Ungvári Boróka

Ungvári Boróka vagyok, a Sapientia EMTE, csíkszeredai karának harmad éves élelmiszeripari mérnök szakos hallgatója. A 2023/24-es tanév végén lehetőségem nyílt külföldön, Magyarországon, végezni a kötelező nyári szakmai gyakorlatomat, az Erasmus+ szakmai mobilitásnak köszönhetően. A mobilitás helyszíne Budapest volt, ami egy rendkívűl jó választás, hiszen rengeteg új embert ismertem meg és számos élménnyel gazdagodtam az ott töltött nyár során

 A szakmai gyakorlatot Nagytarcsán, a Reketye Brewing Kft-nél töltöttem, amit a továbbiakban bátran ajánlok mindenkinek, aki szeretne élelmiszeripari mérnök szakos hallgatóként Erasmus mobilitáson részt venni. A Reketyénél egy szuper csapat várt minket, akik rengeteg tudást és sok-sok élményt adtak át, amiket soha nem fogok elfelejteni. Szakmai fejlődéshez az egyik legjobb választás volt ez a sörfőzde, hiszen a negyedéves tárgyakhoz remek alapot biztosít az, amiket ott megtanulhattunk. Persze a munka nem csak szórakozás, abba is betekintést nyerhettünk, hogy egy üzemben milyen mindennapi kihívást jelent a takarítás és a berendezések, eszközök és helyek tisztán tartása, úgy, hogy közben folyik a termelés.

Az érkezés napján egyből ismerős arcok fogadtak, hiszen egy kedves rokonomnál szálltunk meg a szakmai gyakorlat ideje alatt. Az első napokban, mivel előttünk állt egy hétvége a gyakorlat megkezdéséig, igyekeztünk felfedezni a környéket és kiigazodni a tömegközlekedés használatán. Aztán hétfő reggel korán útnak indultunk, hogy megtaláljuk az üzemet, ahol az elkövetkezendő két hónapban az időnk nagyrészét töltöttük. Az oda vezető út egy rövid sétával kezdődött a vonatállomásig, ahol vonatra ültünk, majd a célállomásról egy rövid buszút következett, így jutottunk el Nagytarcsára. 

Az üzemben kedves fogadtatásban részesültünk, bemutatkoztak az ott dolgozók, illetve bemutatásra kerültek a berendezések és a különböző helyiségek, mint például a főzőház vagy a labor. Ezután megbeszéltük a beosztásunkat, amivel kapcsolatban nagyon rugalmasak voltak.

Már az első hét folyamán megtapasztalhattunk szinte minden jellegű munkát, a takarítástól a logisztikán át, egészen a labormunkáig, úgyhogy soha nem unatkoztunk, egyszerűen nem volt rá idő. Mindeközben jókat beszélgettünk a kollégákkal, jókat nevettünk és remekül szórakoztunk. Azt hiszem kijelenthetem, hogy a csapat minden tagja igyekezett felejthetetlenné és érdekessé tenni számunkra az ott töltött időt, illetve igyekeztek átadni a tudásukat, amit ők hosszú évek alatt halmoztak fel.

            A feladataink, mint már említettem rendkívül változatosak voltak. A napot általában egy kávé után, fokolással kezdtük, aztán volt, amikor rendelést készítettünk össze, volt, amikor a főzőházban segédkeztünk, volt, amikor címkéztünk, volt, amikor padlót mostunk és persze a legfontosabb, nagyon sokszor dobozoltunk. Továbbá sokat tevékenykedtünk a laborban, élesztősejteket számoltunk, táptalajt főztünk, söröket oltottunk le, steril mintákat vettünk a tartályokból és különböző, új íz-kombinációkkal kísérleteztünk, vagy már meglévőket értékeltünk organoleptikusan. Tehát mondhatni mindennap kaptunk érdekes és új feladatokat, miközben mindennap valami újat tanulhattunk a söriparról, és a sörfőzés és erjesztés közben és után lejátszódó kémiai és mikrobiológiai folyamatokról, és természetesen a berendezésekről. Az elmúlt három évben nagyon sok berendezésről tanultunk az egyetemen, láttuk őket képeken, videókon, viszont azt gondolom, hogy így élőben, működés közben még izgalmasabb volt látni őket, mint tanulni róluk. Továbbá (számunkra) új módszereket is kipróbálhattunk a laborban, amiket az egyetemen még nem láttunk, vagy nem gyakoroltunk, így a gyakorlat végére, már nagyon otthonosan mozogtunk a sörfőzde laborjában. Természetesen az üzem többi részén is komfortossá váltak egy idő után a feladatok, például annak ellenére, hogy az első próbálkozásoknál sörben úsztunk amikor a tartályból hordóba kellett csapolni a sört, néhány hét után már rutinosan végeztük ezt a feladatot is.

Tehát kijelenthetem, hogy rengeteget tanultunk és fejlődtünk a kint töltött idő alatt, és mint említettem remek alapokat kaptunk a negyedév elkezdéséhez, hiszen akkor fogunk tanulni a söriparról.

            Szabadidőnkben sokszor bementünk a belvárosba, illetve megnéztük azokat a látványosságokat, amelyek kihagyhatatlanok, ha az ember Budapesten jár, mint például Parlament, a Margit sziget, a Budai vár és a Gellért hegy, illetve a citadella. Igyekeztünk sokat sétálni, hogy igazán megismerhessük a várost, hogy láthassuk az épületeket, az embereket és minden mást, ami ehhez a nagy városhoz tartozik. 

            Mindeközben nagyon jókat ettünk, számos olyan éttermet/kifőzdét találtunk, ahol diákbarát áron ehettünk nagyon finom és laktató ételeket. Természetesen néhány különlegességet is megkóstoltunk, például a China Town-ban ettünk polipot és tintahalat (bár ezek nem lettek a kedvenc ételeim). A legjobb hely, ahol jártunk (és ettünk) a Jónás volt, ami igazából a sörfőzde tulajdonosainak, Szilvinek és Zolinak az étterme, bátran ajánlom mindenkinek, aki Budapesten jár, hiszen nagyon jó ételek vannak ott, illetve nagyon szép a környezet is, ahol elhelyezkedik (Bikás park).

            A gyakorlat végén fájó szívvel indultunk haza, hiszen nagyszerű két hónapot töltöttünk kint, csodálatos élményekkel gazdagodtunk és remek embereket ismertünk meg. Remélem, hogy a jövőben majd visszatérhetek valamilyen formában még ehhez a csapathoz, legalább még egy nyár, még egy szakmai gyakorlat erejéig.