Szabó Renáta

Kezdésként Marcel Proust idézetét választottam, amely pontosan összefoglalja azt, amire az Erasmus+ program rövid, de élménydús mobilitása alatt ráébredtem: „Az igazi felfedezés nem abban áll, hogy új tájakat keresünk, hanem abban, hogy új szemmel látjuk a világot.”

Az elmúlt években gyakran hallgattam barátaim és ismerőseim lelkes beszámolóit arról, hogy az Erasmus+ program milyen változásokat hozott az életükbe, mennyi új embert ismertek meg és mindemellett hány különleges helyre jutottak el. Mindig is kíváncsivá tett, hogyan lehet ennyire meghatározó egy rövid külföldi tartózkodás, ami mégsem egy nyaralás, de amíg saját tapasztalatom nem volt, addig ez számomra csak elmesélt történet maradt. Most, hogy én is részt vehettem ebben az élményben már értem, miért olyan meghatározó sokak számára az Erasmus+ program!

Az új környezetben való kezdet mindig nehézkes, az én utam Budapest felé vezetett. Bár Budapest nincs olyan messze, sokkal színesebb életet kínál, mint egy kisváros hétköznapjai. Az egyetemi évek alatt sokat tanultam és fejlődtem, végzős hallgatóként, azonban vágytam arra, hogy kilépjek a megszokott környezetemből. Az utolsó évemet a sűrű mindennapok jellemezték, így nem volt igazán lehetőségem messzebb utazni, vagy kiszabadulni a monotonitásból. Úgy véltem, a kiutazás új nézőpontot adhat a jövőmre nézve, akár megtetszik egy munka, vagy a város, már az is segít elindítani bennem valamit. Így 2024 nyarán a szakmai gyakorlatomat Budapesten töltöttem.

Az igazat megvallva, egyedül nem vágtam volna bele egy ehhez hasonló kiutazásba, de a szaktársaimnak sikerült meggyőzniük. Az ők segítségükkel jóval könnyebb volt néhány teendő, amiért nagyon hálás vagyok. Az előző évi tapasztalataik különösen megragadtak, mivel nagy örömmel beszéltek róla. Fogadóintézményként az ELTE Eötvös József Collegium állt rendelkezésünkre, ahol a munka, a szállás és a szórakozás egyaránt jelen volt.

Végzős hallgatóként a zsúfolt teendőink mellett a stressz is mindig jelen volt, hiszen a kiutazásunk a sikeres államvizsgán is múlt, ezért mindent megtettünk annak érdekében, hogy a lehető legjobban felkészüljünk. Sikeres államvizsga után négyen útnak indultunk. Első hetünket a Kárpát-medencei Nyári egyetemen töltöttük, ahol a Mesterséges Intelligencia az egyes tudományterületeken Interdiszciplináris Szekciójában vettünk részt, továbbá meghallgathattuk két szaktársunk előadását is. Így az első hetünk kikapcsolódással indult, és pár ismerős arccal lassan kezdtük felfedezni a várost közelebbről.

A szakmai gyakorlatunkat megelőző napon elfoglaltuk a szállást és ismerkedtünk a környékkel és a környezettel, igaz, hogy ez négyünk közül csak kettőnk számára volt új, de mégis mindenben egy csapatként voltunk jelen. Világ- és összehasonlító irodalom – angol nyelv és irodalom szakosként a könyvtár egy olyan hely, ami nem idegen sehol sem. Úgy gondolom, bárhová is kerüljek, a könyvek mindig otthonos közeget teremtenek.

A munkánk első felében két részre oszlott: egyrészt okoseszközök segítségével, másrészt fizikailag rendszereztük a könyveket a polcokon. Az online alkalmazás, amelyet használtunk, a Library Thing volt, ahol sikeresen katalogizáltuk a kijelölt a hagyaték könyveket.

 Az eredmény is magáért beszél, hiszen több mint 1000 könyvet sikerült digitális formában is nyilvántartásba venni. 

 Ezen kívül néhány egyiptológiával kapcsolatos könyvvel is foglalkoztunk, és a korábbiakhoz hasonlóan katalogizáltuk őket. Ezt a feladatot főként „csajosra” vettük, mivel Dorival ketten végeztük, míg a fiúk a latin és görög klasszikus művek rendezésével foglalkoztak. Miután ők ezzel elkészültek, csatlakoztak hozzánk, hogy segítsenek befejezni a munkát.

Ezt követte az egyik kedvenc feladatom, ahol RFID matricákat ragasztottunk a könyvekbe és ezeket beszkenneltük. A szkennelés része az én feladatom volt, amit nagyon élveztem. A munka elvileg két ember feladata lett volna, de négyen még hatékonyabban és gyorsabban dolgoztunk. 

Áltában örülök a dobozoknak, főleg, ha valamilyen általam tett rendelés érkezik benne, viszont itt akadt néhány doboz amiben nem ilyesmi volt. A dobozok rengeteg könyvet tartogattak és akadt néhány feladat velük, mint például abécé szerint rendszerezni. Volt egyfajta nehezítés is, mivel akadtak orosz könyvek is. Egy rövidebb folyosót megtöltő régi könyveket pakoltunk le, majd három főbb kategóriába rendeztük őket: pedagógia, társadalomtudomány és természettudomány. Ezután a kategórián belül betűrendbe vagy időrendbe soroltuk őket, mielőtt visszapakoltuk a helyükre. A munka időigényes volt és én nem gondoltam, hogy ennyire piszkos munka is lehet. 

Utólag kaptunk még egy pár napos feladatot, ahol egy teremnyi könyvet kellet dobozolni és elpakolni nagyobb kategóriákra bontva. Csapatként gyorsan és eredményesen haladtunk és a munka se tűnt munkának. A rugalmas munkaidő is hatalmas pozitívum volt, a munka mellett bőven volt idő a szórakozásra is. Tanultam, fejlődtem és jól is éreztem magam.

Ezen a nyáron kipróbáltam új dolgokat, amiket itthon talán nem is próbáltam volna ki, ilyen a szabaduló szoba vagy a lövöldözés, amik felejthetetlen élmények maradtak. Sok időt töltöttünk szabadidőnkben is együtt, sétáltunk a Margit-szigeten, a Halászbástyán, vagy meglátogattuk a Fővárosi Állat- és Növénykertet, vagy az egyik kedvenc festőm, a Van Gogh kiállítást, a Terror Háza Múzeumot, de a Koller Galéria sem maradt ki, vagy éppen gyógyfürdőbe jártunk, és jó párszor moziba is. Úgy gondolom, hogy a rövid idő alatt sok jelentős helyet meglátogattunk Budapesten, olyanokat is amelyek feljebb nincsenek felsorolva. Láttam a nagyvárost éjjel is nappal is és mindenképp elvarázsolt. 

Összegezve nagyon hálás vagyok, hogy részt vehettem a programban, hiszen nemcsak szakmailag fejlődtem, hanem emberileg is rengeteget kaptam tőle, és olyan élményeket gyűjtöttem, amelyek örökre velem maradnak. Őrületes nyár volt! (kép 6)