Siklódi Tamás

Harmadéves génsebészként szükségét éreztem annak, hogy az egyetemen megszerzett ismereteimet tovább bővítsem és még több elméleti, valamint gyakorlati tudásra tegyek szert, erre pedig nagyon jó lehetőséget jelentett az Erasmus+ szakmai mobilitás. Továbbá szerettem volna egy új kihívás elé is állítani magam azáltal, hogy két hónapon keresztül egy számomra teljesen idegen környezetben próbálok meg helytállni.

A szakmai gyakorlatomat Budapesten a Semmelweis Egyetem, Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetnél, azon belül pedig az első hetekben a Molekuláris Onkohematológiai Laboratóriumban töltöttem. A döntést, hogy ennél az intézetnél szeretném elvégezni  a gyakorlatomat az előző évi beszámolók elolvasása segített meghozni, valamint egy kedves barátom ajánlása is közre játszott. Az itt eltöltött idő alatt az mellett, hogy részt vehettem különböző molekuláris vizsgálatok elvégzésében, megfigyelhettem azt is, hogy más, az intézeten belül műküdő laboratóriumok eredményei hogyan állnak össze egy végleges diagnozissá.

Mint ahogy általában lenni szokott úgy ebben az esetben is az első nap nagy izgulások közepette telt el, hiszen egy teljesen idegen környezetben, idegen emberek közé érkeztem, azonban sokat segíett az, hogy már az első perctől kezdve mindenki végtelenül segítőkész volt és egy nagyon családias légkör fogadott. A Molekuláris Onkohemtaológia Laboratóriumon belül a rutin labor az a helység, ahova beérkeznek azok a minták, amelyekből elsősorban DNS-t vagy RNS-t izolálnak. Az izolálás főként vérmintákból történik, ezek lehetnek perifériás vérből származó vagy csontvelőből származó minták. Az első napokban, hetekben a feladatom főként az előbb említett izolálások elvégzése volt, majd később ahogy egyre több folyamatba kapcsolódtam be, úgy egyre több izgalmasabb feladat elvégzésére nyílt lehetőségem, a legvégén tulajdonképpen már majdnem teljesen önállóan dolgoztam és jártam a különböző laboratóriumok között, de erre később részeltesebben kitérek.

Egy rövid idő erejéig lehetőségem volt betekintést nyerni és részt venni a Citogenetikai Laboratórium munkafolyamataiba. Ebben a laborban tulajdonképpen metafázisban levő sejteket vizsgálnak, ezen belül is a kromoszóma szerkezetet. Amíg itt voltam megtanultam a vizsgálat indításának lépéseit, valamint a jóval bonyolultabb, de annál izgalmasabb eredménykiértékelést. Utóbbi bonyolultsága abban rejlik, hogy habár egy számítógépes program segít a kromatogrammok (egymás mellé helyezett kromoszómapárok egy képen) elkészítésében, mégis sokszor hibásan állítsa párba a kromoszómákat, ilyen esetben pedig az emberi szemre kellett hagyatkozni és hasonlóságok alapján párba rendezni a kromoszómákat. Számomra a tapasztalat hiánya miatt ez igen nehézkesen ment, hiszen alig tudtam megkülönböztetni egyik kromoszómát a másiktól, ellenben a már évek óta a laborban dolgozókkal, akik simán kiszúrták, hogy melyik kromoszómák olyanok  mint a ”cseresznyék” vagy ”gumimacik”, és mindig nagyon szívesen segítettek ha éppen elakadtam kiértékelés folyamán.

A gyakorlatom legtanulságosabb és legizgalmasabb része számomra a Kardiogenetikai Laboratóriumban eltöltött időszak volt, amely a szakmai gyakorlatom utolsó néhány hetét foglalja magába. Az ittlétem alatt első feladataként azt kaptam, hogy meg kellett tanulnom Sanger szekvenálások eredményeinek a kiértékelését, ehhez pedig az intézetben használt szofter használatát kellett elsajátítanom ami egészen gyorsan sikerült. Mivel ebben a laborban specifikus vizsgálatokat végeznek különböző mutációk kimutatására a DNS-ben Sanger szekvenálás segítségével, ezért primerek tervezését is meg kellett tanulnom. A primerek tervezésére ez intézeten belül van egy metodika amit követni kell, ezt viszonylag gyorsan sikerült is elsajátítanom, és egyúttal azt is megtanultam, hogy vannak kivételes helyzetek amikor néha másképpen kell gondolkozni, ha a legmegfelelőbb primepár elérése a cél.

Az utolsó hetek legjobb része az volt amikor láthattam és elvégezhettem egy Sanger szekvenálást az elejétőla végéig. Ennek a szekvenálásnak a célja a BCR – ABL tirozin kináz domén mutációjának a kimutatása volt. Az egész folyamat sok lépéből állt, amelyek igazából többségében PCR reakciók voltak, a tényleges szekvenálás tulajdonképpen az utolsó lépés, ahol mát nem igazán lehetett hibázni, ellenben az előbb említett PCR reakciókkal, ahol a munkavégzés pontos és figyelmes kellett legyen, hiszen egy kisebb hiba akár azt is eredményezheti, hogy a teljes vizsgálatot elölről kell kezdeni, ami több napos csúszást is eredményezhet.

A munka mellett természetesen jutott idő a kikapcsolódásra és a városnézésre is, hiszen Budapest egy hatalmas város tele lehtőségekkel. A legtöbször hétvégén talátunk ki és szerveztünk programokat, de megesett hogy akár hétközben is kimozdultunk és szétnéztünk a városban. Ilyen alkalom volt, amikor ellátogattunk a Zoo Caféba, vagy éppenséggel az amikor az Erzsébet-kilátóból szemléltük Budapesetet.(2.kép)

Számomra a legkülönlegesebb emlék a Magyar Természettudományi Múzeum meglátogatása, valamint Szemlő-hegyi- és Pál-völgyi-barlangok meglátogtása marad, mivel mindig is közel álltak hozzám a természettudmányok, valamint a természet szeretete, ezért ezek a programok voltak azok, amelyek során igazán élvezni tudtam a szabadidőmet.(3.kép)

Végezetül még egy annyit mondanék, hogy diákéveim egyik legjobb döntése volt ez a mobilitás, ha alkalmam lesz, újra neki fogok vágni!