk volt egeret is boncolni.

Fő feladatunk a WM-35 melenómás sejtvonal ferroptózis útján való ölése volt, különböző koncentrációjú ligandumokat használtunk, igyekeztünk megtalálni, beállítani a leghatékonyabb mennyiséget, a folyamat végén a sejtek életképességét áramlási citométerrel ellenőriztük. A sejthalál különböző formáinak immunológiai kimenetele egyaránt befolyásolja a gyulladásos és a szöveti regenerációs folyamatokat. A nem apoptotikus sejthalálok (nekroptózis, piroptózis, ferroptózis) útvonalainak és azok egymásra való hatásának a megfejtése elengedehetetlen a gyulladásos betegségek és a rák progressziójának a tanulmányozásához. A ferroptózis immunológiai hatásai nem teljesen ismertek, a jelátviteli útvonalak mélyreható elemzése előrejutást nyújthat a tumorok és az autoimmun állapotok további megértésében.

A munka mellett bőven jutott idő a szórakozásra is, végigjártuk Debrecen főbb turistavonzó látványosságait, a Református templom tornyaiból csodáltuk a naplementét, részt vettünk a Nagyerdőn szervezett Bor- és Jazz Napokon, a Beer by Lake Sörnapokon, a Campus Fesztivált sem hagytuk ki, ahol a zenei paletta elég tág skáláján hallgattunk koncerteket, Margaret Islanddel kezdtünk és Nótár Mary koncertzáró dalait is elcsíptük még, majd a reggelig tartó bulikat két napos regenerációra szolgáló pihenéssel zártuk. Az Államalapítás Ünnepét a város 5 napig tartó kulturális programsorozattal tette különlegessé. Augusztus 20.-án reggel 2 órával korábban érkeztünk a Kossuth térre, hogy első sorból nézhessük a virágkarneváli felvonulást, ajánlott mindenkinek legalább egyszer részt venni ezen és átélni a varázsát, az estét pedig Bagossy Brothers Company koncerttel zártuk. A két hónap alatt nem éreztük a munka terhét, jó kedvvel mentünk be minden nap a laborba, nem volt kőbe vésve a kezdési időpont, a munkaprogram rugalmas volt, a napi teendőktől függően voltak hosszabb és rövidebb napjaink egyaránt. Az inkubációs időket is mindig kihasználtuk, olyankor vagy mások munkájába kapcsolódtunk be, vagy épp a botanikus kertben ebédeltünk a mentorainkkal, akikkel minden együtt töltött perc izgalmas volt, filozófiai kérdésekről elmélkedtünk, történeteket meséltünk, próbáltuk meggyőzni őket, hogy az itthoni fenyők sokkal szebbek és dúsabbak, mint az ottaniak, még számos más témát boncolgattunk és persze sokat nevettünk. 

Összegzésként az Immunológia Intézet kiváló választás volt a szakmai gyakorlatom elvégzéséhez, rengeteg új információval, tapasztalattal gazdagodtam. Szakmai kompetenciáim bővítése mellett a gyakorlat irányt mutatott a későbbi pályaorientációs kérdésekben is, ugyanakkor további motivációval és tanulási vággyal töltött el.

Köszönettel tartozunk Dr. Koncz Gábornak, hogy megkeresésünkre azonnal válaszolt és lehetőséget biztosított, hogy náluk gyakorlatozzunk. Köszönet illeti Jenei Viktóriát, Muszka Zsuzsát, Molnár Petrát, hogy munkánkat figyelemmel kísérték, támogattak, pozitivitásukkal, segítőkészségükkel, kedvességükkel példát mutatva nem csak szakmai, hanem személyiségünk fejlődéséhez is hozzájárultak. Köszönjük mindenkinek, hogy kérdéseinket nyitottsággal fogadták, laboratóriumi munkájukat bemutatták és részletes magyarázattal kiegészítették. A laborban uralkodó remek hangulatnak köszönhetően élmény volt ez a két hónap, megtapasztaltuk a kutatói munka szépségeit és az árnyaltabb oldalát is, az eredményeknek együtt örültünk, a kudarcok, sikertelen próbálkozások után próbáltuk megtalálni a hiba forrását, vagy épp megtanultunk elengedni dolgokat.

Mindenkit bátorítok, hogy éljen a lehetőséggel, a felmerülő akadályoktól, problémáktól ne hátráljon meg, erre „jó recept”, ha nem egyedül, hanem egy társsal indultok neki a kalandnak, mi sokszor említettük meg Orsival, hogy „ha te nem lennél, én most otthon tölteném a nyarat”, úgyhogy karoljátok fel szaktársaitokat és szerezzetek életre szóló tapasztalatokat, élményeket, barátságokat!