Zakariás Adrienn

Sokakhoz hasonlóan én is Budapesten voltam Erasmus+ nyári szakmai gyakorlaton. Már februárban eldöntöttem, hogy szeretnék részt venni a programban, és elkezdtem a gyakorlathoz fogadó vállalatokat keresni egyrészt más hallgatók beszámolói alapján, másrészt internetes böngészéssel.

Mivel pozitív tapasztalataim voltak a kari Tudományos Diákköri Konferenciára készített kutatásom kapcsán, szerettem volna többet tanulni a közgazdasági kutatásmódszertanról. Ezért egy olyan vállalatot választottam, melynek munkatársai a magyar vállalkozások helyzetét és kilátásait befolyásoló gazdasági és társadalmi folyamatokról készítenek rendszeresen elemzéseket.

Az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet egy nonprofit, független kutatóműhely, melyet a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) 1999-ben alapított. Rendszeres (pl. negyedéves konjunktúra, féléves munkaerő piaci prognózis) és alkalmi kutatásokat (területi elemzések) egyaránt végeznek. 

Gyakorlatom elején az intézet korábbi munkáinak tanulmányozása során sokat tanulhattam a minőségi, közérthető elemzések elkészítéséről. Olyan új gazdasági mutatókat ismertem meg, mint a konjunktúramutató, volumenindex, üzleti bizalmi index, feldolgozóipari beszerzési menedzserindex, fogyasztói bizalmi index és sokat olvastam ezek gazdasági előrejelzésekben betöltött szerepéről. Később lehetőségem volt részt venni mind az adatelemzéses, mind a tanulmányírásos feladatokban. Ehhez megtanultam tájékozódni a magyarországi hivatalos statisztikai rendszerekben és a kutatóintézet saját adatbázisában. A megfelelő, pontos adatok összegyűjtése után fontos volt azok helyes értelmezése, és összefüggéseinek feltárása. Tanultam az idősor-elemzésről, és az abban megjelenő kilengések magyarázatáról, valamint arról, hogyan lehet több adatsorból egy-egy komplex mutatót megalkotni (pl. járási fejlettségi indikátor). Adatvizualizációs eszközöket is felfedeztem, melyek közül a Tableau nevűben tudtam speciális földrajzi objektumokat felhasználva színtérképet (choropleth map) készíteni. Júliusban zajlott a kérdőíves felmérés a negyedéves konjunktúra kutatáshoz, ami több száz vállalat bevonásával valósult meg. Ennek a tanulmánynak egy részét én készíthettem el, ami a mesterséges intelligencián alapuló technológiák vállalati alkalmazásáról szólt. Ez a komplex feladat magába foglalta az adatok statisztikai feldolgozását, cellasúlyozással való reprezentatívvá tételét, az eredmények írásos összefoglalását, valamint diagramok és infografika készítését.  A gyakorlat végéhez közeledve megfigyelhettem, hogyan lehet megtervezni és megalkotni egy kutatási kérdőívet úgy, hogy az tömör, de kellően részletes is legyen. Egy alkalmi felméréshez készítettünk kérdéssort a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara részére a vállalatok digitalizációs fejlettségének témájában. Az ehhez kapcsolódó eredmények kiértékelésében sajnos már nem vehettem részt, mert lejárt a gyakornokságom.

Két nyári hónapot töltöttem a magyar fővárosban, a szállásom a Szent Anna kollégium volt. Az impozáns katolikus lánykollégium a pesti oldal szívében, a Palotanegyedben található. Nemcsak az elhelyezkedése, hanem a közössége is lenyűgözött. Az „örökmozgó” Budapesten, amihez alkalmazkodni szükségszerű ritmusváltást jelentett a mindennapokban, a felgyorsulást ellensúlyozta a Szent Anna kollégium családias, biztonságos, szeretetteljes atmoszférája. Sok ott lakó lánnyal sikerült barátságot kötnöm és úgy érzem, sokat erősödtem hitemben is.

„Mindenre van erőm Krisztusban, aki engem megerősít.” (Filippi 4:13) Ez a szentírás részlet fogadott a kollégiumi szobámban, ennek üzenetével indultam el naponta a szakmai gyakorlatra. Szükségem is volt a megerősítésre, mert bevallom, nagyon féltem az újdonságoktól. Jelentős megtiszteltetésnek éreztem, hogy Magyarországon tartózkodhatok, hogy hozzáértő szakemberektől tanulhatok, valamint, hogy a belvárosban pompás nagy múltú intézmények között dolgozhatok. Közben pedig eleinte nagyon aggódtam, hogy ne okozzak csalódást senkinek, megálljam a helyemet a fővárosban és pozitív hozzáadott érték legyen a munkám.

Az elméleti munkavégzés mellett igyekeztem sokat sportolni, kirándulni, barátokkal találkozni. A testvérem és egyetemi szaktársaim is szakmai gyakorlaton voltak Budapesten, így nagyon örültem, hogy együtt szervezhettünk múzeumlátogatásokat, és egyéb kulturális programokat.

 Nehéz kifejezni a nyári budapesti érzéseket… Mikor helyben, a fővárosban olvastam a korábbi beszámolókat a Sapientia weboldaláról sokkal inkább felvillanyoztak, mint amikor korábban tanulmányoztam őket. Ott aktuálisak lettek, és azt éreztem, hogy a nyári élmények ajándékában együtt vagyok minden korábbi Erasmus+-os hallgatóval. Önfeledten szaladni a Margit-szigeten, ámulva csodálni monumentális történelmi festményeket a Nemzeti Múzeumban és Nemzeti Galériában, esendőnek érezni magamat a nemzet nagyjainak sírhelyei mellett a Fiumei úti Sírkertben, részt venni felemelő ifjúsági liturgiákon, kitűnőeket enni és inni pezsgő kerthelyiségekben, pihentető sétákat tenni a Duna-parton, mind olyan érzések és emlékek, melyek életörömöt jelentettek és melyeket tiszta szívből tovább adnék. Ezért itt ragadom meg az alkalmat, hogy bátorítsak mindenkit az Erasmus+ programban való részvételre. Nagy értéke van az ilyen beszámolóknak, és annak, hogy támogató kultúra jellemzi a Sapientiás tanulmányi mobilitást, mert lehetőséget, perspektívát ad, sőt vágyakozni tanít szép és értékes kalandok után, amik során nem engedi el, végig fogja a kezünket. Köszönet ezért az egyetemi munkatársaknak. Végezetül, őszintén kívánom, hogy legyen erőtök és motivációtok pályázni az Erasmus+-ra, és ha Budapestre mentek, akkor érezzétek meg a nemzet nagyságát, tudjátok észrevenni a sokszínűséget, de a kis részleteknek is szenteljetek figyelmet a történelmi fővárosban.